Vacsoracsata

Hopp, egy jó ötletem támadt:
Befalom a vacsorámat!
Helló-lemming* szelet well-done
Vörös borral, mitől eldan-
-olászgatnék, ám az állat,
Elhagyván a húsos tálat,
Vad sikollyal tokán harap,
S bőszen danolászik: „Parap-
-pampam pampam” s mint a villám,
Messze rúgja ezüstvillám.
Eme csellel meg nem etet,
Ráöntöm a rizsköretet,
„Mi van kaja? Bután nézel?!”
S szemen lövöm majonézzel.
Visszatámad! Balról ketchup
Lövell, s ezzel kissé becsap;
Nem látom, hogy jobbról kábé
Három kilós karalábé
Száguld felém s helló-lemming
Ül rajt’ szilárdan és nem ing.
Ámulattól szájat tátok,
S beröppen e szőrös átok,
Mint egy csésze aljas alja,
S hangszálamat letalpalja.
Némán hörgök, szemem guvad,
Eközben e szörnyű dúvad,
Akinek a pofám a pást,
Készíti a végső csapást…
Ám a fogam péppé őrli,
S csatánknak e nem túl early
Szakaszában lenyelem én!
Számból kiguruló szemén
Látom, harcunk nem volt kicsi.
Veni, vidi, vacsi-vici!

*a csumidaleguán oldalági rokona