Gnú
Édesszájú a gnúm,
Pofájában Magnum,
S fröcsög csokis nyálat,
Gusztustalan állat!
Megdühödik a gnúm,
Lőfegyvere Magnum,
S hidegvérű hüllő
Módján keresztüllő.
Így ér véget a gnús
Életem, ám Agnus
Dei, mint egy Eiffel,
Tornyul fölém: Kelj fel!
Mennyben látom a gnúm,
Ajkai közt Magnum,
S nem is folyat nyálat,
De kis cuki állat!
Jaj, gnúm mégse felejt
(Gnúból is van selejt?),
Rám emeli öklét…
Na, szép kis öröklét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése