A következő címkéjű bejegyzések mutatása: achilles. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: achilles. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. január 8., kedd

Haglund exostosis

A költő bal sarka (Dr. Röntgen felvétele)
Haglund exostosis van a
bal sarkamon s ennek mana-
-pság én ritkán örvendezek,
ám bízom, hogy ügyes kezek
(miknek végén orvos vagyon)
meggyógyítanak, de nagyon!

Csontkinövés achillesi
tapadásnál csak azt lesi,
őáltala keltett dudor
sarokkínzatási tudor
módján lábam hogyan rágja,
mint eretneket a máglya!

Ha nem gyógyul, nem lesz foci,
hanem hízás, növő poci,
vérzsírbő lesz erem mesze,
s agyon rúg a sztrókom: Nesze!,
ám él még egy remény, mi a
lökéshullám terápia!


„Tisztelt költő úr! Nagyon örülünk, hogy végre a sarkokra leselkedő veszélyekkel is foglalkozik valaki, bár meg kell jegyeznünk, hogy kissé dilettáns a megfogalmazása, mert nem bal és jobb sarok van, hanem északi és déli! Köszönjük, hogy elmondhattuk!” /Heló Hólé, pingvinfóka/

„Hányszor mondjam, hogy nem terápia kell, hanem egy véső, amivel úgy lemetélem azt a csontkinövést, hogy ezentúl hordhatja a gyerekei kinőtt cipőit is!” /Dr. Bárdos Béla, ortopéd sebész/

„Lökéshullám terápiára van szüksége? Utazzon el velünk egy óceániai tektonikai repedéshez és helyezze a sarkát két lemez közé! Már egy lökéstől darabokra hull ám a csontkinövése!” /Dzsavel Travel hirdetés/

„A fájó sarok messianisztikus vonatkozásainak és a mindennél fontosabb futball témájának egybeesése folytán elmondható, hogy a költő hagymázas rémálmában egy mindenkit megváltó Lionel Messiásként fáj önmagának. És nekünk is.” /Dr. Kényszerképzet Kenéz, parapszichopatológus/

„Kinek achillese tarka,
Annak gyakran fáj a sarka.”
/Rímrendező Rezső, versgyári futószalag töltő betanított munkás/

„Nem minden marha sarka kajla,
csak a tarka sarkú marha sarka kajla”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Egyszer nekem is fájt egyszerre nyolcvan sarkam, de aztán rájöttem, hogy az azé a negyven rablóé, akik a jelmezbáli Ali Baba szerkóm miatt megtámadtak és a homlokomban megütötték a bokájukat. Én csak együtt éreztem velük” /Chuck Norris/

„Súlyos képzavar, költő úr! Nekem nem lángfogaim vannak, hanem lángnyelveim, így az eretnekeket nem rágni, hanem nyaldosni szoktam! Remélem, a közeljövőben magát is lesz alkalmam megkóstolni!” /egy magát megnevezni nem kívánó máglya/

„Na, ha én ezt tudom, hogy a rólam elnevezett szindrómáról egyszer egy ilyen idülten hevenyészett verskinövés fog születni, akkor inkább fel sem fedezem! Ez rettenetes!” / Patrick Haglund (1870-1937), svéd ortopéd sebész/

„Mi ez az akut agyvíz szennyező rímförtelem?! Az oroszországi hadjáratból lefagyott végtagokkal hazakúszó és nyers lóhúst zabáló napóleoni hadroncsok szenvedése semmiség ahhoz a kínhoz képest, amit egy magamfajta védtelen kritikus él át, amikor a képernyőjén megjelenik egy Frady Endre feliratú megnevezhetetlenség! Ó, anyám, miért nem szültél egy eggyel korábbi évszázadba, amelyet még nem fertőzött meg ez a mindenféle kimondhatatlan betegséget magán viselő és megverselő klinikai ló?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Tisztelt lakosság! Őrizzék meg a nyugalmunkat! Az irodalmi katasztrófahelyzetre való tekintettel kérjük önöket, hogy maradjanak otthon! Ha azt tapasztalják, hogy a csapból is Frady Endre folyik, akkor sürgősen zárják el!” /Havária Hugó, az Országos Katasztrófaköltőket Államilag Deheroizáló Életvédelmi Központ (OKÁDÉK) szóvivője/

„Frady Endre a világirodalom rólam elnevezett sarka. Mit mondjak, nem vagyok rá büszke!” /Achilles, görög mitológiai hős/

2018. október 26., péntek

Achilles gyulladás

Bal sarkamon dudor púplik
s gyulladt, mint egy égő paplak.
Mindig csak a baj van velem,
kéne csinálni már valam-

-it e folyton fájó lábbal,
melynek párja nem tud löbböl-
-ni labdát így kapus felett,
ki tőlem már nem is fél ott!

Kenem én fekete nadály-
-tővel, ám te soha ne dőlj
be ennek a sztárolt szernek,
mire népek sok pénzt szórnak!

Egy gyógymód van: pihentetés,
miközben csak öreg tatás
mozgásokat csinálhatok…
s foci nélkül telnek hetek!

„És a verslábaidnak milyen szer nem használt? Meg kell próbálni valami unortodoxot, mint Gyuri a nemzeti kamatlábakra. Frady Endre utolérhetetlen, mint Sánta Klausz!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Tisztelt költő úr! Ezennel megkérjük önt, engedje meg, hogy az e témában oktatási céllal épp most készülő ortopédiai szakkönyvünkbe a verséhez mellékelt forradalmian formabontó illusztrációját NE tegyük bele! Előre is köszönjük!” /Dr. Sánta Klausz, a Szemmelversz Sportorvosi Egyetem Térdtől Lefelé Tanszékének ügyvezető docense/

„Ne rinyáljon, költőfattyú! Ahogy itt a seregben mondjuk, a katona nem fáj, csak úgy érzi! Na, ugorjon bele a surranójába és sovány sertés vágtában induljon el portalanítani a gyakorlóteret! Még mindig itt van?! FUTÁÁÁÁÁÁS!!!” /Csávás Kálmán őrnagyonnagy, a Magyarság Ellenes Gaz Dilettáns Öntörvényű Görényeket Lefenyítő Elit Szakasz (MEGDÖGLESZ) teljhatalmú ura/

„Micsoda, meg meri sérteni a jó híremet azzal, hogy leszólja a rólam elnevezett csodakrémet?! Ezért még megüti a bokáját, oszt’ kenegetheti Voltarennel! Az olyan, mint halottnak a csók!” /Fekete Nadály, tőkeerős krémgyáros/

„A halottaknak adott esetben igenis használ a csók! Főleg a királyficsók! Mi csak tudjuk!” /Hófehérke és Csipkerózsika/

„Belilult az achilles ín?
Nagyon tetszik nekem e szín!”
/Újpesti Barnabás, kortárs költő és lila majom/

„Égő paplak, költő úr, égő paplak?! Mondja, nem fél a klerikális reakciótól?! Legyen maga eretnek, kit a papok veretnek?! Azt akarja, hogy önből készült máglyarakás legyen az üzemi étkezdében?! Meneküljön, iszkiri! (…) Hé, inkvizítor úr, arra futott! Én láttam!” /Bujtogató Béla, tömbházmester és amatőr feljelentő/

„Hétvégén jöttem rá erre,
Szép tájék a Cinque Terre.
Bejártam ezt én, a sánta,
S ezt is achillesem bánta.”
/Frady Endre, a jóban-rosszban sántikáló költőgigász/

„Minek mászkál egy sík vidékhez, egy műfüves futballpályához szokott ember a sziklás hegyen, ráadásul fájós lábbal?! Nem véletlenül írtam egykoron, hogy ’Mit nekem te zordon Appeninnek fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, s lúdtalpam hegyvölgyedet nem járja.’ Én ehhez tartottam magam, és akár a fiatalkori segesvári, akár az időskori barguzni tetememet nézi meg, a sarokcsontom mindkettőn hibátlan! Ép talpra ép magyar!” /Petőfi Sándor, néhai költőkolléga/

„Újból csúcsra járatott csimborasszót ülnek a kancsalrímek! A költő a fájdalmában kiizzadt ritmusos igazgyöngyét veti partra, ahol előbb halhatatlan halként haldokolva heroizálódik, majd fölénk löbbölődve taglóz. Az élet nagy kérdései: Lehet-e sántán futballozni? Lehet-e műveletlenül műélvezkedni? És egyáltalán lehet-e e bármit vagy akármit, sőt mindent vagy semmit? A válaszok még váratnak magunkra…” /Lojális Lejla, a Rímeket Ontó Nihilista Csordaszellem (RONCS) c. költészeti katarzisblog mondathányója/

„Mi ez az ideizélt hogyishívják?! Ki ez a valakinek még csak nem is látszó sánta senki?! Ha olcsó rímekben akarnám magam kifejezni, akkor azt mondanám, hogy ’se emelkedő, se lejtő, csupán egy sík selejt ő’, de nem akarom! Főpolgármesterré választásom esetén két programom lesz: a sétáló és a Frady Endre mentes Budapest! Így már talán nem csak a belvárosban a járókeretét szabadon használni vágyó anyám szavaz majd rám, hanem az irodalomkedvelők milliói is!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester önjelölt/

„Texasban folyami úszkálás közben egyszer megharapta az achillesemet egy krokodil, de a szétrobbanó fogsora miatt szegénynek kiloccsant az agya.” /Chuck Norris/