Jönni, nyárnak végre vége.
Ki nem hiszi, csillagászok
Elsőszámú ellensége.
Merthogy ugye naptárilag
Ősz már hetek óta tartik,
S nyárinak hazudott csillag-
-hullások csak after partyk.
Kinek higgyek? Csillagásznak?
Időjárás jelentőnek?
Kételyek agyamra másznak,
Kopogtatnak s megint jőnek.
Sárga fotó. Lányom: „Kid ő?”
Visszanézek: „Te hova nősz?!”
S látom, folyton múl az idő,
Mindegy melyik naptól van ősz…
„Költő kollégám, nem tudtad, hogy az ősz négyszer kezdődik el?! Naptárilag, meteorológiailag és csillagászatilag! A negyedik te magad légy!” /Újpesti Barnabásné Emtéká Etelka, József Attiláné díjas mosónő/
„Mivan köttőke?! Szerinted a zőszöt a Tekla hozza, mi?! Feljelentelek, oszt tégedet meg elvisz a TEK, la! Höhöhö!” /Őszapó Ödön, őszödi örvhörgész és nyugdíjas munkásőr/
„Köszönöm szépen, költő bácsi, hogy meg tetszik emlékezni a névnapomról! Legszívesebben megölelném, hogy ősz halántékára folyhassanak a könnycseppjeim, de most nem érek rá, mert éppen a távcső előtt ülök és észlelek. Meg őszlölök is egy kicsit, hihihi!” /Tájfun Tekla, a Kung Fu utcai Kopernikusz Általános Iskola 5.a. osztályos tanulója és amatőr csillagász/
„Mi van?! Nem értem! Hangosabban! Mikla?!” /id. Ágyú Áron, ősz csillagász/
„Jaj, apa, még mindig nem mondtad meg, melyik rokonodat ábrázolja az a sárga kép! Ja, hogy az te vagy kisbabaként?! És az ott melletted Kossuth Lajos személyesen?! Már elég ősz!” /Frady Fanni, a költő lyánya/
„Szemtelen kölke! Az nem a Kossuth Lajos, hanem a nagyapádék vállalati Télapója, a néhai Röhönye bácsi!” /Frady Endre, költőgigász/
„Itt van az ősz, itt van újra?! S szép, mint mindig?! S hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét?! Ó, hogy az a…! Már megint söpörhetem a tömbház elől a nyavalyás sárga avart! Ki örül ennek?! Neveket akarok! Mindenkit fel fogok jelenteni névtelen levélben!” /Sunyi Samu, tömbházmester/
„Az elillanó idő tovalibbenésének nagy lírikusa, Frady Endre, ismét betereli maga elé alélt olvasóit a kozmikus elmúlás folyamába, mely a kétkedés Szküllái és Kharübdiszei között hömpölyögve sodorja magával a mondanivaló uszadékká mállott evidenciáit. Igazi szépirodalmi világűrodüsszeia after party és visszalassított targonca-rock!” /Sáfránysárga Sebőné Ködlila Kasztanyetta, középiskolai magyartanár és a Tesco éjszakai árufeltöltője/
„Mi ez a versformába passzírozott guanó állagú semmitmondás?! Egy kreténfalvi játszótéren hintával fejbecsűrt és agyműtéten átesett nagycsoportos óvodás nyáladzó gagyogása egy kései Rabindranath Tagore opus ehhez a bicskanyitogatón bárgyú bölénybélsárhoz képest. Anyámat biztos, ami biztos alapon az összes F betűvel kezdődő költő olvasásától eltiltottam. Szegény Füst Milán most biztosan forog a sírjában, de minden háborúban vannak ártatlan áldozatok. Különben pedig miért nem magyarosította a nevét Égéstermék Juventusra?! Forza Juve, abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Csillagászatról jut eszembe, hogy annak idején azért nem én lettem a Beatles dobosa, mert nekik féltékenységből nem egy állócsillag kellett, hanem egy minden szellőtől ide-oda ringó sztár. Pár év talmi tündöklés után fel is oszlottak, én pedig még mindig egyben vagyok, sőt. Megpróbáltam őszítő hajfestéket is használni, hogy ne látsszak ennyivel fiatalabbnak a koromnál, de a hajizmaim azt is lehajították pont úgy, ahogy a motoros bukósisakot szokták letörni a fejemről.” /Chuck Norris/
