Szép minden nemzetközi nő!
Férfiaknál ügyesebben
Szülnek és szemük se rebben.
Főztjük finom, nem ám Mekis,
Okosak is, kedvesek is,
S óvnak is, mint acélsisak:
Multifunkcionálisak!
Dolgozik és nevel kölköt,
Férje helyett gatyát fölköt,
Vezet háztartást és bobot,
Igazi málenkij robot!
Hol a zoknink? Nyújtja: Nesze!
Ő a család szíve, esze,
S tahóságunk ellen kegyszer...
S felköszöntjük. Évi egyszer.
„Az év többi 364 (szökőévben 365) napján is boldogan éljenek a nemzetközi nők! Meg a nemzetközietlenek is! Vivát!” /F. Endre, költőgigász/
„Évi egy, az pont évi eggyel több, mint a semmi! Barátaim, ne essünk túlzásba! Legyen egyenlőség és a nőket pont ugyanannyira becsüljük meg, mint a pedagógusokat! Kedves nemzetközi nők! Erőt, egészséget!” /egy meg nem nevezett közép-kelet európai kis ország vezéralakja/
„Évi egyszer? Szerintem Évi nem köszönti fel egyszer sem a nőket, maximum a Zoltánokat! ... mert mindennap nőnap, azonban Évi egyszer Zoltán.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas igen- és nemváltó/
„Mi a baja a Mekis kajával, költő úr?! Talán a maga feleségének a főztje pont ugyanolyan, mint a róla készült reklámplakátokon?! Mi, hogy ő nem önfényez, csak főz?! A reklámköltséget sem építi bele az ebéd árába?! Ezt a vircsaftot! Tudja mit, a nőnap alkalmából ma ne engedje főzni, hanem hozza el hozzánk és egyenek nőnapi menüt! Nagyobb krumplival és nagyobb üdítővel!” /Meki Miki, reklámkampánystratéga/
„Nagyon köszönjük, költő úr, hogy gondolt ránk, de nem kellett volna! Kedves magától, még ha kicsit - hogy is mondjam, hogy bátorító legyen? – túl egyedire sikeredett is… Nincs még egy olyan költő, aki ezt akár csak hasonlóan is írta volna meg. Talán nem véletlenül…” /Internesönel Ignatyella Inez, ingyom-bingyom díjas nemzetközi nő/
„Szülünk és szemünk se rebben?!?!?! Költő úr, szült már maga valaha?!?! Az sokkal jobban fáj, mintha magát egy gigantikus vesegörcse közepette himbilimbin rúgnák! Nem, nem a rúgónak! Ó, istenem, férfiak…” /Köldökzsinór Kötegyánné Tolófájássy Titanilla, hetes ikreket szülő magyar anya/
„Amikor a nejem elmosogatott a vacsorám után és levette a tűzhelyről a másnapi ebédemet, bevittem a szülészetre. Hétfő este volt. Pár órával később hét fő beste ordított torkaszakadtából. A feleségem addigra már elhallgatott egy kis időre. Azóta igyekszem segíteni neki – amíg süt, főz, mos, mosogat, takarít és gyereket nevel, addig felolvasom neki a netről a híreket.” /Köldökzsinór Kötegyán, kötéllétra készítő kisiparos és magyar apa/
„Málenkij robot témakörben szeretném elmondani, hogy az egykori Vörös Hadsereg ismeretlen szovjet katonáit is beleértve, ezt mindenki rosszul tudja. A málenkij robot ugyanis nem kis munkát, hanem kis robotot jelent, mert a munka szó oroszban nőnemű – talán nem véletlenül, lásd a fenti verset! – azaz a kis munka nyelvhelyesen málenkaja rabóta. Köszönöm, hogy a nemzetközi nőnap alkalmából mindezt elmondhattam!” /Tyerem Tyeremovics Tyeremok, kényszermunkatábortűzoltókészülékkarbantartó/
„Köszönöm önnek, költő úr, hogy adott a vaskalaposoknak és végre nem róluk szól ez a vers, hanem rólam! Legalább is egy kis részben! Talán így esélyem lesz a legkisebb mellékszereplőnek járó Oscar-díjra is!” /az acélsisak/
„Mi ez a negédes bájgúnárkodásnak álcázott vaskalapos gyalázkodás?! Mi ez a celebnyálas sziruppal torkon öntött vasalt talpú ünneptaposás?! Ó, ha szegény anyám megérhette volna ezt a nemzetközi nőnapot, akkor e förmedvény olvastán a következőket már biztosan nem érhette volna meg! De nem ám csak egyet-kettőt, hanem innentől kezdve már egyiket sem! Ne lássam Frady Endrét egy terminátor képességű málenkij robot által belepofozva egy ismeretlen katona sírjába, ha ettől a fékevesztett betűmasszától nem ment fel még a diasztolés vérnyomásom is az IQ-m fölé! Frady Endre szinten közutált influenszerek, vessetek egy Mekis menü elé!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Felköszöntöm, de nem irigylem a nemzetközi nőket! Mindegyiknek én vagyok az ideálja, de belőlem nagy sajnálatukra csak egyetlen egy van. Rossz lehet mindenkinek, aki nem én vagyok. Egyetlen örömük viszont pont az, hogy én vagyok, tehát van esélyük, hogy időnként lássanak. Nagyon szívesen!” /Chuck Norris/
