Lekezelő orvosom át.
Soma az én gyógyszerészem,
Kiből jelenleg csak fé’szem
Látszik ki a trágyadombból,
Miközben a doktor tombol:
„Rögvest megmarhulok ettő’!
Hogyhogy napi hússzor kettő
Végbélkúpot vízzel nyelni?!
Beteg halálozzon el, mi?!
Nincs kockázat s mellékhatás?!
Sírt sírásó mégis hat ás!”
Eközben a halott költők,
Kiket lenyelt kúp-hegy ölt, ők
Posztumusz már láztalanok.
Dokim ordít: „Szétrobbanok!!!”
Soma fé’szeme se rebben,
Csak nyög: „Máskor írjál szebben!”
