Fejünk fölött szálldos Gertrúd,
Ami nem is csoda, mert rúd-
-ugró, mint nagy példaképe:
Bubka. Vajh’ nyomába lép-e?
Hat méteren átrepül-e,
S égi szelet szel-e füle?
Léc alatt is alig fér át,
Vagy nyel pár korty sztratoszférát?
Itt az idő, most, vagy soha!
Elrajtol és jön a roha-
-m (ami nem epilepsziás!),
S leszúrt rúdvég gödröt kiás,
Pusztítva nagy vakond hadat
(Egyedszámról nincsen adat).
Csúcsrúd hajlik, tömeg sikolt,
S Gertrúd, mint kit kansasi kolt
Lőtt ki, egyből orbitális
Pályára áll s rögvest száll is.
Égben jár (mint éttermi jatt)
S kigyúl légsúrlódás miatt.
Gertrúd nap most fényt szór szana-
-széjjel s nézi bősz vadkan a
Csalitból, míg megy, hogy egyen.
(Apropó, a vadkan egy n?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése