Lajoska válaszútja - avagy a Főszerkesztő felelőssége

Lajoska hetekig gondolkodott, aztán rászánta magát és írni kezdett. Kitárta a szívét, és ami kiömlött belőle, azt mind papírra vetette. Aztán várt. Napokig várt. Elővette, amit írt és elolvasta. Széttépte. Újraírta. Várt. Elolvasta. Bőgött. Tépett. Szívet és papírt. Papírt és szívet. Újraírt. Várt. Újraolvasott. Félt. Várt. Döntött. Vett egy nagy levegőt és feltöltötte az írását a Honlapra ...

( … )

1. változat:
Döhönczy főszerkesztőnek aznap nagyon rossz napja volt. Fiacskája, Döhönczy Butánc egyes alát hozott haza földrajzból (“Hogy helyezhette el ez az ütődött kölök Budapestet Dél-Afrikában?!”), délután úgy érezte magát, mint akinek a fogát húzzák (“Kellett nekem hősködni és nem kérni azt a nyavalyás érzéstelenítést Doktor Fúrótól?!”), és estére székrekedés is kínozta (“Miért kell a székemnek ilyen rekedt hangon nyikorognia?!”). Amikor a gépe elé ülve elolvasta Lajoska írását, úgy érezte, hogy ez szörnyűbb, mint amikor az iskolai kötelező néptáncon a Rajzszegi Beleülős-t gyakorolták. Agyát hirtelen elborította a vörös köd és Lajoska írását visszakézből elutasította.

Lajoska, amikor napokkal később, bátorságát összeszedve benézett a Honlapra, keserűen vette észre, hogy írása minden indoklás nélkül közölhetetlennek lett nyilvánítva. Bánatában először felkötötte magát a széke támlájára, de mivel az nagyon alacsonyan volt, beverte a térdét. A fájdalomtól kijózanodva beiratkozott a Közgázra, ahol jeles diplomát szerzett és a ranglétrán gyorsan emelkedve boldogtalan bankigazgatóvá vált, és milliárdjait számlálgatva élete végéig búsan kesergett azon, hogy nem válhatott híres költővé ...

( … )

2. változat:
Döhönczy főszerkesztőnek aznap nagyon jó napja volt. Fiacskája, Döhönczy Elménc csillagos ötöst kapott kémiából (“Tényleg megmondta előre, hogy ezzel a vegyülettel fel fogja robbantani a kémiatanár által utált igazgató-helyettes jeti-prém télikabátját!”), a modell-szőke titkárnője végre igen-t mondott (“Végre beleegyezett, hogy közös megegyezéssel bontsuk fel a szerződést és alá is írta a három x-et!”), és átvehette a Kossuth-díjat is (“Csak tudnám, ki ez a szakállas fazon ezen az emlékplaketten?”). Amikor a gépe elé ülve elolvasta Lajoska írását, úgy érezte, hogy ez szuperebb, mint amikor az iskolai számháborúzáson az általa leolvasott Dögkúti Dönci ijedtében bezuhant a csalánba és az addig Dönciért rajongó Lujzika paradigmát váltott és átszeretett őbelé. Szívét melegség járta át, szemét könny borította el és Lajoska írását tűzforró méltatásokkal közölhetőnek ítélte.

Lajoska, amikor napokkal később, bátorságát összeszedve benézett a Honlapra, ujjongva és fisztulás fejhangon sikoltozva vette észre, hogy írása tűzforró méltatásokkal közölhetőnek lett nyilvánítva. Örömében félbehagyta közgazdasági tanulmányait és életét ettől kezdve egyetlen szerelmének, az irodalomnak szentelte. A röpke pár évtized után átvett irodalmi Nobel-díj összegét bohém életmóddal tíz perc alatt elverte, majd a dohos szalmával bélelt halálos ágyán azzal a tudattal röhögte ki magából a lelkét, hogy a hitelezői úgy hoppon maradnak, mint egy Stevie Wonder által összefirkált autogram kérő ...

( … )

Fentieket olvasva a Főszerkesztő megérezte a felelőssége súlyát és úgy összeroppant, mint egy csűrdöngölőt járó jegesmedve talpa alá hömbölödött csigaház.

Lajoska válaszútja... /Frady Endre felvétele/