Hogyha teljes krafttal futol,
S én is, kidagadva erem,
Alig érhetjük mi utol.
Gyorsétterem gyors, sőt sebes,
Vetekszik mesterrel, Mekkel
(Kit, ha farkas harap, sebes
S gyógyítani persze meg kell.
Aki Elek-vértől ijedt,
S hányingertől majdnem alél,
Jó, ha szellős tóhoz siet,
Hol leendő McFish hal él.)
Létünk malacfarknyi kurta,
Úgy elillan, mint a permet,
S testalkatunk fast food gyúrta
Utópiás gyorsét termet.
„Mi volt ez?! Dzsízösz Krájszt, hát mi volt ez?! Mi a bélbolyhokba belebűzhödt brutálbugyuta buldózerlíra volt ez?! Mi a Mekk mesteri kóros tehetségtelenségbe oltott szellemi leprajárvány volt ez?! Frady Endre ismét elővette a 'Gondolkodás nélkül leírom, ami először eszembe jut, hiszen mindegy, csak zavaros legyen!' irodalmi hitvallását és alkotott egy olyat, amit a király is csak gyalogjárás után termel. Anyámat hét lakat alatt kell őriznem, nehogy megcsapja a költő förmedvényének ebola-fakó szaga!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Ha megharapna a farkas, simán meggyógyítanám magamat és a farkast is, mert orvosnak is tökéletes vagyok. Én Mekk Elek remekelek! Naná!” /Mekk Elek, ezeregymester/
„Naná, hogy jól vezetek!” /Rainman/
„Nem beszélhetnék egy másik orvossal? Inkább a doktor Kotász, mint a Mekk mester! Akkor legalább hamar túl lennénk a dolgon!” /a farkas/
„Macska az úton már túl van a dolgon és nélküle száll az idő...” /KFT együttes/
„Macka már nem lenni úton, viszont lenni nálunk óccó ész finom kiciccípősz szecuáni cirke!” /Kan Dúr Léé, kínai főszakács/
„Nem félek a kihalástól, mert a McFish-ben is annyi a hal, mint tanári fizetésben a vásárlóerő!” /egy hal a szellős tóban/
„Tíz és fél évig tiszta voltam, de ennek a versnek a hatására újra a pohárhoz nyúltam. Én is tipikus utópiás lettem, bár a termetem még nem gyorsét. Szégyellem magam! Margit, meg tudsz bocsájtani?” /Alpakka Atanáz, anonim alkoholista és alhadnagy/
„Persze, megbocsájtok, de azért pár hétig még pusztulj innen, hogy vezekelj is azért, amit elkövettél, te utópiás zsigergyík!” /Híd Margit, dunai átkelő és közpénztemető/
„Gyorsétterem?! Ugyan már! Gyorsabban emésztek, mint ahogy ők sütnek. A múltkor is kértem két sajtburgert, és mire a másodikat megkaptam, az első már rég a gatyámban volt!” /Chuck Norris/
