Bal-jobb cserés s mégse fejtet-
-őre fordult önmagamra
Hasonlító sötétkamra,
Ha épp semmi lámpa nem ég.
Homályban folytassam-e még,
Vagy netalán fejezzem be?! -
- Mutassatok utat, embe-
-rek és fényárt kapcsoljatok,
Hadd látsszon bensőmön a tok!
Bár ez csupán külcsín, a maszk,
Nem ez pálfordul a damaszk-
-uszi úton, hanem a szív,
Ha igazságra nem passzív,
S temetné, mi volt bent selejt…
Ám az internet nem felejt!
„Nehéz szöveg - teszi hozzá gondolatban a költő és tényleg az. Foglalkoztat a gondolat: van ennek a műnek valami Frady Endrés szemléletű, látószögű nézeten keresztül bármi köze a tükörképhez??? Ez ma a 20 milliós kérdés, aki tudja az előtt megemelem tükörképemen a kalapom. Egy biztos, ezer vers közül is kiszúrnám mi F. Endre elkövető műve, mert ezeken a megtört szavakba gyötört rímeken úgy esem át, hogy az már nyolc napon túl sem gyógyul. Igazi unicum a maga nemében.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Jó-jó, elismerem, hogy annyira nehéz a szöveg, hogy én magam sem értem, de legalább mélyenszántó! Egy Tükörkép c. verspályázatra írtam, ám mivel erről a témáról nincs mit mondanom, ezért kénytelen voltam megszabadulni a begyöpösödött kliséktől és lerázni magamról a valóság béklyóit, elvégre ez nem hírműsor, hanem költészet! Vagy annak tükörképe?” /erdnE ydarF, az elkövető költőgigász tükörképe/
„Kedves Irodalombarátok! Elnézést kérünk a meggondolatlan címválasztásunkért, ami lehetőséget adott Frady Endrének a közrend megzavarására és akut szellemi visszafejlődésre is alkalmas betűhalmazának a szabadon engedésére! Ígérjük, hogy a jövőben jobban oda fogunk figyelni arra, hogy amúgy nyilvános pályázatainkat gondosan eltitkoljuk Frady Endre elől!” /Ártatlan Áron, a Jóvátehető Jövő című irodalmi portál bűnbakja/
„Mit is ír a Hogyishívják?! rovatunk különkiadásban foglalkozik a válsághelyzettel. Frady Endre meglátta énjeit a tükörjégben és olvasóit faképnél hagyva visszabújt elefántcsonttornyába. Odabenn aztán a foncsorra fintorogva próbál patetikusan csempült cserepekből szelfit szkrebülni. A megismerés reménytelenségéhez nagyvonalúan hozzácsapott humán hiábavalóság egzisztencialista arche- és dagerrotípiájában költőnk elárulja, hogy idelent nem látunk színről színre, csak olyan tisztán, mint Stevland Hardaway Morris egy békanyálas pocsolyában az újhold túlsó oldalát. Mindeközben Schrödinger macskája egyszerre fog kint és bent egeret. Ezvan.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Én rendszeresen kétszeres, sőt időnként négyszeres tükörképet látok a fejfájós reggeli borotválkozásom közben, amely képtelenségnek tűnő csoda nem is csoda, hiszen Jézus világosan megmondta, hogy minden lehetséges annak, aki isz'!” /Rizling atya, a badacsonyi szürkebarátok hordófelelőse/
„Még jó, hogy az internet nem felejt, így mindenki láthatja, hogy az anyám szerint is messze elkerülendő Frady Endre a kisegítő iskolában négy évtizeddel ezelőtt írt
Sivatagban Rezső baktat,
Kezében egy nehéz aktat-
-áska
két és félsorosa idején volt a csúcson, ahol abbahagyhatta volna, ám ő nem ezt tette, hanem elkezdett egyre meredekebb zuhanással visszafejlődni. Ahogy sportnyelven mondják: gyenge kezdés után erősen visszaesett. Egy szurkolói szlogen jut eszembe: Földet reá! Földet reá!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Azok az emberek, akiknek valamiért megkegyelmezek és csak egy kis nyolcvan napon túl gyógyuló ütést mérek a halántékukra a szempillámmal, na, azok szoktak az intenzív osztályról kijőve ilyen verseket írni.” /Chuck Norris/
