Szügyön szurkált igáslóként
Hörgök, mígnem jő a jó pént-
-ek és végre széteshetek,
Mint egy felkoppányolt retek!
Énrám sárgulsz: „Ej, de víg kend!”
Ne bömbizz, hisz itt a weekend,
Midőn még a fagy is bűbáj,
S lazán renghetsz, a’la műháj!
Szarvasgyúrón felémrénlő
Hógolyóbis lóherén lő,
S körtáncikál négy levele:
„Abcúg munkahét, le vele!”
Tallinig ím elszánkázok,
S rám mondanod van vagy száz ok,
Míg kiülök észt West End-re:
„Hétvégeken észt veszt Endre!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése