2017. február 17., péntek

Bő vacsorám...

Bő vacsorám kaja-pia
Megfelelő elegye.
Nem tűröm, hogy bárki fia
Énelőlem elegye!

Közbeszédet jelenleg a
Vacsorámmal témálom;
Se nem kevés, se nem vega,
Van is tőle rémálom!

Álmok tele hassal lelki
Szodomák és Gomorrák;
Böjt kell, míg nem zsigerel ki
Belülről a gyomorrák!

Megjavulok s vadul töröm
Rossz életmód falát át,
S nem is eszem – minő öröm! –
Csupán néha salátát.

„Ez a vers annyira tökéletes, hogy bármilyen hozzászólással csak rontani lehetne rajta. Letehetetlen bestseller!” /The New York Times/

„Best serrel! Wernesgrünerrel vagy Löwenbrauval! És pereccel!” /Frankfurter Allgemeine Zeitung/

„És igen, katarzis. Egy keleti bölcsesség jut eszembe: Chuck Norris megpróbálta a lehetetlent és sikerült neki. Na, valami ilyen érzés fogott el. Ez biztos, hogy Frady Endre szerzemény? Egyszerűen tökéletes. Hihetetlen...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Nincs is szebb, mint egy hiteles, de nem túl részletes mea maxima culpa. Menj békével, gyermekem, és ma már ne étkezz! Penzumod legyen 10 "reggelizz úgy", 20 "mindennapi salátánkat" és legyen neked könnyű a vacsora!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Lelki Szodoma és Gomora, költő úr? Lóti futi van éjjelenként a latrinára oda-vissza, meg kénkőszag? A kedves neje meg sóbálványként nézi? NEM ENG.!” /I. Mózes, monoteista szakpróféta és a Kőtáblischer Zeitung főszerkesztője/

„Vacsorára sosem fogyasztok többet egy tepsinyi hagymás babnál és két korsó sörnél. Vigyázni kell a vonalaimra!” /Bud Spencer/

„Ne aggódj Buddy, a legtökéletesebb térgeometriai alakzat a gömb, amit te már elértél, úgyhogy akár nekem is adhatnád a hagymás babodat! Nem? Döntsük el sör virslivel, hogy ma ki vigyázzon jobban a vonalaira?” /Terence Hill/

„Bezzeg az én vonalaimra nem vigyázott senki, sőt az a rút római katona még szét is taposta a homokba rajzolt ábrámat! Ráadásul, amikor rászóltam, hogy "Ne zavard a köreimet! ", még le is szúrt a fattyú! Mindegy! Megölhetnek, de ártani nem tudnak nekem!” /Arkhimédész, ókori szicíliai tudós/

„Költő úr, ha a drasztikus kényszerfogyása nyomán beállna a pszichés alapú anorexia nervosa, akkor okvetlenül keresse fel a Cukrozott Tokaszalonna utcai rendelőnket, ahol kellő önbizalommal és elegendő sertésdagadóval töltjük fel, hogy utána már soha ne legyen visszaesése, soha!” /Dr. Tokaredő Tomor, a Soványakat O-alakúra Hizlaló Alapítvány (SOHA) főorvosa és főszakácsa/

„Az egyre jobban teljesítő és erősödő jóléti társadalom öncélban tobzódó poklának mélységeit megjáró költő önmagát keresztrímekve feszítve vegetál át a lét letargikus lépcsőfokain. Az önnön hedonizmusához letáplálékláncolt alkotó vegetatív idegrendszerbe markoló pirruszi győzelme mögött a biblia bűnök hátrahagyásának véres izzadással kijegecesedett salátatörvénye. Felszabadult örömmel átitatott halálközeli élménylíra nem csak nyulaknak!” /Hamu Samuné Vogymuki Isa, a Kőkorszaki Irodalmárok Szervezetének (KISZ) témafelelőse és maszek kiskertész/

„Rámutathatnék, hogy milyen jó ez a vers, ha feltétlenül hazudni akarnék egy kicsit, de anyám azt tanította, hogy aki mutogat, az hazudik is; aki hazudik, az lop is; aki lop, az rabol is; aki rabol, az gyilkol is; és aki gyilkol, az akasztófán végzi, hacsak nem O.J. Simpson az illető, vagy nem tünteti fel véletlen balesetnek. Szerintem ez a vers most kivételesen valamivel jobb lett, mint egy túlkaprozott menzai tökfőzelék, de én inkább ezt tekintem véletlen balesetnek. Frady Endre talán gondatlanságból, talán ittasan, de ezt a versét elfelejtette nagyon elrontani. Kétszer aláhúzott kegyelem kettes alá, és egye fene, egyszer még anyám is elolvashatja!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Esténként nehéz csak zöldséget ennem, mert amikor beleharapok egy erdőbe, óhatatlanul a számba kerül egy-két mókus, nyúl, fácán, vagy vaddisznó. Alig győzöm kiköpdösni őket, bár, amelyiket véletlenül már kettéharaptam, azt azért lenyelem.” /Chuck Norris/

5 megjegyzés:

  1. Az illusztrációnak használt fotó eredetije:
    http://propeller.hu/itthon/3253269-igy-eszi-orban-viktor-porkoltot-leleplezo-foto
    :)

    VálaszTörlés
  2. A te vigyorod oly elragadó, még az is megéhezik, aki alig egy órája ette magát degeszre. :)))
    Múltkor kaptunk egy vadkacsát az egyik szomszédtól. Pont jókor, mert napok óta szerettem volna kacsazsíros kenyeret enni. Alig másfél órát vett igénybe, amíg megtisztítottam a gyönyörűséges tollazatú madarat. Egy éjszaka pácpoltam, s másnap be a sütőbe.
    Ekkor olvastam a dermesztő hírt, amely arról számolt be, megint javában dúl a madárinfluenza. A kacsa elkészült, csodálatos színekben, illatokban pompázott. Mi nagyokat nyeltünk, míg a szegény pára a szemétben landolt... Se kacsa, se zsírja. :(((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, ez szomorú lehetett!!!
      Amúgy az intenzív sütés-főzés nem irtja ki a kacsából a madárinfluenza vírust? Az még ilyesminek is ellenáll?
      Amúgy a fejképem nem evés közben készült, hanem akkor, amikor néhány egyházikóbeli barátommal találkoztunk a Keleti pályaudvarnál, hogy esetleges érdeklődőket meghívjunk Istentiszteletre. Szóval az evés épp nem volt napirenden, így nem a kaja miatt vigyorogtam. :)))

      Törlés
  3. Nem tudom, hogy az intenzív sütés-főzés kiirtja-e a madárinfluenza vírust, de úgy gondoltam, nem éri meg kockáztatni.
    Vigyorgó, derűs embereket látni jó. Az ok mindegy. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, kockázat nélkül nem fejlődik a tudomány... ;-)
      Derűs embereknek is lehetnek hátulütői. Például nem szeretem, ha egy Fradi-Újpest meccs végén a lilák önfeledten mosolyognak... :)

      Törlés