Magyarország-Anglia 0-4 (0-0)

Ultrabanda meccsre hangol

S füttykoncertre térdel angol...

Szünetig a magyar gárda

Szilárd, mint egy aszfaltjárda.

Tovább mér' is nézem, mér', ó?!

Négy dugó itt, ott meg zéró...

Nyoma sincsen doppingszernek,

Minket itt most simán vernek.

Szabadrúgásunk van kettő,

Pickford lesz csak boldog ettő';

Szoboszlai lődöz fölé,

S gólprémium nem lesz bő lé.

Kane úr lőhetne még hármat,

Mindhárom sansz szinte már matt,

Ám háromszor szól rá „Ácsi!”

Kapujából jó Gulácsi.

Mégsem ő e meccsnek hőse,

Hiszen nem fog mindent ő se;

Gólba tartó labdák fele

Hálóból jön, jaj, kifele!

Égnek áll az összes haj itt,

Suttyó ultra pohárt hajít.

Angol edző együtt érez,

S szívgyógyírként sokat ér ez:

„Nagy művészet, bizony nagy art

Néggyel verni el a magyart.”

Mákunk van, lehetne hét is,

S inogna a Rossi fétis...

„Biztos vagyok benne, hogy nem véletlen, hogy pont most küld engem az Úr a magyar nyájához, hogy vigasztalást vigyek nekik ekkora balsors után, ami régen tép. Csak azon izgulok, nehogy kifütyüljön a tömeg, amikor letérdelek a szentmise elején!” /Ferenc pápa/

„A meccs előtt ők állva maradtak, míg mi füttykoncert közepette letérdeltünk. A meccs végére viszont ők kényszerültek térdre, mi pedig állva maradtunk, de fütyültek ránk. Ugye, milyen érdekes?” /a brit oroszlánszagú lovag, aki azt mondja: knee!/

„Nem, nem jutott eszembe, hogy lemondjak! Ennyi pénzről?!” /Marco Rossi, a magyar válogatott olasz szövetségi kapitánya/

„Jó csapat a magyar, sokkal jobb, mint a miénk, csak kicsit korán lendültek csúcsformába, még az 1953-54-es idényben. Azóta kicsit mintha vissza lennének esve…” /Gareth Southgate, angol szövetségi kapitány/

„Amikor eladtam a labdát, azt hittem, jó pénzt adnak érte, de csak egy gólt kaptunk. Igaza volt Lord Palmerston miniszterelnöknek, hogy Angliának nincsenek barátai, csak érdekei. Pfúj, ronda kapitalisták!” /W. Orbán, középhátvéd/

„Viccesek ezek a britek, ahogy eljátsszák, hogy jobbak nálunk! Galla Miklósnak írt üzenetemben foglaltakkal ellentétben mégsem bírom az angol humort! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” /V. Orbán, legfőbb vezérszurkoló/

„Az volt a baj, hogy edzésen mindig üres nézőtér előtt gyakorlom a szabadrúgásokat, itt viszont a lelátói nagy tömeg magához tömegvonzotta a labdát, így az nem hullott be Pickford kapujába, hanem fölszállt a nagy fekete lyukba. Ráadásul a dühös fejrázásomtól még a hajzselém is elvesztette a merevségét! Rettenetes csapás ez nekem!” /Szoboszlai Dominik, sztárfutballista/

„Azért vagyunk feketében, mert így tisztelgünk a fekete seregnek az oroszok által bekerített Bécsnek büszke várából való kitörésére, mely után Kossuth Lajos azt üzente, hogy mindenki hozzon magával még egy sört! Ria, ria, Hungária!!!” /Faék Fikusz, fekete egyenpólós vezérultra/

„A Brexit utáni Anglia most megmutatta, hogy az Unión kívül is van élet, sőt! Lehet, hogy a Huxit a mi futballunkat is világszínvonalúvá tenné? Ön mit gondol erről? Töltse ki a Nemzeti Inzultációt!” /óriásplakát/

„Primitív ország primitív futballjának primitív költője primitív verset írt arról, hogy milyen primitív dolog egyrészt letérdelni, másrészt kifütyülni a letérdelőt, harmadrészt fekete seregnek öltözve műanyag poharakkal dobálni a gyepet! Harmadrészt én is összeprimitíveződöm, hogy megélhetési okokból elolvasom ennek a szellemi kútmérgezőnek ezt a pusztító alpáriságát és kritikát írok róla! Mentségemre szóljon, hogy fiatal vagyok, kell a pénz! Anyám, borogass!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Tizenegy magyar nem bírt elbánni tizenegy angollal?! Én száztizenegyet is megölök az edzés utáni hónaljszagommal.” /Chuck Norris/

Térdfájásom

Focistaként nem nagy érdem,
Semmitől dagadt be térdem.
Tegnap, míg az idő szaladt,
Térdcipó nőtt kalács alatt.

Lehetetlen letérdelnem,
Guggolás is szinte el nem
Múló fájdalommal hasít…
Hózik, de nem kötök ma sít.

Mi kell ide, sebész, masszőr,
Éjfélkor borotvált has szőr,
Pókháló és egyéb vaják,
After paleolit kaják?!

Jól jönne egy Doktor Tudor,
Ki megmondja, mi e dudor!
Térdet legyőzi a kor s a
Végpusztulás lesz a sorsa?

Persze, elpusztul majd velem,
Lebomlik és lesz sok elem…
Ám míg nem nő rajtam platán,
Focizhatok valaha tán?

„Ne nyafogjon költő úr és ne sajnáltassa magát! Gondoljon csak bele, hogy a futball feltalálása előtt az emberek az egész életüket foci nélkül élték le! Maga is fél lábon kibírhatná azt a hátralévő 60-70 esztendejét! Ha meg amputálni kell a lábát, gondoljon a népi igazságra: Szép az, aki térdek nélkül tetszik!” /Lábatlan Lajos, diplomás akadálymentesítő/

„Öregszünk, költő úr, öregszünk? Vizesedik a térd, lazul a vádli, marjul a lapocka, meszesedik az agy és gyengülnek a rímek? Tárt karokkal várja az Agg Poéták Ótvaros Kórháza Alapítvány, az APÓKA! Ja, hogy a vers?! Az természetesen NEM ENG!” /Kákacsomóssy Kösztöny, megbízott főcenzor helyettes/

„Tisztelt Kopasztandó Páciens úr! A titkárnőmmel történő időpont egyeztetés után fáradjon be a magánklinikámra, ahol szerény javadalmazás ellenében megvizsgálom a térdét. A fenti, szóra sem érdemes összeg megduplázása esetén mindkettőt. Ne garasoskodjon, vacak százezrekről beszélünk!” /Dr. Tudor Tódor, a Tárt Tárca Térdklinika tulajdonos főorvosa/

„Fűzfapoéta úr, a maga petyhüdt testének majdani elrothadása következtében keletkező trágya és nyomelemek nemhogy egy erőtől duzzadó platánt, de még egy szottyadt napraforgót sem tudnának táplálni. Mondanám, hogy sportoljon, de ilyen térdekkel maximum origamizni tudna! A jövő érdekében hulljon a férgese!” /Dr. Platán Pálné Tölgy Titanilla, a Fás Aljnövényzetet Trágyával Erdősítő Rezervátum (FATER) igazgatónője/

„Fiacskám, a horoszkópod szerint nem meglepő a térdfájásod, mert a csíd aszcendens vonala most keresztezi a Szaturnusz koszinuszát és tangenciálisan tendál a Jupiter röppályájának elliptikus aszimptotája felé. Ma éjfélkor vizeld le a János hegyi kilátó keleti falát, majd a ’rumpidumpi rumpidumpi sicc-hess’ varázsigét háromszor elmormolva hemperedj meg a sárga havas csalánban! Ha nem segít, hívj fel, mert van még ötletem! Ne aggódj, csak a javadat akarom! A te javad az én javam is!” /Vaják Vilmosné Vátesz Vendetta, javasasszony és televíziós jósnő/

„Végre egy hamisítatlan Frady Endre-i világfájdalom líra! A magát a költészet szent oltára előtt hasogató kínjai miatt térdre vetni képtelen poéta visszafordíthatatlanul visszhangtalan életsikolya saját öncsendjének eleve elrendelt antitézise. A költő gondolataiban, melyet a térde személyesít meg, valahol elpattant egy húr és annak kizárólag poétikus differenciálegyenletekkel leírható rezgései papírra vetülve bele libabőrződnek az olvasó lelkének legbensőbb hártyáiba. Igazi rezonancia irály!” /Hanyatthomloki Heuréka, a Mélylila Medvetánc c. szépirodalmi folyóirat főszerkesztője/

„Mi ez az orvosi rendelőket összerondítani való tünetlíra?! Kit érdekelnek egy középkorú költőpótlék ízületi nyavalyái?! Még jó, hogy nem verseli meg a napindító székletét! Bár ez a mű körülbelül ugyanannyira gyomorforgató hatású! Anyám szerint az ő korában már jólesik egy kis reumalíra azt látandó, hogy másnak is fáj, szerintem viszont ne Frady Endrére szenvedjen, hanem üljön be a háziorvosi rendelőbe egy kis kölcsönös panaszkodásra! A költő úr pedig keresse fel Dr. Guillotin magánklinikáját!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem egyszer térden harapott egy krokodil. Besétáltam vele az állatkertbe és ott azóta is csak pempős kajával tudják etetni.” /Chuck Norris/

„Nem tud valaki egy valódi térdmágust, egy igazi térdészt?” /Frady Endre, fájós térdű költőgigász/