Látszik, közteret zár kordon.
Arra menő nép mind kába,
Könnygázt kap a pofájába.
Sírni szégyen és a könny gáz?
Mégis bőgést kelt a könnygáz:
Egyik szem sír, aztán másik,
Demokrácia, míg vásik.
Tonfa töri vállam s állam,
Dolgozik a rendőrállam.
Vérgőzt fröcsög közpénz-sajtó,
Kárpát-medence most Jaj tó.
Szerte stadionok vannak,
Nagy közhaszna lesz most annak:
Látunk benne foci helyett
Kényszermunkatáborhelyet:
Körben körlet sok kopott ól.
Könnygáztól és gumibottól
Hűl a forradalom láza...
Vár állott, most Terror Pláza.
„Hmmm… vajon belemagyarázható-e ebbe a versbe némi politikai felhang?” /F. Endre, óvatos duhaj és píszí költőgigász/
„Hát, felhangnak azért erőltetett lenne...de verslábbal taposott véleménycikknek, Karmelita anzixnak, miheztartási krédónak pont megfelel.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Vigyázzon, humán polgártárs, nehogy összekeverje a Karmelitát a Karolinával, mert az előbbinél nem a karjából veszik a vért, hanem az orrából!” /Dr. Óvéesz Óperencia, a Karolina úti Országos Vérellátó Szolgálat szurikáló szakorvosa/
„Nem ígérhetek mást, csak spriccelő vért, orrvéres verítéket és könnygázt!” /falfirka a Winston Churchill Katonapolitikai Elméleteit Felelevenítő Egylet (WC KEFE) székházának kordonnal elkerített kapuőrének tömegoszlató pajzsán/
„Nem szeretne szurikát a
Karjába a szurikáta.
Inkább kellék opera tőr
Bökje, ha van operatőr!”
/Kóma Román, kameraman/
„Ez egy nagyon jól sikerült vers, egy nagyon fontos és szégyenletes esetről... Felesleges a könnygáz, sírunk mi eleget anélkül is ebben az országban... ” /M. András, a költő legállandóbb és legkétmondatosabb kommentelője/
„eM úr, ország előre megy
Együtt lépő népdallamra,
S könnyen épül szerte nem egy
Megközpénzelt könnygázkamra!”
/Csávás Kálmán töknagy, a Központi Gázszórási Bizottmány (KGB) könnygázálarcosbálkirálya/
„Szégyenteljes galád diák,
mindenféle hangot kiád,
tiltakozni is van mersze,
komcsi-libsi-meleg persze.
Arcával a tonfát zúzza,
nem lesz ebből bor, se búza,
megveti a békességet,
mit a béke-menet béget,
Putyin popót más testrésszel
illetné, akárcsak Brüsszel,
mivé züllik szép nemzetünk,
azt aratjuk, amit vetünk.”
/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/
Dé úr?! Kit jelent a Déd, úr?!
Önből H-moll vagy tán D-dúr
Jön, esetleg gágog lúdul,
Ha agyára tonfa zúdul?!”
/Izom Igor, a Népnemzeti Beteggyártó Intézet (NB I) idegalaposraverési igazgatója/
„A mi kormányunk mindenben különb az előző kormányoknál! Mi kétszer olyan gyorsan megyünk előre, mint hátra, nálunk kétszer annyiba kerül a kenyér és az euró, mint elődeinknél, mi kétszer annyi szakképzett munkavállalót adunk a hanyatló nyugat megsegítésére, és a mi rendőrségünk kétszer annyi iskolást fullaszt bele a saját taknyába-nyálába! Ahogy a dakota költő mondja:
Mi könnygázunk brutális is,
Minket bőgve utál isis!
Ja, és a mi arcunk – teljesen jogosan – kétszer akkora!” /Sintér Pándor, belügyminiszter/
„Ez mind igaz, van itt sok gaz,
Mely sok embert méltán aggaszt.
De nem kell a Holdra menni,
Innen könnyebb észrevenni.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legnemholdmenőbb kommentelője/
„Nyuggerapó, ez az old kor
Éleslátóbb, mint a holdkór:
Földről látja, mi gaz, mi gyom,
Úgyhogy magát békén hagyom.”
/Dr. Pszeudoszigorú Pszichoszomatika, lelkiismeretfurdalási főelőadónő/
„Mi ez az ígéretes cím ellenére foganatosított szellemi mélyrepülés, ez a semmibe hulló rút szibarita szabadesés?! Egy pillanatra azt hittem, hogy Frady Endrének lesz mondanivalója, de csak a saját agytrágyájának a felkavarása által penetráns bűz – stílszerűen költészeti könnygáz – folyatja össze a védtelen irodalombarátok taknyát-nyálát! Ha szegény anyámnak gimnazistaként ilyen alpári irodalmi érettségi tétele lett volna, olyan maradandó pszichoszomatikus károsodásai lettek volna, hogy én nem is léteznék! Mindenkinek rossz lenne nélkülem, ugyanakkor mindenkinek jó lenne Frady Endre nélkül! Ez a két lét, válasszatok! Kaszára-kapára-könnygázra! Abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Engem egyszer egy akciócsoport lefújt könnygázzal, de halálra tüsszentettem őket. Most takonymázban tolódnak el vörösen a világűrben” /Chuck Norris/
