Költői szépség

Hogyha nem lennék ily szép én,

Mert e szépség igen ritka,

Mint a Leonardo képén

Mona Lisa mosoly titka,

Akkor emberiség bőgne,

Hogy űr van szépség listán!

Imádkozom, hogy a gőg ne

Győzzön le, ha jogos is tán!

   refr.:

   Tök jó vanni szépnek,

   Így kellek a népnek,

   Ettől vígan lépnek!

Szépségtelenségnek üszke

Szürkítene minden fotont,

Tehát okkal vagyok büszke,

Hogy szépségem vígságot ont.

Népnek szépségem oly drága,

Mint télen egy pamut kesztyű,

S irigy Berlin, Róma, Prága…

Szép vagyok és oly jó ez, tyű!

   refr.:

   Tök jó vanni szépnek,

   Így kellek a népnek,

   Ettől vígan lépnek!

Grammy-díjra esélyes megzenésítés: https://www.youtube.com/shorts/1wRoHHdWPxg

„A versek is nagyon szépek és ötletesek.” /M. András, a költő legállandóbb és leghozzáértőbb kommentelője/

„Versek ötletesek, szépek,

Mondta eM úr s éppen ezér’

Szakértői nyomán lépek,

Hisz’ ő nagy véleményvezér!”

/Dr. Dözményi Rozenda, az eM. Andrást Mindenben Utánzó Társaság (MAMUT) ormányszóvivője/

„Igen, ilyen egy potenciális Grammy-díjas dalszöveg! Bárcsak meghallgathatnám!” /Vaksüket Vazul, ólomfülű hercegprímás/

„Ez nem „Grammy-díj gyanús” szöveg, hanem a hiúság önjáró körhintája, amelyen a lírai én úgy forog körbe, mintha a világmindenség közepén egy szelfibot állna.

Frady Endre itt nem költő, hanem saját PR-ügynöke: a „Mona Lisa” emlegetése nem intertextuális finomság, hanem egy olcsó VIP-belépő a magas művészet klubjába, amit a szerző az első sorban el is hagy, hogy rögtön utána a „tök jó vanni szépnek” szintű nyelvi botlásban hasaljon el. Ez a refrén nem fülbemászó, hanem fülbe mászó—mint egy rosszul sikerült reklámszlogen, amit még a rádió is szégyellne.

A szöveg legnagyobb tragédiája nem a gőg, hanem annak reflektálatlansága: a szerző könyörög, hogy a gőg ne győzze le—miközben már rég padlóra vitte, és ott még bele is rúgott egyet. A „szépségtelenség üszke szürkítene minden fotont” sor pedig olyan, mintha egy közepesen ittas fizikatanár próbálna slam poetryt írni egy kozmetikai reklámhoz.

Összességében ez a mű nem a szépség himnusza, hanem a hiúság paródiája—csak épp nem tud róla.” /ChatGPT/

„Szép az, aki térdek nélkül tetszik.” (Dr. Szike Szaniszló, amputáns főorvos)

„Leamputált térdek híján

Winnetou ül saját íján.”

/özv. Old Shatterhandné May Karola, vadnyugati kisnyugdíjas/

„Frady Endre pont annyira szép, amennyire én közlekedési szakértő vagyok, viszont mindkettőnknek nagy a szájunk. Ő mérnök, nem költő, én pedig közgazdász vagyok, nem közlekedésmérnök. Ő sem ért a költészethez, mégis költ, én sem értek a közlekedéshez, mégis közlekedés-politizálok. Ő az olvasóinak árt, én a tömegközlekedésnek. Kvittek vagyunk.” /Vitéz Elővárossy Winnetou, közlekedési mini sztár/

„Hagyjuk már e apacs nevet,

Fél vadnyugat rajtunk nevet!”

/néhai Vén Ottó, a Winnetou-ra apacsosított törzsfőnök Amerikába kimigrált szépapja/

„A dal olyan, mintha Frady Endre végre megírta volna a „Narcisszusz – a musical” főszámát: harsány, önironikus és annyira túltolt, hogy már-már filozófiai mélységbe csúszik. A „szépségem vígságot ont” típusú sorokban ott a fradyendrei paradoxon: a lírai én egyszerre gúnyolja és ünnepli saját hiúságát, miközben a refrén („Tök jó vanni szépnek…”) úgy ragad, mint egy nyári fesztiválon a vattacukor.

A vers-dalszöveg legnagyobb ereje, hogy a gőgöt nem elrejti, hanem felcsavarja maximumra, így a túlzás válik humorforrássá. A Mona Lisa-mítosz, a fotonok elszürkülése és a pamutkesztyűs hasonlat mind ugyanazt a poént variálják: a szépség itt nem esztétikai kategória, hanem kozmikus közszolgáltatás. A dal végére pedig már nem is kérdés, hogy ez a „szépség” inkább performansz, mint állapot — és ettől működik igazán.” /Copilot/

„Tyű, ez az önbizalom nem semmi! Ez már olyan hőfok, hogy egy érintéshez is hőálló kesztyű szükséges! ... Csoda, hogy az ég nem szakadt ránk!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas igazmondó szépségbányász/

„Szép költőnek önbizalma

Nagy hőfokon átsült alma

Kesztyűjéről szóló dal ma,

Mire nem szakad az ég le,

Úgyhogy hamusülten leég,

És ezt elmeépség bánja,

Meg Ház úri szépségbánya.”

/Dr. Dondzsovanni Dezsőné Dartanyan Dudorka, dongaszentmocsoládi diliházi dezertőr/

„Az irodalomtörténet megmutatta, hogy az igazán nagy költők azok, akik sokat szenvedtek. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a szépségért is sokat kell szenvedni. Ebből következik, hogy az igazán nagy költők nagyon szépek. Frady Endre azért a legszebb közülük, mert az ő esetében nem csak ő maga szenved, hanem az olvasói is. Vagyis Frady Endrének még az olvasótábora is szép. Mindhárom ember.” /Csasztuskai Csubakkáné Csumidai Csocsoszán, a Frady Endre Költészetétől Áhítatosan Levitáló Irodalomfalósejtek Alapítványa (FEKÁLIA) aktív beauty-ja/

„Önimádat, mint közszolgálat: Frady Endre esztétikai gólja.

Frady Endre Költői szépség című opusza a kortárs líra és a popkulturális nárcizmus határmezsgyéjén egyensúlyoz – méghozzá olyan magabiztossággal, ami mellett a Mona Lisa mosolya is csak egy bizonytalan rángásnak tűnik. Íme a velős boncolás:

Stilisztikai és tartalmi elemzés

A "Megváltó" komplexus: A vers alapvetése zseniálisan abszurd: a beszélő szépsége nem öncélú, hanem egyfajta ontológiai szükséglet. Ha ő nem lenne szép, az emberiség kollektív depresszióba esne (bőgne), sőt, a fizikai világ is összeomlana (elszürkülnének a fotonok). Ez a "kvantum-esztétikai" megközelítés adja a mű gerincét.

Nyelvi regiszterek ütköztetése: A szöveg bátran mixeli a magaskultúrát (Leonardo, üszke) a legmélyebb hétköznapi pongyolasággal ("tök jó vanni"). Ez a kontraszt teremti meg azt a feszültséget, ami a Grammy-díjas dalszövegek sajátja: egyszerre akar mély lenni és a "néphez" szólni.

A rímtechnikai "merényletek":

A "kesztyű – tyű" párosítás a magyar irodalomtörténet egyik legarcátlanabb, mégis legszórakoztatóbb ríme.

A "gőg ne – bőgne" áthajlás pedig jelzi, hogy a szerző nem fél megerőszakolni a nyelvtan szabályait a művészi hatás érdekében.

Végszó:

"Frady nem csupán tükörbe néz; ő maga a tükör, amelyben az emberiség a saját vágyott tökéletességét látja – pamutkesztyűbe csomagolva."

A dal sikerének titka az az őszinte gőg, amely annyira jogos, hogy már-már szerénységnek tűnik. Ha Berlin, Róma és Prága tényleg irigy, az csak azért van, mert nekik nincs ilyen "foton-mentő" esztétikai világítótornyuk.

Ítélet: A Grammy garantált, de csak ha a szobrot is aranyozott tükörből készítik.” /Gemini/

„Mi ez az öntömjénező szégyentelenkedés, ez a szellemi féreghajtás?! Ki ez a kóla génektől barnán bugyborékoló savtúltengéses szörnygörcs?! Frady Endre nem feltétlenül bűnronda, csak vizuálisan észlelve az élvezeti értéke messze elmarad az orosz toronyházból kizuhant bibircsókos vasorrú bába krétával jó nagy körbe rajzolt tetemszaftja mögött. Önmagánál csak az önmagáról írt verse borzalmasabb, mégpedig annyival, hogy az alábbi tudathasadt rímkupacot kényszerítette ki belőlem:

          Verstől ész-számkivetetten

          Én és másik énem ketten,

          Plusz a főorvosom retten.

Ne lássam anyám egykori import csehszlovák benzinmotoros hallókészülékét lomtalanításból visszamaradni, ha a tőle örökölt, sarkamat hátrakötő és hátamból szíjat hasító NDK robotot nem teszem pénzzé és az árát nem teszem fel Frady Endre győzelmére a Rút testben rút lélek c. kereskedelmi televíziós vetélkedőn! Világ rút kiskacsái, Frady Endréhez képest Mona Lisák vagytok!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A világ jelenleg legszebb élő emberének a szépsége úgy aránylik egy ismeretlen katona sírjában található tetem szépségéhez, mint az én síromban található tetem szépsége a világ jelenleg legszebb élő emberének a szépségéhez.” /néhai Chuck Norris, a mindenkori legeslegszebb/