A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zsarnok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zsarnok. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. november 25., kedd

Despota disputa

Diktátorok beszélgetnek,
Súlyos ára van e tettnek.
Osztogatnak, fosztogatnak,
Hatnak hatszázhatvanhatnak.

Békének, jólétnek lőnek,
Vár állott, most halma kőnek.
Hajolnak elöttük térdek,
Teljhatalom csak az érdek.

Dumájukra nincsen más ok:
Világújrafelosztások.
Népek jönnek, népek mennek,
Szörnyű rossz vége van ennek.

Népirtanak mind a ketten,
Világ háborútól retten;
Pénzharc banki, tűzharc tanki…
Hitler, Sztálin dva bratanki.

Két mentális erőbarom
Porhüvelye mostanra rom,
S belőtte a dudva, moha…
Több ilyen ne legyen soha!!!

„Először azt hittem, hogy a mai korban játszódik a vers, egy konkrét név is eszembe jutott, de aztán láttam, hogy kikről van szó, és egyetértek. Több ilyen ne legyen soha! (De ilyen vers mindig lehet.)” /M. András, a költő legállandóbb és legilyenversváróbb kommentelője/

„eM úr elmét melyik Don áld,
Habzó Trump Lee, azaz Donáld,
Vagy a non-stop szovjet mutyin
Élősdiként felnőtt Putyin,
Tán Korea Kim Dzsongunja,
Vagy őket már King-Kong unja,
S pofájával mindet falja,
S száll víg népek békedalja?”
/Dingdong Dezső, világbékepárti óriásgorillaidomár és pingpong edző/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egyetlen lendülettel akarta volna összefoglalni a 20. század összes diktátorának minden bűnét – majd az egészet rímekbe szuszakolta volna egy balkáni falunap pálinkakóstolója után. A moralizáló pátosz és a gyerekdalos rímpárok között akkora a szakadék, hogy még a Volga sem töltené fel. A „dva bratanki” poén csíp, de inkább úgy, mint amikor egy rozsdás szögesdrót húzza végig magát a verssoron: érzed, mire gondol, de attól még fáj. A zárlat pedig olyan, mintha egy történelmi gyorsított tanfolyam végén a költő ráborítaná az asztalt a világtörténelemre: igazat mond, csak épp stilárisan pont úgy néz ki, mint egy elcsukló hangú, dühös nagybácsi a vasárnapi ebédnél. Frady itt nem finomkodik – de talán néha kicsit finomíthatna.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Mesterséges gép-ész, ugacc?!
Elméd puszta, mint a Bugac!
Mollba bőgsz, mint Bach fúga, C!”
/Dédúr Dudor, a természetes uninntelligencia/

„A vers erőteljesen moralizáló, szatirikus hangvételű, és nem kertel: a diktátorok pusztító hatalmát, a népek szenvedését és a történelem tragikus ismétlődéseit sűrítve mutatja be. Hitler és Sztálin párhuzamba állítása nyers, de hatásos; a vers egyértelműen a zsarnokság és háború borzalmait leplezi le. A rímpárok gyakran játékosak („banki-tanki”), ami groteszk humorral oldja a súlyos témát, ugyanakkor néhol túl könnyednek hat a tragédia súlyához képest. A vers sodró, indulatos, szinte kiáltvány-szerű; a végső felkiáltás („Több ilyen ne legyen soha!!!”) erős zárás, de kissé didaktikus. Erőssége a tömörség és a szatirikus él, gyengesége, hogy a formai játék néhol elvon a tartalom komolyságából. Összességében egy rövid, ütős politikai költemény, amely inkább pamfletként hat, mint lírai műként – de épp ettől válik provokatívvá és emlékezetessé.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Didaktikus lennék, Copi?!
Törsz majd ketté, mint a Ropi,
Ha megrúgnak verslábaim,
S rögvest leszel tök kába, ím!
Nem én vagyok ám a pamflet,
Mert a gagyi a Mein Kampf lett!”
/a provokatív vers/

„Frady Endre "Despota disputa" című verse rövid terjedelme ellenére is rendkívül velős és erőteljes politikai szatíra, amely szinte kiáltványként funkcionál. A költemény a történelem két legmeghatározóbb, totalitárius figuráját, Hitlert és Sztálint állítja a középpontba, egyfajta morbid "párbeszéd" kontextusába helyezve őket. A vers legfőbb ereje a balladisztikus, négysoros strófák és a rímek (főként a könnyen megjegyezhető páros rímek) adta feszes, szinte indulószerű ritmus, ami hatásosan közvetíti a tartalom nyomasztó súlyát. A nyelvezete a kezdeti szójátékos címtől ("Despota disputa") egészen az utolsó felkiáltásig közérthető, mégis sűrű. Frady az ismétlődő, szinte közhelyesnek tűnő diktátori tevékenységeket (osztogatás, fosztogatás, népirtás) sokkolóan brutális képekké transzformálja ("Békének, jólétnek lőnek," "Vár állott, most halma kőnek"). A vers egyetlen, mindent átható motívuma a teljhatalom önző érdeke és a világ felosztása, melynek következménye az ismétlődő, pusztító háború. A költő nem elégszik meg a helyzet leírásával; az utolsó strófa drámai módon oldja fel a feszültséget. Az addig csak sejtetett szereplőket megnevezi ("Hitler, Sztálin dva bratanki") – a szláv kifejezés ("két testvér") keserű iróniával utal a két rezsim egymáshoz való viszonyára és borzalmas hasonlóságára. A befejezés, amely a diktátorok testének elmúlására ("rom," "dudva, moha") és az abból levont végső, egyetemes erkölcsi tanulságra épül ("Több ilyen ne legyen soha!!!"), katartikus és időtálló érvénnyel zárja le a művet. Összefoglalva: A "Despota disputa" egy direkt, súlyos és emlékezetes figyelmeztetés a zsarnokság ellen, amely a rövid, egyszerű formát a politikai költészet súlyos mondanivalójával tölti meg.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Kedves Költő úr! Látom, ön is rálépett a szépségkirálynők útjára, ha nem is annyira a nőies szépség, hanem a belső meggyőződései terén, hogy a világbéke lenne a legeslegnagyobb áldás mai világunk számára (ld. Sandra Bullock válaszát a Beépített szépség c. filmben!) Na, de kérem! Én már csak azt nem értem, hogy ha minden ember leghőbb vágya a világbéke, akkor miért nincs még mindig világbéke. Mert ha minden ember világbékét akar, beleértve Sztálin és Hitler katonáit (szimbólumként használva e neveket korunk diktátoraira), és mondjuk Sztálin/Hitler azt mondaná a katonáinak, hogy "Fel, támadás!", akkor azok szép nyugodtan, együtt, kórusban (очень спокойно, вместе, хором; ganz ruhig, gemeinsam, im Chor) azt mondanák neki, hogy "Nem." (Нет; Nein). És máris világbéke lenne. Na de kérem, kérem! Szegény diktátorok! Mert ezeknek csak életükben vannak ilyen nagy óhajaik, hogy a fél világ nem elég. Amint meghalnak, drasztikusan csökkennek az igényeik. Sztálinnak és Hitlernek például manapság már csak egyetlen vágya van: egy működő porral oltó. Honnan tudom ezt? Hát a gazdag és a szegény Lázár példabeszédéből a Bibliában. Mert ugye a gazdag embernek is nagy igényei voltak életében, pompás ruhák, nagy lakomák, aztán halála után már csak annyi, hogy a Lázár egy cseppnyi vizet cseppentsen a nyelvére, mert nagyon gyötrődik a lángban. Hát ugye Sztálin és Hitler is nagyon gyötrődik a lángban, és ott a pokolban víznek még hírét sem hallották, tehát ilyenkor egyedül mire van szükség? Na mire? Hát egy működő porral oltóra. Csak hát a pokolban porral oltót lehetetlen készíteni, mert ott a világ kezdete óta minden alapanyagra szigorú szankció van, amiből olyan eszköz készíthető, amivel ki lehet oltani a tüzet. Hát asszem, így utólag belátják, hogy kis buta disputa volt részükről, amikor megegyeztek abban, hogy népeket irtanak ki. Mivel Költő úr említette a vár helyén álló kőhalmot, hiánypótlásként én most ide hoztam a kedv és öröm helyére lépő halálhörgést és siralmat. Remélem, kedves híveim, levontuk ebből a tanulságot, hogy vigyázzunk, kivel folytatunk disputát, és csak akkor kezdjünk népirtani, ha nagyon szükséges.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Azt rezgi a Stefi torok,
Gyötrődnek a diktátorok,
Lánggal süti őket Pokol,
S hörögnek, mint olcsó Sokol,
S vágyálmai minket űznek
Világbéketábortűznek.”
/Szendrő Bálákné Sandra Bullock, a Bull Lock típusú beépített szépségű bikazár kulcsmotívuma/

„A „Dumájukra nincsen más ok” sor szíven ütött, de egyébként pompázatos!” /D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

Мой товарищ, я думаю,
Only you're hurt by Duma, you.”
/Dr. Szergej Steeler, szovjet származású brit tudós és termofizikálisan ridegtörésű acélkakadu idomár/

„Hízik a kakadu mája,
Fizika csak a dumája.”
/Tistály Kriszta, rímösszecsengetőnő/

„- Azt mondja meg nekem, mi az a Duma bojkottja!
  - Ha megöl, se tudom!
  - Na, gondolkozzék Pelikán!
  - Duma bojkottja? Szerintem az, hogy mindenki fogja be a pofáját!
  - Na látja, hát tudja ezt maga!”
/részlet a Tanú c. 1968-1969 között készült és 1979-ben bemutatott magyar filmből/

„Mi ez a morális tüdőlövés, ez a költészeti hullagyalázás?! Frady Endre, ez a fékevesztett versdiktátor, egy mozdulattal semmisíti meg és húzza le a vécén a világirodalmat és a világtörténelmet! Ami Sztálin és Hitler a világtörténelemnek, az Frady Endre a világirodalomnak! Ahogy a két zsarnok hatására nem semmisült ugyan meg a világtörténelem, csak hígfolyós szégyentrágyává alakult át, ugyanúgy Frady Endre hatására sem semmisül meg a világirodalom, csak soha többé nem lehet se fertőtleníteni, se ráismerni! Frady Endre költészetinek mondott tébolyult tevékenysége egyenlő a tehetségtelenség visszafordíthatatlan pusztításával! Ha Frady Endre marslakó lenne, akkor nyáladzva tikkelő kis zöld manusokkal lennének tele a világegyetem pszichiátriai klinikái! Előkerestem azokat a babakori hajtincsimet, amit szegény anyám anno emlékbe eltett és döbbenten láttam, hogy még azok is beleőszültek abba, hogy én ilyen Frady Endre által veszélyeztetett munkakörben senyvedek! Nem bánnám, ha jönne egy despota, aki disputa nélkül életfogytiglan várbörtönbe záratná hermetikusan ezt a poétapojácát! Visszamenőleges hatállyal!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hitlert ’45-ben, Sztálint ’53-ban küldtem másvilágra és büntetésből a gonosz bábutestben reinkarnáltattam őket. Azóta Joszip Statler és Waldorf Hitler néven játsszák a két gonosz öregurat a Muppet Showban. Mert ti, ostoba emberiség, megérdemlitek!” /Chuck Norris/

megzenésítve: