Magyarország-Anglia 0-4 (0-0)

Ultrabanda meccsre hangol

S füttykoncertre térdel angol...

Szünetig a magyar gárda

Szilárd, mint egy aszfaltjárda.

Tovább mér' is nézem, mér', ó?!

Négy dugó itt, ott meg zéró...

Nyoma sincsen doppingszernek,

Minket itt most simán vernek.

Szabadrúgásunk van kettő,

Pickford lesz csak boldog ettő';

Szoboszlai lődöz fölé,

S gólprémium nem lesz bő lé.

Kane úr lőhetne még hármat,

Mindhárom sansz szinte már matt,

Ám háromszor szól rá „Ácsi!”

Kapujából jó Gulácsi.

Mégsem ő e meccsnek hőse,

Hiszen nem fog mindent ő se;

Gólba tartó labdák fele

Hálóból jön, jaj, kifele!

Égnek áll az összes haj itt,

Suttyó ultra pohárt hajít.

Angol edző együtt érez,

S szívgyógyírként sokat ér ez:

„Nagy művészet, bizony nagy art

Néggyel verni el a magyart.”

Mákunk van, lehetne hét is,

S inogna a Rossi fétis...

„Biztos vagyok benne, hogy nem véletlen, hogy pont most küld engem az Úr a magyar nyájához, hogy vigasztalást vigyek nekik ekkora balsors után, ami régen tép. Csak azon izgulok, nehogy kifütyüljön a tömeg, amikor letérdelek a szentmise elején!” /Ferenc pápa/

„A meccs előtt ők állva maradtak, míg mi füttykoncert közepette letérdeltünk. A meccs végére viszont ők kényszerültek térdre, mi pedig állva maradtunk, de fütyültek ránk. Ugye, milyen érdekes?” /a brit oroszlánszagú lovag, aki azt mondja: knee!/

„Nem, nem jutott eszembe, hogy lemondjak! Ennyi pénzről?!” /Marco Rossi, a magyar válogatott olasz szövetségi kapitánya/

„Jó csapat a magyar, sokkal jobb, mint a miénk, csak kicsit korán lendültek csúcsformába, még az 1953-54-es idényben. Azóta kicsit mintha vissza lennének esve…” /Gareth Southgate, angol szövetségi kapitány/

„Amikor eladtam a labdát, azt hittem, jó pénzt adnak érte, de csak egy gólt kaptunk. Igaza volt Lord Palmerston miniszterelnöknek, hogy Angliának nincsenek barátai, csak érdekei. Pfúj, ronda kapitalisták!” /W. Orbán, középhátvéd/

„Viccesek ezek a britek, ahogy eljátsszák, hogy jobbak nálunk! Galla Miklósnak írt üzenetemben foglaltakkal ellentétben mégsem bírom az angol humort! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” /V. Orbán, legfőbb vezérszurkoló/

„Az volt a baj, hogy edzésen mindig üres nézőtér előtt gyakorlom a szabadrúgásokat, itt viszont a lelátói nagy tömeg magához tömegvonzotta a labdát, így az nem hullott be Pickford kapujába, hanem fölszállt a nagy fekete lyukba. Ráadásul a dühös fejrázásomtól még a hajzselém is elvesztette a merevségét! Rettenetes csapás ez nekem!” /Szoboszlai Dominik, sztárfutballista/

„Azért vagyunk feketében, mert így tisztelgünk a fekete seregnek az oroszok által bekerített Bécsnek büszke várából való kitörésére, mely után Kossuth Lajos azt üzente, hogy mindenki hozzon magával még egy sört! Ria, ria, Hungária!!!” /Faék Fikusz, fekete egyenpólós vezérultra/

„A Brexit utáni Anglia most megmutatta, hogy az Unión kívül is van élet, sőt! Lehet, hogy a Huxit a mi futballunkat is világszínvonalúvá tenné? Ön mit gondol erről? Töltse ki a Nemzeti Inzultációt!” /óriásplakát/

„Primitív ország primitív futballjának primitív költője primitív verset írt arról, hogy milyen primitív dolog egyrészt letérdelni, másrészt kifütyülni a letérdelőt, harmadrészt fekete seregnek öltözve műanyag poharakkal dobálni a gyepet! Harmadrészt én is összeprimitíveződöm, hogy megélhetési okokból elolvasom ennek a szellemi kútmérgezőnek ezt a pusztító alpáriságát és kritikát írok róla! Mentségemre szóljon, hogy fiatal vagyok, kell a pénz! Anyám, borogass!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Tizenegy magyar nem bírt elbánni tizenegy angollal?! Én száztizenegyet is megölök az edzés utáni hónaljszagommal.” /Chuck Norris/