Bábel

„Bebüszkült az emberiség,
S öndicsfényű tornyot épít,
Nem nagyot, csupán egy kis ég-
-igérőt. De miért épp itt?

Miért síkon s nem egy hegyen?”
„Cígöljünk a csúcsra téglát,
S egyenruhánk izzadt legyen?!
Ily ostobát, mint te, rég lát-

-tunk már! Mondjad, honnan jöttél?!”
„Végeztem az egyetemet,
Így telt öt ősz, öt nyár, öt tél,
Öt tavasz, és bőgve temet-

-hetem bölcsész diplomámat:
Egész földnek egy a nyelve!
Nyelvtanárként esz a bánat,
Tornyozzak itt cementelve?!

Add Uram, hogy felejtse el
Közös nyelvét minden humán,
Másként szóljon japán s cseh jel,
S keressek én minden dumán

Szaktolmácsként lot of money-t!
Hadd legyek én - s ne vedd zokon
Kérésem! - ki népet tanít
Anyanyelviskolás fokon!”

„A te hited szerint legyen!”
Így szól az Úr, s földre kornya-
-dozgat téglasorvéglegyen-
-gülésében Bábel tornya.

Emberiség szétcsatangol,
Szanaszét lóg anyanyelve,
S mérnökökkel vannak angol-
-tanfolyam-padsorok telve…