Attól marad friss az elme
S nem hánykódik álmatlanul
Üres fejjel őkegyelme.
Rossz papnak meg rest az agya,
Tanulás helyett is felejt.
Nem a kezdetektől gyagya,
Idő múltán lesz csak selejt.
Butasága fertőz, pusztít,
Rombol tanárt s egyetemet.
Bús düledéket gyárt, husztit,
S romhalmaza jövőt temet.
Jó pap hat, alkot, gyarapít,
S tanít végre jó emberül
Humánt, reált, no meg a π-t,
És a haza fényre derül.
