Pár őslakos katalán:
„Magyar csapat néha kába,
Győzhetünk is ma talán…”
Magyar csapat nem volt kába,
Mást rejtett ma e talon,
Jól mozgott a fiúk lába,
Bár ez lenne etalon!
Vendéglátó sebzett állat
Módon dúlt, mint csata-kos,
S habzó szájjal fröcskölt nyálat,
Műfű így lett csatakos.
Egy kis matek: egy gól lett a
Gólkülönbség harmada,
Amitől bluggy, elsüllyedt a
Hős hazai armada.
„Mi nem azért rúgunk nagyot az ellenfélbe, amikor már ott sincs a labda, mert durva állatok lennénk, hanem mert, ha csak picikét rúgnánk, akkor vagy jajongva műesnének és szimulálás miatt sárga lapot kapnának, amit sajnálnánk, vagy pedig úgy kapnának szabadrúgást, hogy tulajdonképpen nem is bántottuk őket, ami igazságtalan lenne. Így hát pont akkorát rúgunk, hogy az arányban legyen az utána várható büntetéssel. Durva rúgás egyenlő szabadrúgás, és győzedelmeskedik az igazság! Mi ezzel szeretnénk szerény hozzájárulásunkat adni a labdarúgás fejlődéséhez, ha már focizni nem tudunk.” /Jesús Luis Álvarez de Eulate Güergue, andorrai szövetségi kapitány/
„Tudtuk, hogy az ellenfél fő fegyvere a folyamatosan zajló durva és alattomos becsúszó szerelés. Ennek kivédésére a mérkőzés előestéjén zárt kapus edzőmeccset játszottunk tizenegy fekvőrendőr ellen. Kikaptunk ugyan 3-2-re, de a fiúk tanultak a hibákból, bevették a tiltott doppingszereket táplálék kiegészítő vitaminkoncentrátumot és műfűhoz illő műesésekkel kiharcolták a szükséges szabadrúgásokat és győztünk!” /Marco Rossi, a magyar válogatott olasz szövetségi kapitánya/
„Ne lássam anyámat orosz hómezőn hastáncoló kozákok ellen páncélozott bundabugyiban vértes lovasrohamot vezényelni, ha nem bántam meg már egymilliószor, hogy olyan szakmát választottam, ahol hivatalból el kell olvasnom minden nedvet, amit Frady Endre agymirigyei eresztettek! Az oktatási és pályaválasztási rendszer totális csődje, hogy ez a szellemi toprongy pont olyan területen alkot láncreakciós szorgalommal, amelyikre abszolút alkalmatlan! A focihoz lehet, hogy ért, de az ebből a verséből nem derül ki! Nem lehetne elintézni, hogy valamelyik andorrai bekk páros lábbal beleálljon a fejébe?!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Na, gyerekek, mindenki online? Mi, hogy Vallay internetes pókeren eljátszotta a laptopját? Huttinger, kapcsold ki a kamerát, mert környezetszennyező, ahogy kinézel! Bikácsi, ne horkolj, vagy legalább fordulj el a mikrofontól! Tehát, a mai irodalomóra kérdése: Mit gondolt a költő? Nem, Miatoff, nem semmit! Ha állsz, ülj le, egyes! Színes fiam, szerinted? Mi, hogy szerinted is? Szerinted is mi? Nem úgy mi, hogy te meg én! Ne röhögj! Holnap beküldöd online a szüleidet! Kövesi? Vélemény? Tartalékolsz az érettségire? Ne aggódj, nem jutsz el odáig, csak a holttestemen keresztül! Hát senki sem látta a meccset?! Hogyhogy milyen meccset?! Na, sziasztok, megyek elhagyni a tanári pályát!” /Sziszifuszi Szidónia, pályaelhagyó középiskolai tanár/
„Súlyos történelmi tévedés, költő úr! Bár Andorra földrajzilag Spanyolország nyaki pattanása, de saját armadája sosem volt, ahogy nekünk sem három tengerünk, de kétségtelen, hogy mindkettő, ill. mindhárom jól hangzik. Ha azonban a magyar válogatott úgy dönt, hogy a dolog mégis igaz, akkor revideálnunk kell az álláspontunkat, hiszen a történelmet a győztesek írják. Át.” /Dr. Tudálékos Tódor, történettudományos tótumfaktum/
„Micsoda vers?! Micsoda, vers?! Micsoda különbséget jelent egyetlenegy apró vesszőcske, ugye?! Meg persze az is, hogy mennyit tesz a zsebembe a kiadó, hogy kellően pozitív legyen az előszavam! Focis a vers, úgyhogy valószínűleg csurran-cseppen pár milla közpénz nekem is, nem? Kis pénz, kis méltatás, nagy pénz, nagy méltatás!” /Nagyarc Nándor, Kos út díjas állatöves irodalmi megkerülhetetlenség/
„Egyszer engem is fel akart rúgni kocogás közben az andorrai válogatott, de mivel pont akkor léptem át a hangsebességet, a hangrobbanás kisöpörte az agyukat a fejükből és azóta futball szakkommentátorként dolgoznak az andorrai sporttelevízióban.” /Chuck Norris/