Szingli fecske utálja a nyarat,
S hűs Dimitrijt hiába vár Léna.
Aki arra vetemedik, arat,
S vízcsapok közt nyirkos, aki béna.
Ha én rózsa volnék, akkor sem ez,
Hanem amely'k boldog tájon terem.
„Bezzeg a mi időnk! - lejárt lemez,
S aki másnak gödör, bottal verem.
Bárkák vagyunk, tenger az úr alul,
S fölöttünk a trónon azúr Ég ül.
Forgács-hulla hull, ha bárki gyalul.
Élet nehéz és meghalunk végül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése