Kirándulok erdőn-mezőn.
Őszi táj, mely tarka-barka,
Körülölel védelmezőn,
S hopp, kilyukad zoknim sarka!
Zoknim magát kilyukadta,
Esek ki belőle alul,
S mert alattam nincsen vatta,
Tört fogsorom talajt gyalul.
Sáros arccal föltérdelek,
Kézfejemnél fogas vájat,
S reszkettetnek nyirkos szelek...
Utálom az őszi tájat!
