Kialvatlan, tehát veres
Szemmel tekint szerteszéjjel
Házaspár, ki szállást keres.
Népszámlálás, augusztuszi
Zajlik s minden telve vagyon.
Asszony arcot fáradt puszi
Érinti s ő hálás nagyon.
Szülni istállóba térnek,
Mellettük egy üres jászol.
E pontján időnek-térnek
Isten örül, sátán gyászol.
Megérkeznek jó pásztorok,
Iránytűjük angyal ujja,
S vidám dalt zúg sok száz torok
Valahogy így: „Halleluja!”
Jön néhány bölcs napkeleti,
Ajándékoz s zeng az ének.
Egy juh szemét rájuk veti…
S ma így mesél kicsinyének:
„Sok éve már... kis család jött
Istállónkba szülni, gidám...
S milyen volt a kis újszülött?
Olyan... örökéletvidám!”
