2009. szeptember 1., kedd

Vendetta


Nagyvad-ász ül Béla-lesben,
Alant fagy a méla Pó,
Béla nem jön, ámde rebben
Célkeresztbe Célapó.

„Dio Mio!” - szól a digó,
Jeges szíve megrian,
Szája kékül mint indigó,
S csókot nyom rá Meg Ryan.

„Képzelődöm én most, asszem!”
- Néz a talján józanul.
Ismét távcsőz azúr sasszem,
S szívhő újra nullra hull.

Télapó most tovarénel,
S színre balról Béla mász.
„Eltalállak, bizony én el!
Nincs zavarón héja-nász.”

Felnéz Béla, s bőgve retten:
„Héja, héja, héja, hóóó!”
S elsüllyednek mind a ketten,
Hiszen télen mély a hó.

Béla suta balesete
Címlaphír lesz. Jó neki?
Hörgi végső lehelete:
„Nyomozz Piedone ki!”

Budin kapja hírt a Spencer,
Szőrpufink nem önfeledt,
Hívták ma már kilencvenszer,
S levizelt a csempe lett.

Tetthelyre gurul ki Budunk,
S komótosan pofon-oszt.
Sztoriról még annyit tudunk:
Talppal ken szét főgonoszt.

Tavasszal majd szerves trágya
Szerep vár két tetemet,
S Pó folyónak mederágya
Minden nyomot betemet…

2 megjegyzés:

  1. Mondd csak kedves Szepy!
    Hogy van időd ennyit verselgetni?
    Vagy a rímek reád törnek, kopogtatnak?
    S nem győzöd leírni, mit összehordanak?
    Nekem sokszor fércelnem kell őket,
    S látogatóba csak szökőévben jönnek.

    Őszinte ámulattal:
    Hegyes Nagy M. Ágnes (:-))

    VálaszTörlés
  2. Kedves ámuldozó Hegyes Nagy M. Ágnes! ;-)
    Isten valamiért belém oltott valami rímképző szervet, hogy vidámítással gyógyítgassam az emberiséget. :)
    "A vidám szív a legjobb orvosság"
    /Példabeszédek 17:22/

    VálaszTörlés