(a mű termékmegjelenítést tartalmaz)
Jól kezdődik ez az év, én
Láthatom a Spíler TV-n
(míg csendesen mos a Whirlpool)
Hogyan rúg gólt a Liverpool!
Más díjcsomag, több új channel
Nagymosástól időt csen el,
Ám nem rugózom a témán,
Mert Zanussim lögyböl némán.
Kire nem a nagynénje mos,
Kellhet annak Gorenje, Bosch…
Indesittel sem lesz vesztem;
Míg mos, látom, nyer a West Ham!
Hopp, most bekkel az Arsenal,
Kispad mellett bús Arsene áll,
Kit egy labda épp orrba gór…
S véres zsepit öblít Fagor.
Magyar foci tök más eset,
Nem rúgnak két egyeneset,
Lelátón dürg’ siketfajd: Úúú!
S háttérben pénzt mos egy Hajdu…
„De nem a Bé ám, mert az én vagyok és én nem pénzt mosok, hanem balsorsomból kifolyólag közvetíteni vagyok kénytelen ennek a sok gyalulatlan falábúnak a szerencsétlenkedését! A pénztárcájuk tele, a fejük üres, viszont a tetejükön a haj dús. Ez a szóvicc hozzám illő Hajdús, illetve Hajdúbés.” /Hajdú B. István, sportriporter/
„Egyre növekvő lelkesedéssel olvastam a verset: na ez egy remekmű lesz érzem, nincs bukfenc benne, se nyelvtörő és ismeretlen szavak, a rímek nem fájnak, hát mit kérhetnék még többet, szinte tökéletes. De jajj az fránya utolsó két versszak miért gázol el... Van remény, láttam a fényt az alagút végén, igaz ez most még egy vonat volt, mely után én dürg' tem: Úúúúú, hajdúúúú... Na ez fájt.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Jól kezdődik ez a vers. A Zalkotó zappel, a film forog. Zap! Gól! Zap! Csobb! Zap! Bekk! Zap! Gluggy! Szellemesen kétértelmű csatornaszag terjeng, szétválogatatlan szennyesként kavarognak az események. A férfi és női princípium öt felvonásban elkeseredetten küzd a távirányítóért. Programtárcsa kattan: új strófa, új gólöröm, új pH-érték. Fortissimo, subito piano, 1200-as fordulaton örvénylő jinjang. Hármas sípszó, X, a Zolvasó kábult, a gazdaság piszkosfehér! Előrébb nem vagyunk, de legalább mentünk pár kört. Nem egy Tarr Béla film, de legalább pörög.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Jobban ismerem én a dürgést, semhogy kihalt magyar tribünökre járjak a bundás sörfoci látványán borzadni! Siket vagyok, nem vak! Meg unatkozom is egyedül.” /Vazul a siketfajd/
„UNATKOZIK? VEGYEN MOSÓMEDVÉT! VOLT EGY NAGYNÉNÉM ZSPRICENKÁBAN, AKI MOSÓMEDVE HELYETT INKÁBB EGY TÉVÉT MEG EGY MOSÓGÉPET VÁSÁROLT, DE NEM HÍVOTT SZERELŐT, HANEM A NAGY BUTASÁGÁBAN FORDÍTVA KÖTÖTTE BE ŐKET, ÍGY AZTÁN MAJDNEM BELEFULLADT A TÉVÉBŐL ÖMLŐ VÍZBE, DE SZERENCSÉJÉRE ELŐBB MÉG AGYONVÁGTA AZ ÁRAM, ÍGY KEVESEBBET SZENVEDETT!” /Pepin bácsi, az ordító rokon a’la Sörgyári capriccio/
„Kikérem magamnak, az én csapatom nem bekkel, mint annak a Klisé Mourinhonak a szedett-vedett hordája, hanem visszavonultan támad! Amúgy meg nem a labda vágott orrba, hanem ennek a mitugrász luzitánnak a szájszaga, de elhajtottam a stöpszli majmot!” /Arsene Wenger, az Arsenal francia menedzsere/
„Beszólsz nekem, a Special One-nak?! Én minden évben nyerek valami kupát, te meg soha, így sajnos nem tudlak kupán vágni te nyakigláb csigazabáló!” /José Mourinho, a Manchester United portugál menedzsere/
„Anglomán agymosásra vágyik? Nézze ön is a közpénzből vett csatornámat, a Spíler TV-t! Nekem megéri!” /Andy Vajna, tévécsatorna- és kaszinótulajdonos/
„Szeretem a tévét. A sok tévét. Egy mozdulattal szétrúgni.” /Chuck Norris/
„Ennek a Glázser Bozsó epigonnak a legújabb szellemi merényletéről a panelházak strang aknái jutnak eszembe, mert azokon is átjön az izzadságszag. Mintha egy székrekedést verejtékes gyötrődéssel hasmenéssé nagydolgozó alsó szomszéd kipárolgása áztatná pépesre a vécén olvasandó sportújságomat. Az ajtó előtt feszülten toporgó anyám szerint inkább Frady Endrét kéne olvasnom a vécén, mert egyrészt akkor pillanatok alatt végeznék, másrészt felhasználhatnám a verspapírt is. Jó ötlet, csak félek, hogy Frady Endre életműve eldugítaná a csatornát és mindent elöntene a szennylé.” /Puzsér Róbert, kritikus/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nagymosás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nagymosás. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. január 6., péntek
2015. május 8., péntek
Agglegény
Mikor mosok, mezszín tisztul,
Ami nem is csoda, hisz’ túl-
-adag’lom a mosószeret.
Mosószergyár ezér’ szeret.
Fehér ruha, tarka ruha
Egybe százhúsz fokon... Húha,
Minden cuccom színe egyen!
Mit tegyek, hogy ne így legyen?
Mossak hideg vízben olcsón?
Nem jön ki ingből, mi gyolcs, ón-
-folt, csak bádogolló mentén…
Lyuk legyen a lószőrmentén?
Nősüljek meg? Akkor arám
Biztos nagyon jól mosna rám…
Ám akarna nyilván babát…
Ér ennyit pár tiszta kabát?!
„Jaj, drága Lajosom, ha megígérem, hogy nem akarok gyereket, akkor moshatok rád? Akkor oltárhoz vezetsz, ugye? Garantálom, hogy végre egyszer lesz rajtad egy tisztességes fehér ing!” /Petrezselyem Piroska, hajadon mosónő/
„Vigyázz Lajos haver, ne hallgass a szépen szóló szirénhangokra! Nehogy igába hajtsd a fejed! Inkább legyél fakó és büdös, mint rabszolga! Ahogy a félig kibelezett William Wallace kiáltotta rettenthetetlenül a kínpadon: Szabadsáááááág… grrhrrrhhh…” /Tömb Tivác, hóhér és tízgyermekes családapa/
„Tisztelt Lejtmeneti Lajos úr! Örömmel értesítjük, hogy idén Ön nyerte a Nemzeti Mosó- és Patkányirtószer Gyár Legtöbbet Vásárló Magánszemélye díjat, melyet a folyó hó tizenharmadikai Habzó Nap alkalmából tartott gálaesten adunk át. Kérjük, hogy a díjazási ceremónia kezelési költségeként hozzon magával tízezer forintot, mely összegben a korlátlan ropi fogyasztás is benne foglaltatik!” /Makacsfolthy Menyhért, a mosószergyár marketing menedzsere/
„Sokan kiröhögnek, hogy hogyan kerülhet ónfolt a gyolcsingemre és a lószőrmentémre, de hát ha egy bádogosnak szőrén kell megülnie a viharban nekivadult nyeregtetőt, akkor időnként oda-oda csöppen a hacukájára a matéria. Főleg, ha előző este az ember kriglihosszal megnyerte a kerületi iszodában a Sörhányó Sebő Emlékversenyt!” /Lejtmeneti Lajos, egyedülálló bádogos és a Sörmann Tank cím birtokosa/
„Hát ezért fogy a nemzet! Egy igazi férfiembernek nem az önző magányt kellene választania, hanem az őssy keresztény/keresztyén kultúrkörből fakadó házasságot, mely bő gyermekáldásával biztosítja a hon kellő népsűrűségét és az agyatlan... öööö... illetve elkötelezett szavazótábor biztosítását! Nők, maradjatok otthon a fakanál mellett és szüljetek, szüljetek, szüljetek!” /Dr. Ájtatos Manó, zugügyvéd és országgyűléssy képviselő/
„A házasság egy súlyos kötelék, úgyhogy én a magam részéről mindenkit óvok tőle. Azért tudom ilyen pontosan, mert rólam nevezték el. Kötelék vagyok, Kötelék Jakab.” /Kötelék Jakab alias James Bond/
„Jaj, Lajos, egy ilyen keményen dolgozó kisember, mint te, nem vetheti bele magát puszta önérdekből egy ilyen ásó-kapa-nagyharangos izébe! Legyen eszed, nélküled üres lenne a romkocsma!” /Batu Kenéz, tatárbifsztek árus agglegény és megvadult szingli hordavezér/
„Mi ez az agyatlanul összebádogollózott szellemi disznótáp?! Anyámmal kimosatom ezt a sötét klapanciát a házilag készített mosószerével, ami kihozza belőle a makacs szennyeződéseket, azaz a Frady Endre által odahányt szavakat, és az így kapott tiszta lapon Tabula Rasa indiai költővel íratok valami rendes verset. Bár nem tudok hindiül, de azért gyanítom, hogy még így is több értelme lesz számomra ennek az új, बैचलर című műnek, mint az eredetinek volt. Anyámnak erről jutott eszébe, hogy milyen szép ember is az a Hindiana Jones, de erre most nincs erőm reflektálni…” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Én sosem mosok, egyszerűen csak kirúgom a ruháimból a vérfoltokat és az egyéb makacs szennyeződéseket.” /Chuck Norris/
Ami nem is csoda, hisz’ túl-
-adag’lom a mosószeret.
Mosószergyár ezér’ szeret.
Fehér ruha, tarka ruha
Egybe százhúsz fokon... Húha,
Minden cuccom színe egyen!
Mit tegyek, hogy ne így legyen?
Mossak hideg vízben olcsón?
Nem jön ki ingből, mi gyolcs, ón-
-folt, csak bádogolló mentén…
Lyuk legyen a lószőrmentén?
Nősüljek meg? Akkor arám
Biztos nagyon jól mosna rám…
Ám akarna nyilván babát…
Ér ennyit pár tiszta kabát?!
„Jaj, drága Lajosom, ha megígérem, hogy nem akarok gyereket, akkor moshatok rád? Akkor oltárhoz vezetsz, ugye? Garantálom, hogy végre egyszer lesz rajtad egy tisztességes fehér ing!” /Petrezselyem Piroska, hajadon mosónő/
„Vigyázz Lajos haver, ne hallgass a szépen szóló szirénhangokra! Nehogy igába hajtsd a fejed! Inkább legyél fakó és büdös, mint rabszolga! Ahogy a félig kibelezett William Wallace kiáltotta rettenthetetlenül a kínpadon: Szabadsáááááág… grrhrrrhhh…” /Tömb Tivác, hóhér és tízgyermekes családapa/
„Tisztelt Lejtmeneti Lajos úr! Örömmel értesítjük, hogy idén Ön nyerte a Nemzeti Mosó- és Patkányirtószer Gyár Legtöbbet Vásárló Magánszemélye díjat, melyet a folyó hó tizenharmadikai Habzó Nap alkalmából tartott gálaesten adunk át. Kérjük, hogy a díjazási ceremónia kezelési költségeként hozzon magával tízezer forintot, mely összegben a korlátlan ropi fogyasztás is benne foglaltatik!” /Makacsfolthy Menyhért, a mosószergyár marketing menedzsere/
„Sokan kiröhögnek, hogy hogyan kerülhet ónfolt a gyolcsingemre és a lószőrmentémre, de hát ha egy bádogosnak szőrén kell megülnie a viharban nekivadult nyeregtetőt, akkor időnként oda-oda csöppen a hacukájára a matéria. Főleg, ha előző este az ember kriglihosszal megnyerte a kerületi iszodában a Sörhányó Sebő Emlékversenyt!” /Lejtmeneti Lajos, egyedülálló bádogos és a Sörmann Tank cím birtokosa/
„Hát ezért fogy a nemzet! Egy igazi férfiembernek nem az önző magányt kellene választania, hanem az őssy keresztény/keresztyén kultúrkörből fakadó házasságot, mely bő gyermekáldásával biztosítja a hon kellő népsűrűségét és az agyatlan... öööö... illetve elkötelezett szavazótábor biztosítását! Nők, maradjatok otthon a fakanál mellett és szüljetek, szüljetek, szüljetek!” /Dr. Ájtatos Manó, zugügyvéd és országgyűléssy képviselő/
„A házasság egy súlyos kötelék, úgyhogy én a magam részéről mindenkit óvok tőle. Azért tudom ilyen pontosan, mert rólam nevezték el. Kötelék vagyok, Kötelék Jakab.” /Kötelék Jakab alias James Bond/
„Jaj, Lajos, egy ilyen keményen dolgozó kisember, mint te, nem vetheti bele magát puszta önérdekből egy ilyen ásó-kapa-nagyharangos izébe! Legyen eszed, nélküled üres lenne a romkocsma!” /Batu Kenéz, tatárbifsztek árus agglegény és megvadult szingli hordavezér/
„Mi ez az agyatlanul összebádogollózott szellemi disznótáp?! Anyámmal kimosatom ezt a sötét klapanciát a házilag készített mosószerével, ami kihozza belőle a makacs szennyeződéseket, azaz a Frady Endre által odahányt szavakat, és az így kapott tiszta lapon Tabula Rasa indiai költővel íratok valami rendes verset. Bár nem tudok hindiül, de azért gyanítom, hogy még így is több értelme lesz számomra ennek az új, बैचलर című műnek, mint az eredetinek volt. Anyámnak erről jutott eszébe, hogy milyen szép ember is az a Hindiana Jones, de erre most nincs erőm reflektálni…” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Én sosem mosok, egyszerűen csak kirúgom a ruháimból a vérfoltokat és az egyéb makacs szennyeződéseket.” /Chuck Norris/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)