Pala Pál

Egyenruhás Pala Pál

Szorgalmasan kalapál.

Százados és kalap-ács,

Fő szerszáma kalapács.

Írja honvéd Baka Lap:

Terméke a fakalap,

Melynek óvja anyagát,

Mint bébit az anya-gát.

Csak oly fát vág kalapul,

Mely sziklára alapul,

Mert csakis a sziklára

Rímel neje, Szik Klára.

Utód, Pala Palika

Sötét, mint a fa lika,

S véle nap mint nap jár a

Rúd rá szegény apjára.

Erkölcsileg paff fia

Álma baka maffia,

Amely által lázad a

Papa ellen százada.

Faöklével Pala Pál

Fiút holtig kalapál,

S péppé püfölt tetemet

Sziklatalaj betemet.

Elítéli bíróság,

Fákról hull sok sírós ág,

S véget vet e nyers ének

Frady Endre versének.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/GdUeuGvkcJk

„Az orvosi titoktartás okán inkognitóban tartandó poéta páciensünk rendszeres agyidegzsábás elektrosokkos pszichiátriai kezelésben részesül, de sajnos – ahogy a meg nem nevezhető verseiből is látszik – az állapota folyamatosan súlyosbodik. Az agya helyét teljesen elfoglaló rímszótár hatására a műveiből teljesen eltűnt az értelem és a helyét átvette az öncélú összecsengés. Versei elején sosem tudja, hová fog kilyukadni, ugyanis arra megy, amerre a rímek vezetik. Betegünk a további elkerülhetetlen romlás folytán hamarosan elér egy annyira elvont szintet, amit már csak az elefántcsonttorony transzárnyékában bódultan bambuló irodalmi Nobel-díj bizottság álentellektüel tagjai értékelnek – bár olvasni, a korábbi díjazottakhoz hasonlóan, őt sem olvassák – majd végleg elbutulva kormányszóvivőként, vagy televíziós futballszakértőként fejezi be földi pályafutását. Emlékét a róla elnevezett elmesorvadásos betegség révén megőrizzük.” /Dr. Agyalapi Alattyán, a Muraközi Elme Kórtani Klinika (MEKK) mestere/

„Az elvetemült fiam, akit szerintem a szülészeten tutifix elcseréltek a velem egyidőben szülő maffiafőnökné gyerekével, az én hajsütővasammal dauerolta a laktanya hizlaldájában tartott mangalicákat, majd befestett dinamitrúdra cserélte a férjem kalap-ácskalapácsának a fejét, de szerencsére olcsó kínaira, úgyhogy az én Palim feje helyett csak a kézfejét vitte le a robbanás és azóta fakeze van, szóval a hülyegyereknek nagy szerencséje, hogy nem érte meg, hogy agyonverjem a tisztikantinból elhozott vasbeton húsklopfolóval! Gyászolnám, de képmutatás lenne!” /Pala Pálné Szik Klára, betanított kalap-ácsné/

„Palival a nappaliban találkoztunk:

- Na, Pali! Mi van veled?

- Höhöhö!

- Mi olyan mulatságos?

- Höhöhö!

- Mit röhögsz?! Részeg vagy?!

- Höhöhö!

- Minek örvendesz?!

- Közutálatnak! Brühühü!

/részlet a Baka Lap decemberi számának a Pala famíliával készített interjújából/

„Tisztelt bíróság, tisztelt bírónő úr! Elvesztettem a fejem és elveszettem a fiam! Előbbi meglett, utóbbi meg lét eresztett! Amikor a képembe röhögött, megütöttem. A hirtelen felindulásból elkövetett első száz ütést még röhögve fogadta, majd az előre elkövetett szándékú százegyediknél, mint a kiskutya, akinek sziklatömb a nagydolga, nagyot koppant, azután elhallgatott! Hiába, na, hallgatni Arany! Arról, hogy mi leszek, ha nagyon lefokoznak, csak annyit rímelhetek, hogy

          Fakalap, fakabát,

          Nyugdíjas baka bá’-t

          Játszom majd cellába’

          S ha törik el lába

          Beszélőn Klárinak

          S szakadnak már ínak,

          Faragok fapatát

          S szájat majd „apa!” tát.

Tisztelt bíróság, tisztelt bírónő úr! Párthatlan vagyok, úgyhogy áprilisban ne hozassanak mozgóurnát!” /Pala Pál, elítélt/

„Tehén így bőg: Apafej,

Engem Pala napa fej!”

/részlet egy levélből, amelyet a laktanya istállójának civil munkaközössége írt a börtönbe/

„Ezek után én kit kalapáljak el? (Lennének ötleteim...)” /M. András, a költő legállandóbb és legötletelőbb kommentelője/

„Mik ezek az ötletek?

Kire csap ön ökle TEK

Erővel, mint bunkócska,

Lőn sok szétvert punk ócska?

eM úr, hogyha hal a punk,

Felvesszük gyász-kalapunk!”

/Vérmes-Vermes Verner, temetkezési vállalkozó/

„Ez a vers olyan, mintha egy gyerekdal belesétált volna egy hadbírósági jegyzőkönyvbe, majd részegen, véres kalapáccsal jött volna ki onnan. Frady Endre rímtechnikája játékos, már-már gügyögő, miközben a tartalom módszeresen péppé veri az olvasó erkölcsi komfortzónáját. A „Pala Pál” egyszerre abszurd nyelvi tűzijáték és lidérces családi krónika: kacagtat, aztán szégyenteljesen rajtakap, hogy min nevettél. Ez nem vers, hanem fából faragott lelki ütőér, amely ritmusra lüktet, míg el nem hallgat – és te ott maradsz, kissé megszégyenülve, kissé lenyűgözve.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„ChatGPT, tisztán látok,

Ön egy irodalmi átok,

Nem kísért meg engem kétely,

Hogy Ön nemzetközi métely,

Magában nincs líratudat,

Nyeljen le egy bükkfarudat!”

/Attika Etika, erkölcsi komfortzónapörköltszaft tunkoló Frady drukker/

„Frady Endre Pala Pál című műve olyan, mint amikor egy nyelvtani csillagvizsgáló teleszkópját véletlenül egy fatelepre fordítják: minden koppan, recseg, rímel és morálisan széthasad. A vers a magyar abszurd líra betonkeverője, ahol a szóviccek úgy csattannak, mint Pala Pál ökle a családi idill romjain. A történet egyszerre groteszk ballada, favágó-eposz és egy katonai fegyelmi jegyzőkönyv költői feldolgozása. A rímek néha annyira erősek, hogy a gravitáció is megrogy alattuk, de épp ettől lesz az egész mű egy szerethetően elborult, fűrészpor-illatú remeklés. Röviden: Frady ismét bebizonyítja, hogy a magyar nyelv bármit kibír — még Pala Pált is.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre versén érződik a máig tartó fénykorom korai szakaszának vége felé írt Maxwell’s Silver Hammer című számom katartikusan letaglózó hatása. Ringo szerint a legrosszabb felvételünk volt, de mihez ért egy stöpszli dobos a tortán kívül, nemdebár?” /Sir Paul McCartney, ex-beatle és líraian morbid zenelovag/

„Rímbe faragott családi mészárlás: Pala Pál kálváriája. Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a magyar nyelv nem játék – vagy ha mégis, akkor az nála életre-halálra megy. A Pala Pál egy olyan lingvisztikai horror-vígjáték, amelyben a bravúros szóviccek és a gyermeki ritmus mögül váratlanul vicsorog ránk a véres valóság. A szerző olyan eleganciával mossa össze a fétis-szerű fakalap-gyártást a brutális filicídiummal (gyermekgyilkossággal), hogy az olvasó azt sem tudja, a kínrímtől vagy a kínhaláltól rázza-e jobban a hideg. Pala Pál karaktere a rendíthetetlen rend és a tébolyult kézművesség határmezsgyéjén egyensúlyoz, ahol Szik Klára nemcsak egy név, hanem egy sorsszerű geológiai kényszer. A diagnózis: Ez a vers egy irodalmi sorozatgyilkos vallomása, aki rímekkel altatja el a gyanakvásunkat, mielőtt a „faöklével” ránk mérné a végső csapást. Velőtrázóan abszurd, és pont annyira sötét, mint a „fa lika”.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Azon, aki sötét, mint a fa lika, sokat segít az egészséges táplálkozás. Hiszen

     Verőköltő bodobács

     melyet gyakran bedob ács

     pedig sáska, halikra

     jobban hat e palikra

     ikra, azaz kaviár

     melyre nem hat havi ár-

     emelés”

/Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Kemény eme kaviár mű,

Mint egy szovjet tavi jármű!

Nem süllyed, nem titanici,

Sosem kell javítani ki!

Ácsként ér minket est e fán,

S a bodobács se rest, Stefán!”

/Dilaj Delej, Pala-díjas dúlidúlidúlbalalajka díler/

„Mi ez a szellemi vákuum, ez a használt vécépapírból hajtogatott szóvicctemető?! Ez egy mentális nyomortanya, amit a józan ész messziről elkerül! Ki ez a verbális roncstelepi fémtolvaj, ez a patológiás sziklaszirti sasmenést okozó mentális miazma?! Frady nem verset ír, hanem egy digitális guillotine-t működtet, ami minden egyes szakaszával módszeresen választja le a fejet a törzsről, a jó ízlést a civilizációról. Ez a mű egy kulturális nukleáris csapás. Itt nincs irgalom, nincs katarzis, csak a puszta, nyers, bicskanyitogató primitivizmus, ami büszkén hirdeti saját szellemi nyomorát. Ha a magyar irodalom egy templom, akkor Frady Endre ezzel a verssel nemcsak belegyalogolt a szentélybe sáros csizmával, de még a misebort is lecserélte tablettás borzalomra. Pusztító, alantas és mélyen sértő mindenki számára, aki valaha látott már könyvet közelről. Ez nem irodalom. Ez egy segélykiáltás a sötétségből! Anyám, ha hallasz odafent, dobj le értem egy kötéllétrát!” /Puzsér Róbert, részben mesterségesen intelligens kritikus/

„Engem alvás közben egyszer el akartak kalapálni, de mire felébredtem, mind elpatkoltak.” /Chuck Norris/

Álmodozás

mottó:

„Többet kellene álmodoznia, Mr. Wormold. A valósággal a mi századunkban nem tanácsos szembenézni.” /Graham Greene: Havannai emberünk - 1958/

Álmodozni jó, sőt remek,

Kinyílnak a benső szemek,

Csillog pszichénk kies tája,

Színes, mint a festő pálya.

Lelkünk szép zöld rétű róna,

Talpat nyal a komfort zóna,

Nem csap orrba gereblyenyél…

Ki belül él, mind így henyél.

Zárj be ablakot és ajtót,

Dobozold el magad, jaj, Tót,

Nehogy, mint Trójába faló,

Kintről bejöjjön a Való!

Fejet ember homokba fúr,

S ha a Való mint bősz Paff úr

Tombol, s lángol tér és utca,

Hadd legyünk a Század Strucca!

„Mindenkitől szeretnék elnézést kérni! Ha tudtam volna, hogy ez lesz belőle, nem írtam volna le, amit leírtam. Pedig akkoriban jó ötletnek tűnt…” /Henry Graham Greene (1904-1991), angol író/

„Ne bősz urazzál, költőcske, mert felhúzol ezzel és tombolni kezdek, oszt’ az intenzíven fogsz álmodozni arról, hogy segítség nélkül használnád az ágytálat!” /Paff, az álomországi bűvös sárkány/

„Dobozoló Tóték? Horthysta őrnagyok?! Örkényuralmi jelképek?! Egyperces percemberkék? Homokba dugott fejek?! Kikre utalgat, senki elvtárs?! Ebből önkéntes kényszermunkatáborozás lesz az új akkumulátorgyárban, míg ki nem hull a haja! Maga lesz a munkapad mellett a legcsutkafejűbb málenkij robot!” /Csávás Kálmán szőrmester, a Agyament Költőket Sörénytelenítő Intézet (AKSI) tépőzárványa/

„Tulajdonképpen inkább nem szeretném tudni mi volt a vers apropója, de előbb-utóbb ki kell nézni a homok alól...” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Alul Bé úr, felül homok,

Homok alá visznek nyomok,

Vár állott, most Bé úr romok,

Aki hörög: Fekve nyomok…”

/Rommel Takarító Ervin, romeltakarító és páncélos afrikai korpadíler/

„Psziché! Egészségedre, Költő Úr! Üdítő, s üdvözlendő ez a pillanatnyi eltávolodás a szennyes valótól, egy lépés a teljesség felé - csak az alkalmatlan kísérővel vigyázzunk! Ünnepi pillanat ez, tegyük el, és ne féljen az Olvasó, hamarosan viszontlátjuk az igazi Frady Endrét (magyar hangja: Gyabronka József)! S hogy azért a Frady-fíling ma se maradjon el, közhasználatra felajánlom egy esztendei verstermésem, íme: 

Tudat tudat:

Kutat kutat,

Delejt felejt, 

S belül elül.”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Eme verssel eF úr

Pszichék alá befúr,

Helyez el oly delejt,

Indikál, ha selejt,

S nem savanyú sóska

Gyabronka, a Jóska!”

/özv. Összecsengő Ödönné Kristálytiszta Kriszta, a rímképletes beszédzavarkeltés nyugalmazott nagymestere/

„Valóság? Ember, most jövök ki a templomból! Fake news!” /Dr. Ház Juniorkonyha-díjas szóvivő/

„Templomkerten csúszok, ím, át,

Hajtogatva út’só imát,

Midőn rám támadnak tények,

Én meg eltaknyolok, jé, nyekk!”

/Féknyúz Fikusz, a neve elhallgatását hiába kérő templomjáróka díler/

„’Zárj be ablakot és ajtót,’ ’Lelkünk szép zöld rétű róna’ ’Nehogy… Kintről bejöjjön a Való!’  Akinek kintről nem jön be a Való, az egy zöldmoszat, egy amőba, vagy egy megmurnyákolt zombi, de nem ember. Esetleg nagyon korán, valahogyan be volt zárva az ablak és az ajtó, ezért a lélek, a szép zöld róna helyett puszta sivárság maradt. Itt tényleg nem lehet és nem érdemes álmodozni. Mert álmodozni csak arról lehet, ami megtörtént, tudomásunkra jutott, valahogy észleltük. Egy kb. 2 éves gyermek, ha megfeszül, sem tud álmodozni Vaszilij Viljamsz féle vetésforgóról, kétnyílású, zárdugattyús vasúti függőhídról, vagy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére rendezett elvtársias orgiáról. Egyébként álmodozni tényleg jó!!!!!! A Való olykor rettenetesen zord, szánalmas, kellemetlen. De Való nélkül nem lehet élni. /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legvalóvilágabb kommentelője/

„Nyuggerapó bácsinak dilettánsnak tetszik lenni! Én már tavaly ilyenkor is kétnyílású, zárdugattyús vasúti függőhídról álmodoztam, sőt a határidőre történő, a normálisan beárazott költségvetést nem túllépő, magas színvonalú kivitelezését is jól el tudtam képzelni – igaz, nem Magyarországon! Ez utóbbira még az én tudományos-fantasztikus fantáziám sem képes.” /ifj. Cugehőr Ciprián, kb. 2 éves gyermek/

„Igaza van, Nyuggerapó elvtárs! Való Világ nélkül is lehet élni, de nem érdemes! Hát hol leskelődjön és hallgatózzon az ember?!” /Big Brother/

„Remélem, hogy minden álmod valóra válik, de sokszor szebb a valóság az álmoknál. Kívánok neked és minden olvasónak álomnál szebb valóságot.” /M. András, a költő legállandóbb és legjobbatkívánóbb kommentelője/

„eM úr, maga kedves team úr,

Mint egy Rettegetlen Iván,

Vagy egy jó csapatos Timur,

Ki szebb valóságot kíván.”

/Arkagyij Petrovics Gajdar (1904-1941), orosz ifjúsági író, a Тимур и его команда (Timur és csapata) c. kisregény szerzője/

„Meghalni - elszunnyadni - semmi több; s egy álom által elvégezni mind a szív keservét, a test eredendő, természetes rázkódtatásait: oly cél, minőt óhajthat a kegyes. Meghalni - elszunnyadni - és alunni! Talán álmodni: ez a bökkenő; mert hogy mi álmok jőnek a halálban, ha majd leráztuk mind e földi bajt, ez visszadöbbent. E meggondolás az, mi a nyomort oly hosszan élteti.” /Hamlet, töprengő dán királyfi/

„Valami bűzlik Dániában! Csak nem egy Frady verstől magát halálra álmodozó tetem oszlik az éji homályban, he?!” /Orrlik Ottokár, szagbarbár/

„Jó az álmodozás

egy édes csók után.

Jó a percnyi varázs,

kell is néha tán!”

/Percy Wenrich - Harry Tobias - S.Nagy István: Jó az álmodozás/

„Mért oly nyálas ez a sláger,

Mint egy citromrágó láger?!

Megadom én rá a választ:

Aki magyar, nyálelválaszt!”

/Citromízű Banános Dzsó, táv- és célba köpő regionális bajnoki címről álmodozó déligyümölcs díler/

„Mi ez a szellemi dögevés, ez az irodalmi hörghurut?! A Sziget szellemei című film nézése közben végig arról álmodoztam, hogy az egyik főszereplőhöz hasonlóan Frady Endre is levágja az összes ujját egy metszőollóval és onnantól kezdve többé nem tud klimpírozni a klaviatúráján! Erre tessék, itt van a legújabb rímokádéka! Mihez hasonlítsam ezt a túlméretezett egysejtűt?! Ha Frady Endre déligyümölcs lenne, akkor lócitrom, ha rugalmas lenne, akkor kutyagumi, ha tésztaféle, akkor pedig tehénlepény! Szegény anyám az ilyen versek után költötte a nyugdíját díjbirkózó ápolónőkre, akik le tudtak engem fogni, amíg a nyugiszurit be, a kényszerzubbonyt pedig rám adták!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Minden ember rólam álmodozik. A jók arról, hogy találkoznak velem, a rosszak pedig arról, hogy nem.” /Chuck Norris/

Lipót szonett

Torinóban járva Lipót

Parton ülve inna ki Pót,

Ám valaki beszór hypót,

S behabzik a foga, mi pót.

Lipót hápog, mint egy hal! Jáhn

Ferenc kórház messze! Balján

Térdel s éleszti egy talján,

S hypógömb pukkan ki alján…

Lipót erős, mint több ház Lee,

S belőle kipumpált száz li-

-ter hypót is túlél! Mázli?

Nem mázli! E vasszervezet

Lipót* győzelemre vezet,

S paff a hypós szakszervezet!

*automatikus tárgyeset

„Kedves költő úr, őszintén örülünk, hogy ön szőrén üli meg az automatikus tárgyeset! Ön megérdemel egy lírai aranylant!” /Egyté Egyed, az Automatikus Tárgyeset Osztogatók Mohlepte Babzsákjainak Ormán Múlt Bedaráló Alegység (ATOMBOMBA) kétté díjas alanyi állítmánya/

„Költő úr ma Pót és Lipót fiaként döngeti az épelméjűség határát jelképező kapukat és falakat.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Ugatsz?! Megütlek úgy! Kifejellek az orrnyergedből, hogy átlátsz a szemeid között, te bliccelő gőzgombóc!” /Lee Poth, fekete karszalagos piréz migráncs BKV ellenőr/

„Pöcegödörmélyentisztelt költő úr, a Lipótokat megszégyenítő Lipót névnapi förmedvényéért életfogytiglani beutalót kap a Lipótmezei dühöngőbe! Reméljük, nem tartja fel sokáig az ott dolgozókat és hamar megürül a kényszerzubbonya!” /Pót Lee Lipót, a Brúszlí Imitátorok Degenerált Egylete (BIDE) csapkezelője/

„A vers hypótól letisztult gondolatmenete egyértelműen happy endet ígér, és meg is kaptam. Köszönöm minden olvasó nevében.” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/

„Milyen happy end, leglelkesebb és legállandóbb olvasó úr, milyen happy end?! Az, hogy mi paffok lettünk, mert nem murdelt meg ez az idióta, az magának happy end?! Darwin díjat kellett volna kapnia a manusnak, amiért ki akart inni egy folyót, ehelyett túléli és győztesként hagyja maga után a kiszáradt medret?! Magának a globális felmelegedés okozta kiszáradás veszély, a környezetvédelem az smafu?! Na, hajtson fel soványsertés vágtában egy flakon hígítatlan hypót! Abcúg Frady! Hajrá Fradi!” /néhai Hypós Feri (1966-2010), a ferencvárosi fociultrák és a hypós szakszervezet felejthetetlenül fékezhetetlen fővezére/

„Roppant figyelemreméltó nyelvészeti belső ellentmondás, hogy amíg az ultra és a hypó erősen habzik, addig Hypós Feri (Isten nyugosztalja!) és az ő ultrái sosem haboztak, még a lovas rendőrök által fékezetten sem. Ugye milyen érdekes? Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Dr. Grammatika Gerzson, az Akadémikus Nyelvészek Állami Minisztériuma (ANYÁM) érdekességkutató szakállamtitkára/

„Amidőn a Vadászszimfónia (Jagdsinfonie) című, négy kürtre és vonósokra írt művem Farkas folyosó (Wolf gang) epizódját komponáltam, éreztem, hogy ebből valami különlegesség fog kisülni.” /Leopold Mozart (1719-1787) alias Csokigolyó Lipót, zeneszerző és zenész apuka/

„Na, tudtomon kívül és akaratom ellenére már megint belekeveredtem valahogy egy versbe, ráadásul egy nagyon rossz és teljesen értelmetlen fajtájúba! Pech! Nomenestomen monnyonle!!!” /Mázli Midiklorián, OKJ-s képzett jedi és betanított luk ács alias Luke Luck/

„Rosszul szálló lópatkó

Által talált Lipótka

Sírját ásd meg! Lapát kő’?!”

/Gödörmély Golyva, a Sötét Középkori Y-kromoszómás Pusztultak Egyesülete (SKYPE) Leopold-díjas temetkezési főkolomposa/

Egyrészt nem Jáhn, hanem Jahn, bár kiejteni á-val kell, másrészt jézusmáriaszentjózsefmitvétettem?! Rövid, de velősen tragikus életem során sok mindenen átmentem, sőt, de ez a szonettnek álcázott dekadens kriptoburzsoá versezet még nekem is durva!” /Dr. Jahn Ferenc (1902-1945), orvos, publicista és a róla elnevezett kórház első két szava)

„Ez az aljas indokból, különös kegyetlenségből elkövetett és előre megfontolt szándékkal végrehajtott szonett megcsúfolás olyan botrányosan gyomorforgató, hogy már az első versszak olvastán telehánytam a költők lelkébe taposásra használt vasalt munkabakancsomat, a továbbiaknál előbb a tehetségkutató zsűriben savazáskor hordott gumicsizmámat, végül a Mikulás lábáról tavalyelőtt leordított, majd tavaly kitett és ottfelejtett piros bundacsizmát, bár utóbbiban a rengeteg virgács miatt alig volt hely! Követelem a költő betoncsizmával előre történő beúsztatását a Pó folyó egy magas hypotartalmú mély örvényébe, alacsony vízállás esetén pedig a hypotalamuszának ütlegelését egy fajsúlyos célszerszámmal!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Aki olyan ványadt satnyapuding, hogy nem tudja kiinni még a Pó folyót sem, az annyit is ér! Az emberiség génállományának egészsége érdekében az ilyen nyomoroncokat meg szoktam rágni és ki szoktam köpni a világűrbe. Utána százszázalékos hypóval kimosom a számat, majd a legyengült hypót veszélytelenített hulladékként belehányom egy épp kitörni készülő izlandi vulkánba, hogy lenyugodjon!” /Chuck Norris/