S balsors után jőnek mázlik:
Mögöttem fal, szemben sortűz,
S vakolatban van bár száz lik,
Tök-ép testem mégsem szita,
S nem ereget véres levet,
Hálát adok s nagy puszit a
Zőrangyalnak, aki nevet
Eme füllentgetős viccen...
Helyettem egy dikta-mancs ír,
S míg a lelkem égbe ficcen,
Vagyok, ami vagyok: trancsír...
Sörtűz-fogsor bennem hersen,
Ezt értem én kerge versen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése