Kapujában ósdi háznak
Szúette a falóca,
Szipirtyóék rajt' pletykáznak,
Nyelvük, mint a galóca.
Nyálként fröcsög lassú méreg,
S csiklandozza, vakarja
Lelküket a kemény kéreg
Alatt szavuk fakarja.
Súgják: „Nem zörög a haraszt
Szél kavarta avarja ...”
Arra megy egy öles paraszt,
S a rajt széjjel zavarja.
Vasorrú had, hogyha nyafog,
Bár jönne föld művese
Mindig! Szállna sok szús fafog,
S elkelne pár művese ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése