„Tegnap még csak Ádám borda
Voltam, ma már tök új Évi,
S illatárt köröttem hord a
Lenge szél, a nullad-évi.
Égről érett gömb néz. Űr-tök?
Holdnak szokta hívni Ádám.
Fákon függnek fincsi fürtök,
Biza’, az Úr sokat ád ám!
Csak egy dolog miatt fáj a
Szívem, mint egy marjult boka:
Számunkra a Tudás Fája
Tiltott s nem t’om, mi az oka!
Rájövök majd, hogyha eszek!
Ugye így van, kedves kígyó?
Lesznek bennünk éles eszek
S tudni fogjuk azt, hogy így jó.”
Új Évi s a fogadalma
Emberiségre épp ráoszt
Félig rágott nyálas alma
Révén hosszan tartó káoszt…
