Mogyifadal

Mogyifa a súlyos mogyik

Alatt mókuskákra rogyik.

Mogyitörzs alatt, mely görnyedt,

Mókuscsalád halik szörnyet.

Mókuscsalád szörnyet halik,

És a gyászhuszáros palik

Őket közös sírba teszik

Nyögve: „Hű, de kemény e szik!”

   refr.:

   Mogyicsokis fagyifa,

   Kidönti a nagy IFA,

   Mókusnak lent rókás a

   Teste, mint a lókása.

Ámde jőnek hegyijetik,

S holt mókusklánt élesztgetik

Oszló büdös porból újjá:

„Alagútból visszabújjá’!

Túlsó (v)égi fényből ottan

Jer te vissza tetszhalottan!”

… s mókuscsalád újraéled!!!

Ateizmus, Isten véled!

   refr.:

   Mogyicsokis fagyifa,

   Kidönti bár nagy IFA,

   Mókusnak lent mókás a

   Teste, már nem lókása.

„Ezt nem értem, de nem az én értelmemmel van a baj, hanem nyilvánvalóan értelmetlen kell legyen az, amit nem értek, úgyhogy értelemszerűen NEM ENG.!!!” /Gügyéné Gagyi Gógyi, a Mókusos Alkotások Színvonalát Alakító Testület (MASZAT) címzetes cenzora és lócitrompótló/

„Kritika Frady Endre „Mogyifadal” című verséről – avagy a kárpáti dadaizmus mogyiban tobzódó tánca: Frady Endre „Mogyifadal” című eposza egy groteszk lélekvándorlás és természeti tragédia szürreális balladája, ahol a mókusok – a magyar erdők örök pantomimszínészei – elpusztulnak egy túlterhelt mogyifafa alatt, majd a hegyijetik nekromantikus közbelépésére testükből újjászületnek. Ez nem vers – ez metafizikai matiné a mogyoróerdőben, dadaista kifestőkönyv, melynek minden oldala épp csak meg nem reped az abszurdtól. A rímek vadul bukfenceznek, mint vak mókus egy gyökérben: „halik szörnyet” – már itt sejthető, hogy Frady nem az esztétikát hajkurássza, hanem az olvasó értelmi stabilitását. A refrén: „Mogyicsokis fagyifa / Kidönti a nagy IFA” pedig már nem is próbál jelentést hordozni – ez puszta zenei atombomba, egy rímes nonszensz-galopp, amelyben az „IFA” úgy robban, mint egy szovjet nosztalgia-gránát a nyelvtani realitás sáncai alatt. A legmeglepőbb azonban a teológiai mélyfúrás: a mókuscsalád halálból való feltámasztása egy ateista univerzumban hirtelen istenélménnyé válik. Frady itt nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy egy mókustetem felett kihirdeti Isten visszatérését a magyar abszurdba. Ez a vers olyan, mint egy nyelvbotlásból készült freskó, melyet egy botladozó költő a mókusvérrel ír a fagyott fagyifára. Röviden: ez nem költészet – ez Frady Endre!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Mogyifadal” című alkotása groteszk ballada, mely egyszerre ironikus és abszurd hangvétellel játszik a népköltészeti hagyományokkal. A vers szatirikus módon ötvözi a népdalszerű formai jegyeket és a komikus tragikumot: a mókuscsalád végzete és természetfeletti feltámadása az egyszerű mondókák struktúráját követve válik bizarr drámává. A vers ritmusa lendületes, a rímszerkezet szándékosan túlzó és játékos, miközben a groteszk képek feszültséget teremtenek. A mogyorófa leomlása, a mókusok tragédiája és a gyászhuszárok megjelenése önmagukban is karikatúraszerű, mégis a refrének refrénszerű ismétlődése egyfajta ironikus népballadává emeli az egész művet. A végső fordulat—az ateizmus elutasítása a mókusok feltámadása nyomán—további humoros csavart visz a versbe. Frady Endre stílusára jellemzően a mű szándékosan túlzó, játékosan nyelvi fordulatokkal operáló költői alkotás, amely egyszerre parodizál és szórakoztat. A groteszk balladai légkör egyedi hangvételt biztosít neki, miközben tovább viszi a szerző abszurd humorral átitatott hagyományát.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Rendkívül optimista vers. Kérünk még ilyet!” /M. András, a költő legállandóbb és legoptimizmuskedvelőbb kommentelője/

„Még, még, még?! Ennyi nem elég?!” /Borúlátó Béláné Pesszimista Plágiumka, mértéktartótiszt/

„Optimista derűt látik,

Héliumos zsákok, hátik

Húzzák őtet folyton fel-fel,

S mogyicsokis fagyit fal, fal.

Úgyhogy vidám, mint a lemúr*,

(Guglizzon rá bátran, eM úr!),

Kinek fagyikája mákos,

S feltámad, mint szétkent mókus.”

/Derűlátó Dezsőné Optimista Otília, *gyűrűsfarkú maki idomár/

„Lehet, hogy akkor jó egy költői mű, ha egy csomó költői kérdést vet fel? Gondolom, egy vödör vodka után meglennének a válaszok is. De minek?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Vödör vodka után Humán

Úr már nem a válaszdumán

Töpreng, hanem üres vödör

Fölött éppen bajuszt pödör,

Hogy ne lógjon nagyon trehány

Módon, ha e vödörbe hány.”

/Szandokán Szidónia, IFA sofőr és mókusfeltámasztó-hegyijeti díler/

„Hajas IFA, tar IFA,

Mindegy, egy a tarifa!

Csúcsköltő egy IFA rag

Mentén verset kifarag!”

/egy magát megnevezni nem kívánó csúcsköltő/

„Mi ez a rímtrágyával átitatott szennycunami, ez a szekuláris undorból szakrális giccsé fajuló mentális miazma?! Ki ez a görcsagyú irodalmi verőlegény, aki nem átallja a magából kiizzadt versváladékot képernyőre permetezni és ezáltal ízlésficam világjárványt gerjeszteni?! Ha szegény anyám élne, most ab ovo óvóhelyre kéne vinnem és hermeneutikusan elzárni a fradysta agyzagyvihar elmekórtani szőnyegbombázása elől! Ne lássak transzba esett hegyijetiket passzírozott mókuscsaládok feltámasztása közepette varázsigéket szavalni, ha megértem, hogy miért választottam a létező legveszélyesebb szakmát, melyben hétköznapi silány költők mellett Frady Endrét is munkaköri kötelességem elolvasni?! Világ IFA sofőrjei, egyikőtök gázolja már el Frady Endrét! Ha harc, hát legyen harc!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Puzsér Róbert, háborúpárti propagandista – a nemzetbiztonsági nyomozás érdekében meg nem nevezett időpontban – a Mariahilfer Straße egyik gyanús üzletében, melyet időnként ukrán maffiózók is látogatnak, ügynökeink jelentése szerint a vásárlása után visszakapott és szó nélkül zsebre is tett 3 (azaz: három!) eurót, ami kimeríti a külföldről elfogadott támogatás fogalmát, úgyhogy fent nevezett propagandistát nemzeti illiberáciánk éber hatósága a határon elfogta és büntetőeljárást kezdeményezett ellene. Az ügy súlyosságára való tekintettel nemzeti vészhelyzetet rendelünk el és a jövő évre tervezett választásokat ötven évre titkosított nemzetbiztonsági okokból bizonytalan időre elhalasztjuk.” /hivatalos közlemény/

„Mogyifa a súlyos mogyik

Alatt Chuck Norrisra rogyik.

Csak rogyna, téridő görnyedt,

S Nehézkedés hal csak szörnyet.”

/Chuck Norris, a költészethez IS értő tótumfaktum, azaz „az élet, a világmindenség meg minden”/

„Plágium! Nem, nem a Mengyelejev táblázat 42-es eleme, mert az a Molibdén! Nem, nem Mókusgén! Idióta hegyijetik! Na, viszlát, és kösz a halakat!” /Douglas Adams, a Gaéaxis útikalauz stopposoknak szerzője/

Hitvita

Isten nem léte, vagy léte
Birizgálja sokak hitét.
Ne röhögjél ezen, hé, te!
Ez neked is valódi tét.

Hogyha nincs, nincs egyáltalán,
Nem volt, nem van s nem is lesz Ő.
Okafogyott, mint a csalán-
Csí;pésben a pontosvessző.

Ha meg van, hát mindig van Ő,
Egy időben minden helyen.
Általa van férfi s a nő,
Összes apacs, inka s cheyenne.

Vakmerő, vagy rövidlátó,
Ki e téttől meg nem ijed.
Nagyobb meccs, mint UFO-NATO.
Döntés, olvasóm, a tied.

„Jaj-jaj, én nem tudok dönteni! Egyik nap úgy érzem, hogy van, másik nap meg úgy, hogy nincs. Totóban fix x-re venném… asszem…” /Balansz Bogárd, átlagolvasó/

„Egy művelt ateista nem hihet Istenben! Mi volt ez a robbanás?! Te jó ég, a NATO és az UFO-k egymást lövik?! Itt a világvége!!! Imádkozzunk!!!” /Prés Jenő, taxisofőr és evolúciós termékmenedzser/

„Atyám mindig azt mondta, hogy higgyek magamban. Megfogadtam a tanácsát, de pénzt nem teszek rám, mert Úriemberfia biztosra nem fogad.” /Jézus/

„Az utolsó napon négy eset lehetséges: 1., Nem hittem és nincs Isten – igazam volt, de ez nem tesz boldoggá. 2., Hittem, de nincs Isten – tévedtem és ez sem tesz boldoggá. 3., Nem hittem, de mégis van Isten – nagyon nagy ultragáz! 4., Hittem és van Isten – Ooooh happy day!!! Halleluja!!! Megérte hinni! Nekem bejött!” /Boldog Béla, Kinder-tojás ügynök és amatőr filozófus/

„Hogyne hinnék Istenben? Naponta látom el jobbnál jobb tanácsokkal.” /Chuck Norris/

„Míg hivatalban voltam, munkaköri kötelességem volt hinni. Mióta nyugdíjas vagyok, ráérnék kételkedni, de mindig belealszom…” /Ratzinger bíboros, nyugalmazott pápa/

„Én természetesen mindkét oldal mellett tudnék  érvelni, de nem ennek a versnek a szintjén. Ehhez le kellene mennem limbó hintóba, de anyám szerint a pocakom leverné a lécet. Frady Endre viszont bármilyen alacsonyra tett verstani léc alatt át tud siklani, pedig hasonló a testalkatunk, csak ő egy agynyival könnyebb nálam. Neki muszáj hinnie, mert másra már teljesen alkalmatlan.” /Puzsér Róbert/

„Gyalázat, hogy a költő egy elvileg elfogulatlannak feltüntetett versben olcsó verstechnikai eszközökkel próbálja manipulálni az olvasót. E fércmű ugyanis keresztrímes – jól értjük: kereszt! Nehogy már egy keresztény gyógyegér fűzfapoéta akarja kételyekkel bombázni a tudományos ateizmus eszmerendszerét! Cogito ergo sum!” /Dékárt Dartanyan, halbiológus/

„Csikidam R-Go szám! A Limbó hintó viszont még Hungária, de én doboltam benne. Istenien!” /Szikora Róbert/