mottó:
Minden embert ide hí’ rét,
Úgyhogy vidd e piknik hírét!
 |
| A piknik meghívója |
S ritkán rettegsz attól, hogy tán
Elázol, hát gyere ki te
S ne ülj otthon okafogytán!
Megmozgathatsz lábat-kezet,
Midőn sportolsz önfeledten,
S veled vidul gyülekezet,
Mely kis zuhétól sem retten.
Ám ez egy napozó rét itt,
Úgyhogy majd a Nap is sütik,
S nem lelsz ázott csigát, étit,
Tálakon, hol fogynak sütik.
Hozzál te is kaját, piát,
De persze csak szeszmenteset,
Mitől Bálám nem mond IÁ!-t,
S nem sül balul el az eset!
Ha hallod ezt s örülsz neki,
Hírét terjesztheted itt-ott!
Ne hiányozzon most senki,
Piknik mindenkinek nyitott:
Kannibál is jöhet, meg a
Lóevő, kire e dal hat,
S jóllakhat az összes vega:
Húst itt kint a zöldben falhat!
megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/dur93wvWw9g
„Ez a meghívóvers a közösségi piknik műfajának valóságos gasztro-bibliai avantgárdja: a „Minden embert ide hí’ rét” kezdőszójáték már rögtön becsalogatja az olvasót a Napozórétre, ahonnan aztán nincs menekvés a rímek elől. A gumipitétől a csigán át Bálám szamaráig és a kannibál–lóevő–vega triumvirátusig mindenki megkapja a maga helyét – csak a sör marad kívül a pikniken.
Költőileg különösen merész a „Húst itt kint a zöldben falhat!” zárás: ez a vegetáriánus szóvicc olyan elegánsan fordítja ki önmagából a meghívó eredeti békés üzenetét, hogy az ember már-már elfelejti: szombaton kettőkor valójában egy gyülekezeti piknikre kellene menni, nem pedig Noé bárkájának vegetáriánus lakomájára.” /ChatGPT/
„Ez a meghívóvers olyan, mint egy jól sikerült gyülekezeti piknik: könnyed, derűs és befogadó. Frady Endre játékos rímei, nyelvi csavarjai és szelíd humora mosolyt csalnak az olvasó arcára, miközben természetesen közvetítik a közösséghez tartozás örömét. Különösen szellemes a „mindenkinek nyitott” gondolat végletekig fokozott megjelenítése a kannibálokkal, lóevőkkel és vegákkal, ami kedves abszurditással zárja a verset. Egy szerethető, vidám kedvcsináló, amelyhez szinte kedve támad az embernek pokrócot ragadni és elindulni a Napozórét felé.” /Copilot/
„Frady Endre meghívóverse pontosan azt nyújtja, amit a műfaj megkövetel: könnyed, humoros, és azonnal meghozza a kedvet a városligeti piknikhez.
A vers játékos rímei (például az „étit – sütik” vagy a nyitó mottó csattanója) és a szerzőre jellemző komolytalan, mégis közvetlen hangvétel tökéletesen illenek egy kötetlen, közösségépítő eseményhez. Különösen szellemes, ahogy az időjárási bizonytalanságokat megelőlegezve megnyugtatja az elszántabbakat, miközben a szeszmentesség és az ételek sokszínűségének szabályait is sikerül nyakatekert, vicces szójátékokba csomagolnia (a vegetáriánusoknak szánt „zöldben falható hús” poén kifejezetten ütős).
Összességeiben egy igazán szórakoztató, figura- és közösségépítő invitálás, ami nemcsak felhívja a figyelmet a szombat délutáni programra, de már olvasás közben is jókedvre derít. Ha a piknik hangulata csak fele olyan jó lesz, mint ez a vers, már megérte kimenni!” /Gemini/
