mottó:
„Többet kellene álmodoznia, Mr. Wormold. A valósággal a mi századunkban nem tanácsos szembenézni.” /Graham Greene: Havannai emberünk - 1958/
Kinyílnak a benső szemek,
Csillog pszichénk kies tája,
Színes, mint a festő pálya.
Lelkünk szép zöld rétű róna,
Talpat nyal a komfort zóna,
Nem csap orrba gereblyenyél…
Ki belül él, mind így henyél.
Zárj be ablakot és ajtót,
Dobozold el magad, jaj, Tót,
Nehogy, mint Trójába faló,
Kintről bejöjjön a Való!
Fejet ember homokba fúr,
S ha a Való mint bősz Paff úr
Tombol, s lángol tér és utca,
Hadd legyünk a Század Strucca!
„Mindenkitől szeretnék elnézést kérni! Ha tudtam volna, hogy ez lesz belőle, nem írtam volna le, amit leírtam. Pedig akkoriban jó ötletnek tűnt…” /Henry Graham Greene (1904-1991), angol író/
„Ne bősz urazzál, költőcske, mert felhúzol ezzel és tombolni kezdek, oszt’ az intenzíven fogsz álmodozni arról, hogy segítség nélkül használnád az ágytálat!” /Paff, az álomországi bűvös sárkány/
„Dobozoló Tóték? Horthysta őrnagyok?! Örkényuralmi jelképek?! Egyperces percemberkék? Homokba dugott fejek?! Kikre utalgat, senki elvtárs?! Ebből önkéntes kényszermunkatáborozás lesz az új akkumulátorgyárban, míg ki nem hull a haja! Maga lesz a munkapad mellett a legcsutkafejűbb málenkij robot!” /Csávás Kálmán szőrmester, a Agyament Költőket Sörénytelenítő Intézet (AKSI) tépőzárványa/
„Tulajdonképpen inkább nem szeretném tudni mi volt a vers apropója, de előbb-utóbb ki kell nézni a homok alól...” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/
„Alul Bé úr, felül homok,
Homok alá visznek nyomok,
Vár állott, most Bé úr romok,
Aki hörög: Fekve nyomok…”
/Rommel Takarító Ervin, romeltakarító és páncélos afrikai korpadíler/
„Psziché! Egészségedre, Költő Úr! Üdítő, s üdvözlendő ez a pillanatnyi eltávolodás a szennyes valótól, egy lépés a teljesség felé - csak az alkalmatlan kísérővel vigyázzunk! Ünnepi pillanat ez, tegyük el, és ne féljen az Olvasó, hamarosan viszontlátjuk az igazi Frady Endrét (magyar hangja: Gyabronka József)! S hogy azért a Frady-fíling ma se maradjon el, közhasználatra felajánlom egy esztendei verstermésem, íme:
Tudat tudat:
Kutat kutat,
Delejt felejt,
S belül elül.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Eme verssel eF úr
Pszichék alá befúr,
Helyez el oly delejt,
Indikál, ha selejt,
S nem savanyú sóska
Gyabronka, a Jóska!”
/özv. Összecsengő Ödönné Kristálytiszta Kriszta, a rímképletes beszédzavarkeltés nyugalmazott nagymestere/
„Valóság? Ember, most jövök ki a templomból! Fake news!” /Dr. Ház Juniorkonyha-díjas szóvivő/
„Templomkerten csúszok, ím, át,
Hajtogatva út’só imát,
Midőn rám támadnak tények,
Én meg eltaknyolok, jé, nyekk!”
/Féknyúz Fikusz, a neve elhallgatását hiába kérő templomjáróka díler/
„’Zárj be ablakot és ajtót,’ ’Lelkünk szép zöld rétű róna’ ’Nehogy… Kintről bejöjjön a Való!’ Akinek kintről nem jön be a Való, az egy zöldmoszat, egy amőba, vagy egy megmurnyákolt zombi, de nem ember. Esetleg nagyon korán, valahogyan be volt zárva az ablak és az ajtó, ezért a lélek, a szép zöld róna helyett puszta sivárság maradt. Itt tényleg nem lehet és nem érdemes álmodozni. Mert álmodozni csak arról lehet, ami megtörtént, tudomásunkra jutott, valahogy észleltük. Egy kb. 2 éves gyermek, ha megfeszül, sem tud álmodozni Vaszilij Viljamsz féle vetésforgóról, kétnyílású, zárdugattyús vasúti függőhídról, vagy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére rendezett elvtársias orgiáról. Egyébként álmodozni tényleg jó!!!!!! A Való olykor rettenetesen zord, szánalmas, kellemetlen. De Való nélkül nem lehet élni. /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legvalóvilágabb kommentelője/
„Nyuggerapó bácsinak dilettánsnak tetszik lenni! Én már tavaly ilyenkor is kétnyílású, zárdugattyús vasúti függőhídról álmodoztam, sőt a határidőre történő, a normálisan beárazott költségvetést nem túllépő, magas színvonalú kivitelezését is jól el tudtam képzelni – igaz, nem Magyarországon! Ez utóbbira még az én tudományos-fantasztikus fantáziám sem képes.” /ifj. Cugehőr Ciprián, kb. 2 éves gyermek/
„Igaza van, Nyuggerapó elvtárs! Való Világ nélkül is lehet élni, de nem érdemes! Hát hol leskelődjön és hallgatózzon az ember?!” /Big Brother/
„Remélem, hogy minden álmod valóra válik, de sokszor szebb a valóság az álmoknál. Kívánok neked és minden olvasónak álomnál szebb valóságot.” /M. András, a költő legállandóbb és legjobbatkívánóbb kommentelője/
„eM úr, maga kedves team úr,
Mint egy Rettegetlen Iván,
Vagy egy jó csapatos Timur,
Ki szebb valóságot kíván.”
/Arkagyij Petrovics Gajdar (1904-1941), orosz ifjúsági író, a Тимур и его команда (Timur és csapata) c. kisregény szerzője/
„Meghalni - elszunnyadni - semmi több; s egy álom által elvégezni mind a szív keservét, a test eredendő, természetes rázkódtatásait: oly cél, minőt óhajthat a kegyes. Meghalni - elszunnyadni - és alunni! Talán álmodni: ez a bökkenő; mert hogy mi álmok jőnek a halálban, ha majd leráztuk mind e földi bajt, ez visszadöbbent. E meggondolás az, mi a nyomort oly hosszan élteti.” /Hamlet, töprengő dán királyfi/
„Valami bűzlik Dániában! Csak nem egy Frady verstől magát halálra álmodozó tetem oszlik az éji homályban, he?!” /Orrlik Ottokár, szagbarbár/
„Jó az álmodozás
egy édes csók után.
Jó a percnyi varázs,
kell is néha tán!”
/Percy Wenrich - Harry Tobias - S.Nagy István: Jó az álmodozás/
„Mért oly nyálas ez a sláger,
Mint egy citromrágó láger?!
Megadom én rá a választ:
Aki magyar, nyálelválaszt!”
/Citromízű Banános Dzsó, táv- és célba köpő regionális bajnoki címről álmodozó déligyümölcs díler/
„Mi ez a szellemi dögevés, ez az irodalmi hörghurut?! A Sziget szellemei című film nézése közben végig arról álmodoztam, hogy az egyik főszereplőhöz hasonlóan Frady Endre is levágja az összes ujját egy metszőollóval és onnantól kezdve többé nem tud klimpírozni a klaviatúráján! Erre tessék, itt van a legújabb rímokádéka! Mihez hasonlítsam ezt a túlméretezett egysejtűt?! Ha Frady Endre déligyümölcs lenne, akkor lócitrom, ha rugalmas lenne, akkor kutyagumi, ha tésztaféle, akkor pedig tehénlepény! Szegény anyám az ilyen versek után költötte a nyugdíját díjbirkózó ápolónőkre, akik le tudtak engem fogni, amíg a nyugiszurit be, a kényszerzubbonyt pedig rám adták!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Minden ember rólam álmodozik. A jók arról, hogy találkoznak velem, a rosszak pedig arról, hogy nem.” /Chuck Norris/