Dinka vég

Itt lakom már ritka rég,
Azóta egy birka bég!
Ha folytatja cirka még
Öt percig, egy inka cég

Kőlabdájával szügyön rúgom!!!

Vaszilka

Vaszilka, a kis, zöld mutáns
Cápafiú bambul bután s
Gyomrában épp négy ászt emészt:
Ezt osztottak neki, nem észt…

Dinamókus

Ebédnél az ifjú Jedlik
Ányost kínálja az anyós:
„Nézd, hogy úsznak kis nokedlik,
És a hús is jó porhanyós:

Dinamókus rövidkaraj!”
Ányosban pördül a bendő:
„Dinamóóó...” Huss, rohan a raj-
-gyűlésre ezt mesélendő.

Mihaszna Mumusch

„A Mihaszna Mumusch Rt
Székházát egy huplis kertté
Döngölte egy Richter hetes.”

„Engem ezzel sose etess!
Földrengés így sose gyalul,
Ha van elég cölöp alul.”

„Volt cölöp, csak széjjelhasadt.
Kilopták az összes vasat.
Ja, és cement se volt benne,
S konyult, mint a túlfőtt penne.”

„Vas se volt benne, se cement?
Föld alá, még jó, hogy lement,
S biztosítás is volt rajta?
Herr Mumusch egy okos fajta!”

A föl-fölbontott Költő

Koponyámba épp benéz a
zagysebészem, aki Géza
(Szülei adták e nevet,
s nem a Jenőt) és most nevet:

„Hahaha! Ha Jenő, vagy tán
Hümér lennék, mint a vegytan
professzorom, doktor Homár,
nevet változtatnék hamar!”

Úgy röhög, hogy agyon fejel!
Nekem nyilvánvaló e jel:
Létem jégpáncélja rian,
s -karnálódom rögvest rein-.

A bölcs

Udvaromba’ bombatölcsér.
El is küldetek a bölcsér’,
Mondja meg, hogy mér’ e gödör.
Pipázva gyün, bajuszt pödör,

S meg is szólal azon nyomba’:
„Bombatölcsér, tehát bomba.”
Ámulok e fényes elmén,
S kifizetem. Ő meg elmén.

Zagyvaság

Amikor a Zagyva
Üptre be van fagyva,
Nem lehet, úgy vélem,
Máskor az, csak télen.

Mert, teszem azt, nyáron,
Mondjuk, Gábor Áron
Rézágyúja ladik
Nélkül ottmaradik.

Ottmaradik ősszel,
Ha nem viszi csősz el,
Ki Muhammad Alis
S üt még tavasszal is.