Jó, hogy meg nem harapott!
Vagy a szomszéd ebe, ki hord
Világító kalapot?
Ki másnak lenne ily pufók
Fénygömb fején? Tán szentek
bő glóriával, vagy UFO-k?!
Agyig fáztam... (tüsszentek)
Megy a hasam... élek kekszen...
Hánykolódom... kedvem zord...
Betegágyon halón fekszem...
S ebül vigyorog a Hold!
„Hányszor mondjam még el magának, költő úr, hogy a vodka-martinit rázva kell kérni, nem keverve?! És csak pár kockányi jéggel, nem egy egész heggyel” /Bond, James Bond/
„Érdekes, nekem is volt egy hasonló élményem a tegnapelőtti Közös Író- Költőszövetségi After Party (KIKAP) utáni hajnalon! Költöttem is erről pár sort:
Láttam ám pár gyanús ürgét
Megenni a csillagokat!
Ez vajon egy fura Űr Gate,
Vagy én ittam kicsit sokat?
Írnám tovább is, de a hányólavór miatt nem férek hozzá a klaviatúrához…” /Újpesti Barnabás, kortárs költő és fröccsöntő kisiparos/
„Zavaros tekintetű Barna úr! Amikor maga az önt hazaszállító talicskából az árokparton kiesve minket duplán látott, akkor nem csillagokat ettünk, hanem szentjánosbogarakat!” /egy ürge/
„Az a nyavalyás vadállat befalta a tantimat, a keresztapámat, a szomszédasszonyom összes unokatesóját és életem szerelmét, a szentjenőbogarat! Gyilkos vérszipoly!” /egy szentgizibogár/
„Rájöttem, hogy lefekvés előtt nem szabad megenni egy vájdling romlott bablevest avas tokaszalonnával, mert könnyen rosszat álmodik tőle az ember és másnap sincs csúcsformában.” /Frady Endre, költőgigász/
„Ó Uram, mit vétettem, hogy ennek az irodalmi ganajtúróbogárnak a kortársaként folyamatos szellemi gyomorszájütéseket és intellektuális trágyával történő szőnyegbombázásokat kell elviselnem?! Anyám szerint, ha a Hold sajtból van, akkor nem is tud ugatni, csak penészedni, de ennek a versnek nem ez a legnagyobb tévedése, hanem az, hogy egyáltalán meg lett írva! Valaki vegyen már Frady Endrének egy holdkomp jegyet, de ne retúrt!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Az ifjonti kalandvágy és az egekbe törés szimbólumának önfeledt megszemélyesítése teszi Frady Endrét azzá, ami sokak szerint nem, de közömbösek nem maradhatunk, mert a költészet virágai mindenütt áttörnek az eldologiasult közömbösség szürke betonburkolatain. Frady Endre egy igazi Hold-költő, akinek a társaságában lenni felér egy Greenpeace aktivista bálnához láncolásának sziszifuszi eufóriájával. Ez a vers is végigdübörög rajtunk és forró metáltenyerével kivasalja lelkünk megannyi gyűrődését! Csak a ráncainkat veszíthetjük!” /Srég Sublerné Ív Ivett, a Mályvaszínű Koboldsikoly c. irodalmi lap zsurnalisztája/
„Holdkóros! Fel ne ébresszék, mert megijed, hanem csak simán lőjék le a tetőről! Hangtompítós puskával, hogy ne zavarjuk a szomszédokat!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, a Költőket Lelövéssel Irtó Kommandó (KLIK) rajparancsnoka/
„Egyszer engem is megugatott a Hold, de én akkor felugorva lefejeltem és azóta bárgyú vigyorral kering!” /Chuck Norris/
