A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bájlíra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bájlíra. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 17., szerda

Bájlíra

Kéne írnom bájos lírát,
Mitől éjt senki sem sír át,
Senki sem lesz pesszimista,
S szelíden néz Tarlós Pista.

Bájos líra csak, mi kéne…
Lenne benne öreg néne,
Őzike, meg Bájboy Vazul,
S olvasómnak lelke lazul.

Lírát, bájost kéne írni,
Melytől nem kell tömegsírni,
Hanem gyalog hahotázni,
S lovagajkat hagy el száz Ni!

Bájokkal tele a báj-tok,
S hasítanak megabájtok,
Ahogy égbe száll sok báj, báj…
Lassan elköszönök: Bye-bye!

Csak előbb még annyit mondok,
Megszűnnek a földi gondok,
S bizonyít az üres sír ám…
Jézus, de bájos e lírám!

„Nagyon örülök, hogy egy versben szerepelhetek Jézus úrral! Vele szerintem még a közgyűlésben is jól együtt tudnék dolgozni. Ő biztosan nem interpellálna folyton, hanem csendesen mosolyogva hallgatná, ahogy beszélek.” /Tarlós István, főpolgármester/

„Köszi Pista, de sajnos nem tudok hozzátok települni, mert zsidó származású gazdasági bevándorlóként még a végén elvenném valamelyik képviselőtök munkahelyét, ő meg munkanélküli maradna mindörökké. Ámen!” /Jézus/

„Hányszor mondjuk még el, hogy mi már nem vagyunk a lovagok, akik azt mondják, Ni!, hanem a lovagok, akik azt mondják, Eki Eki Eki Eki Patang! Ja, és nekünk nem bájlíra kell, hanem egy bájos rekettyés! Illetve kettő és a szintkülönbséget rézsű hidalja át!” /a lovag, aki korábban azt mondta, Ni!/

„Ah, minő báj lengi körül eme lírát! Előjönnek gyermekkorunk kedvenc mesealakjai, filmhősei, politikusai, akik a maguk bűbájos módján vezetnek minket a földi létet meghaladó örök megvilágosodás tövises, ám mégis oly bájos útján, melynek végén ott áll maga a materializálódott spiritualitás, a halott Fiú hiányában üres sír. Feltámadott!” /Keresztély Krisztiánné Lelkessy Lola, lelkészfeleség és vasárnapi iskolai hitoktatónő/

„Cuncimókus ez a költőfiú, hogy engem is belevett a bűbáj versikéjébe! Olvassátok aranyoskáim! Na, futok divatdiktálni! Pá és cvikipuszi!” /Bájboy Vazul, stylist és divatdiktátor/

„Ha Magyarországra jössz, el kell olvasnod ezt a verset!” /nagy kék plakát/

„О, нет, мы не здесь! Помогите!!!” „Oh, nein, wir sind nicht hier! Hilfe!!!” „Ω, όχι, δεν είμαστε εδώ! Βοήθεια!!!” „Voi ei, emme ole täällä! Apua!!!” „Ah, hapana, sisi siyo hapa! Msaada!!!” „הו, לא, אנחנו לא כאן! עזרה!!!” „Oh, no, we're not here! Help!!!” „Jaj, ne, már itt se vagyunk! Segítség!!!” /határunkról futva visszaforduló menekültek/

„Mi ez a ragrímes tömegsírbűzzel és rózsaszín celebmázas bájolgással pusztító alpáriság, ez az ájtatoskodó politogaloppos szégyentelenkedés?! Hát itt pókhálósodjon be a hónaljam, ha ezt a valamit nem darabolom fel egy láncfűrésszel! A nyál kössön meg a számban, ha nem cincálom bűzhödt atomjaira ezt a médianyálsziruppal átitatott klapanciát! Anyám szerint nem kellene visítva harapdálnom a bejárati biztonsági ajtó fémbetétes felső félfáját, de hát mit ért ő a nagy feszültségek levezetéséhez?! Frady Endrét viszont földelni kéne! El!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egy lovag egyszer azt mondta nekem, hogy Ni! Egyetlenegyszer… Aztán szénné égettem a belső bájam kisugárzásával.” /Chuck Norris/