Nem tudja, a villamost
Lekéste-e s Kelement
Kérdezgeti: „El-e ment?”
„EL-E MENT?!?! Ott csilingel!”
Jegyet venne schillinggel,
S adna bár több tízet ő,
Eszköze nem fizető.
Kedves rokkant vezető,
Jobbot nyújt (bal keze tő)
Csillának, kit para nyom:
„Bliccelj egyet, aranyom!”
Vígjátéki elemen
Meglepődik Kelemen,
Csudálkozik Mehemed,
S felrúgják a tehenek.
Elzötyög a villamos,
Körmöt lakkal Csilla mos,
S kék fújóval festeget
Ellenőrre #hashtag-et.
„Elkértem a jegyét, bérletét ellenőrzésre, mire lefújt! Muszáj voltam kihajítani az ablakon a tarkabarka tehéncsorda lábai elé!” /Békávé Béla, ellenőr/
„Kérdeznék pár miértet, de nem is fontos, nem is érdekes, meg hát ne éljünk már vissza egymás ránk fordítható szabadidejével. Valamiért ez most ilyen lett és kész, sárgább, mint hosszú.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Na, ez már sokk, vallatni lehetne vele. Bűn rossz kategória biztos nyertese megszületett... Az OKJ-s múzsaképzőt most már biztos, hogy Soros bérencek porig rombolták és bevetették sóval.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Kedves költő úr! Nagyon meghatottak vagyunk, hogy egy ilyen kedves, bár számunkra – és itt most a teljes remíz kollektíva nevében beszélhetek – teljesen érthetetlen versben megemlékezett feledhetetlen kollégánkról, a haláláig fél kézzel villamost vezető Hudák bácsiról! A bal kezét még fiatalon elvesztette, amikor egyszer az állatkertben egy éhezőnek tűnő krokodilnak a kisujját nyújtotta, de annak az egész karja kellett. Hudák bácsit munka közben érte a halál, amikor egy vezetékhiba miatti magasfeszültség löket agyoncsapta a villamosszékében. Emlékét megőrizzük!” /Síntér Samu, a Tömegközlekedésben Elfáradhatatlanul Szolgáló Villamosvezetők Egyesült Szakszervezetének (TESZVESZ) bizalmija/
„Tiltakozom a gúnyolódó plágium ellen! Ez egy kicsinyes bosszú, amiért Frady Endrének kiskorában kötelezően el kellett olvasnia a Légy jó mindhalálig!-omat! Bárcsak őt taposnák meg egy úri muri keretében a Mehemed nekivadult tehenei!” /Móricz Zsigmond, író és körtér/
„Egyik vállamon egy szelemennel, másikon egy Dömötör vécétartállyal vártam a Déva vári villamost, amikor egy nyelvtanilag helytelen hölgy valutázni, a kripli vezető meg mókázni kezdett. A többit a sínekre özönlő tehéncsordától se nem láttam, se nem hallottam.” /Kőműves Kelemen, munkavezető/
Úgy, tanú úr, szóval maga se lát, se hall és Dömötör vécétartály mögé bújik a kérdéseim elől?! Maga eljátssza, hogy buta, mint egy hatökör?! A kartonjában az áll, hogy krónikus iskolakerülés miatt lett magából atomtudós helyett építőipari betanított szakmunkás, a felesége ittasan elkövetett befalazásáért járó büntetéséből jó magaviselete miatt harmadolással szabadult. Na, ma még hazamehet szabadlábon védekezni, de holnap valaki megüti a tokáját!” /Csávás Kármán sörnagy, az Alkoholfüggőséget Pofonnal Elimináló Hatóság (APEH) műveleti főtisztje/
„A felszabadult köznépi líra egy igazi urbánus életkép a 21. század kispolgárian elpanelprolisodó kompországáról. A móriczi játékosság önfeledt tragikomikuma valami ellenállhatatlan nyelvtani bájjal keveredve Frady Endre klaviatúráján városi legendává jegecesedik. A vers olyan tökéletes, kerek egészet alkot, hogy egyetlen kockát, egy izomkockányi hastagot sem lehetne elvenni, vagy hozzátenni, mert összeomlana, mint a kömény, magos Déva vára. E csengő-bongó külvárosi bűbájlírát a Penny Lane háttérzeneként szólása közepette érdemes ízlelgetni. Igazi karácsonyi ajándék! Nálunk most megveheti!” /Vastag Vidorné Vékony Vendetta, a Sosemvolt Ország Könyv Kiadó (SOKK) főszerkesztője/
„Mi ez a minden társadalmi normából kivetkőzött hitványság?! Ki ez a sehonnai bitang ember, akit, ha kell, vernék szemmel?! Jaj, elkaptam a rímkényszert?! Megfertőzött ez a mentálisan „el-e ment” eszű evolúciós hulladéklény?! Miért nem teszi sínbe valaki ezt az ízlésficamot, míg meg nem jön a villamos?! Anyám szerint a hastagom hájjal van borítva vastagon! Te jó ég, már ő is rímel?! Trianonnal együtt vesszen Frady Endre! Könyörgöm, csatoljuk el a kétharmadát!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Engem egyszer el akart ütni egy fékevesztett villamos, de ízzé-porrá zúzódott a hastag kockáimon.” /Chuck Norris/
