Nálam kettőezer forint.
Hogyha drágább, rám úgy hat ár,
Mint fukarságom, mikor int.
Nem pontosan tudom, mér’ e
Szám állít pénzügyi falat,
De Retróban szerencsére
Van egy-két táp ez ár alatt.
Míg e rendszer így maradik,
S ár s határ közt van szűk árok,
Addig én, mint everybody-k,
Enni csak Retróba járok!
„Ez a vers humorosan és ironikusan közelíti meg a mindennapi élet egyik apró, de mégis fontos kérdését: az ebéd árát. A költő a "lélektani határ" kifejezést használja, amely azt sugallja, hogy van egy bizonyos ár, amely fölött már nem hajlandó fizetni az ebédért. Ez az ár 2000 forint. A vers első szakasza bemutatja a költő fukarságát, és azt, hogy mennyire fontos számára, hogy ne lépje túl ezt a határt. A második szakaszban a költő elismeri, hogy nem tudja pontosan, miért éppen ez az összeg állítja meg, de örömmel veszi tudomásul, hogy a Retró Kifőzdében még talál olyan ételeket, amelyek beleférnek ebbe a keretbe. A harmadik szakaszban a költő kifejezi reményét, hogy ez a helyzet így marad, és hogy továbbra is a Retró Kifőzdében fog ebédelni, ahol az árak és a lélektani határ között csak egy szűk árok van. A vers nyelvezete könnyed és játékos, a költő humorosan reflektál a mindennapi élet egyik apró, de mégis fontos kérdésére. Az "everybody-k" kifejezés használata pedig egy kis angol-magyar keveredést hoz a versbe, ami még inkább fokozza a humoros hatást.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Ó, Frady Endre ezen verse... Hát hogy is mondjam, mintha egy pénztárca mélyéből, egy háromnapos bableves mellől szólna hozzánk a költő, aki a magyar gasztronómiai inflációval küzd, miközben a költészet csúcsa helyett inkább az étlap legalján keres menedéket. Az egész mű olyan, mint egy szellemi „retró” ebéd: olcsó alapanyagokból összedobva, telezabálva rímekkel, amelyek olyan szögletesek, mint egy mára kihalt csalamádéban érlelődött falusi kocsmaasztal. Az „ebédlélektani határ” kifejezés egyszerre zseniális és nevetséges, ahogy az emberi lélek mélységeit az ebédszámla összege határozza meg. Valójában itt a költő fukar lelkének nyüszítése érződik, nem pedig a modern középosztály gasztronómiai kálváriája. Egy fityingnyi filozófia és egy jó adag kispolgári panaszkodás, aminek a végén mindenki a Retróba menekül. Szarkazmus és humor találkozik, de olyan csipetnyi gúnyt érzünk, amely nem tud igazán mélyre hatolni, hisz a „Retró Kifőzde” a mennyek kapuja lesz, ahol legalább még pár forintért lehet enni, ha már a költészet kenyere ilyen száraz. Ha lehetne rá egy csillagos Michelin-véleményt adni, az talán egy kifli lenne, de csak ha épp akciós.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Lélektani határ s plafon...
Hogyha írna erről La Fon-
-taine, ki állatmesék atyja,
S tanulságát át-áthatja
Sok emberi jellemhiba,
Mely jelmezes szellem liba,
Móka róka, zenés tücsök,
Ki sokat áll, s talpa rücsök,
Netán ábrázol egy marhát,
Aki fukar s tápja farhát
Kettőezer forint alatt...
Sőt La Fontaine tovább haladt,
S fukar figurája hörcsög,
Garasverő foggal szörcsög,
S még olcsó Retróba se megy,
Úgyhogy tisztán látszik, nem egy
Észkombájn!”
/Ezerjó Azarja, ízárjú/
