2009. szeptember 4., péntek
Batman panasza
Rossz, hogy én vagyok a Batman!
Ilyen hős, ha elmúlt hatvan,
Nyugdíjas lesz mindörökké,
Mivel totál halhatatlan.
Öreg leszek, le is esem
Kék egekből egyenesen,
Rossz emberek rámtalálnak,
S megagyalnak istenesen!
Oly rossz lenni denevérnek,
Ízét utálom a vérnek,
Úgy kívánnék falni paszulyt,
Mit a kispiacon mérnek!
Hadd legyek én szürke átlag,
Kit az égen sosem látnak
Röpködni, mert légi huzat
Rosszat tesz a csúzos hátnak!
Batman lenni nem akarok,
Oldalamon satnya karok
Fityegjenek, s szóljon rólam
S nékem átlag-nagypapa-rock!
Vadnyugati hős
Cowboyok közt vagyok első,
Totálképen legszebb pálcik-
-a. Képernyő alsó-felső
Szélén fekete csík látszik.
Lövöldözök szanaszéjjel,
Köröttem a tűz az pergő,
Tábort tűzök egész éjjel,
S magyarhangom Kaszás Gergő.
Sok rosszembert coltom temet,
Tőlem bizony sokan félnek,
S karakteres arcélemet
Nekitámasztom a szélnek.
Indián sírt fű, mi benő,
Én lőttem le, tiszta dolog,
S film végén az épp lemenő
Napkorongba lovagolok.
Köröttem a préri zenél?
Jaj ne kérdezz butát, ó ne!
Stílszerűbb vagyok én ennél:
Zenekarol Morricone!
THE END
2009. szeptember 3., csütörtök
A bábu
A győzelmi dobogó /a költő felvétele/ |
Ablakon át tekinget,
S lenézve a kerek likon
Megpillantja Pekinget.
Amíg sok társ körülötte
Félve karfát markolász,
Sajtóvihart kavar jötte:
Idén nyáron ő az ász!
Szertelen már vizelete,
Fairplay-zgethet egy kicsit,
Le-szerelt már másfél hete,
S szakvezetés inti: Csitt!
Legyintget sok esélyleső,
Amíg megy a busz oda,
Ahol rá hull aranyeső,
S róla szól az uszoda.
Míg a mezőny futam után
Oxigénhez alig jut,
Rekorderünk izombután
S könnyedén ad interjút:
„Én az égről edzéseken
Sok csillagot lehordok;
Kemény munka! Ez kell nekem,
Így dőlnek a rekordok.”
Ünnepli a világsajtó:
„Ő most az új példakép,
Űrkorszakba vivő ajtó,
S boldog, aki itt belép!”
Véget ér az olimpia,
Kialszik az ősi láng,
Jöhet megint hormon-pia,
S hősünk újra drótra ráng…
Távolugró kisangyalom
Fut, fut, fut, a lépte dobban,
Kisangyalom távolugor,
Teste gyorsul egyre jobban,
Szökken, mint egy hős finnugor!
Százhúsz kiló tiszta izom
Kecsesen a légtért fúrja,
Dicsőségét megjódlizom,
Nem pihen a hárfám húrja!
Túlröppen a homokgödrön,
Lég sem állhat neki ellen,
Versenybíró bajuszpödrőn
Retteg, pedig szilárd jellem.
Pályán drágám általszálla,
Mint egy fékevesztett medve,
Elöl kidülled az álla,
S gravitálni nincsen kedve.
Nőmön leng a tornagatya,
Lent elhúz a főlelátó,
Harci radar kimutatja,
S lőni kezdi őt a NATO.
Kisangyalom izma acél,
Meglátszik rajt, hogy a tét a
Zaranyérem, s közel a cél.
Ő győz, vagy a hőrakéta?
Hangrobban a drága párom,
Rakétát meg secperc alatt
Szétveri, mint bot a három
Hibát vétő aranyhalat.
Űrben jár már kisangyalom,
Ez a röptáv igen derék,
Föld onnan csak apró halom,
S rátámadnak Dart Vader-ék!
Halálcsillag közeledik,
Arám szeme harcra kékül…
S fénykardozni vágyó Jedi-k
Ott maradnak munka né’kül.
Úgy látom, ha szemem nem csal,
Párom kering Földgömb körül.
Aranyat nyer világcsúccsal,
S ennek ő most szívből örül.
Várja őt a világűr-lét,
Visszatérni nem tud sajna,
Űrhajóval küldik érmét,
S rá van vésve: Made in China
Rabom leszel?
2009. szeptember 2., szerda
Nem szeretnék...
Nem szeretnék lenni pad,
Merthogy ülnek rája,
Vágynék inkább lenni vad
Elektromos rája.
Vagy félvad és méregzöld,
Tán középvad s okker,
Mily fogú egy Kelenföld-
-ön átszálló rocker.
Hogyha búvár ülne rám,
Bőgne bosszú-trillám,
S lepörkölné alfélhám-
-sejtjeit egy villám.
Vagy lennék még szép Nap is,
Felszínnel, mi forró,
S ha rám iZélne, kapis-
-gálná hőmet Zorró!
Hogyha lennék fogyó Hold,
Cé alakú éj-test,
Nem taposna szét az Old
Shatterhand, mint rétest.
Hej, ha volnék körvasút,
Lennék nagy és bősz én,
Elütnék sok sörhasút,
S tápom lenne kőszén!
(…)
Népet hozzám kényszer hajt,
Dolgok, amik nagyok,
S bűzös lelkem jaj!-t sóhajt…
Mért árnyékszék vagyok?!
2009. szeptember 1., kedd
Ijesztő találkozás
Vendetta
Nagyvad-ász ül Béla-lesben,
Alant fagy a méla Pó,
Béla nem jön, ámde rebben
Célkeresztbe Célapó.
„Dio Mio!” - szól a digó,
Jeges szíve megrian,
Szája kékül mint indigó,
S csókot nyom rá Meg Ryan.
„Képzelődöm én most, asszem!”
- Néz a talján józanul.
Ismét távcsőz azúr sasszem,
S szívhő újra nullra hull.
Télapó most tovarénel,
S színre balról Béla mász.
„Eltalállak, bizony én el!
Nincs zavarón héja-nász.”
Felnéz Béla, s bőgve retten:
„Héja, héja, héja, hóóó!”
S elsüllyednek mind a ketten,
Hiszen télen mély a hó.
Béla suta balesete
Címlaphír lesz. Jó neki?
Hörgi végső lehelete:
„Nyomozz Piedone ki!”
Budin kapja hírt a Spencer,
Szőrpufink nem önfeledt,
Hívták ma már kilencvenszer,
S levizelt a csempe lett.
Tetthelyre gurul ki Budunk,
S komótosan pofon-oszt.
Sztoriról még annyit tudunk:
Talppal ken szét főgonoszt.
Tavasszal majd szerves trágya
Szerep vár két tetemet,
S Pó folyónak mederágya
Minden nyomot betemet…
Nyomot hagyni
Bambulok a gépem előtt,
Mint akit egy stuka lelőtt.
Le is lőtt és le is estem,
S össze-vissza vertem testem.
Össze-vissza vertem testem,
Erdőt nullás vérrel festem
Rh-ilag pozitíve,
S függvényt rajzol belem íve.
Midőn függvényt rajzol belem,
S lapos vagyok, mint egy elem,
Emelget egy vakond-horda,
S recseg bennem minden borda.
Minden borda recseg bennem.
Túlélem e csontzajt? Nem-nem!
Végzetes volt ez a stuka,
S pilótája, Kő Pistuka*.
Kő Pistuka top-pilóta.
S különösen amióta
Még engem is levadászott,
Égi celeb. Adu ász ott.
Fenn az égen ő az adu,
Bátrabb, mint egy vak kakadu,
S gyorsabb, mint egy szöcskebölény!
Csoda-e e légi fölény?
Csoda-e e légi fölény? -
- Kérdeném én, hullabő lény,
Ha nem lennék szét és szana.
- Dögkeselyű, hess el! Nana!
(...)
*Stefan Stein Sturmwetterführer
Által (bár tilos!) a fűre r-
-ókázott az égi attak
Sokakat, kik nyomot hagytak...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)