Élményem volt, közel halál!
(Elmondom, csak ne ily dőre
Szemmel nézz, ez szíven talál!)
Meghaltam egy kis időre!
Minap történt eme eset,
Hűdött egyet szívem széle,
S petyhüdt testem hanyatt esett,
S kérdezgették rólam: Él-e?
Vizitált egy orvos sasszem,
Majd’holtvoltom néki tetszett,
S így szólt: Szerencsénk van, asszem,
Halottból most látunk tetszet!
Én most kendet installálom.
- Mondta, s szívem újradobbant!
Alagútvég-fényi álom
Eltűnt, s nyögtem Soha jobban…-t.
Így történt hát vélem csoda,
Feltámadtam, miként Lázár,
S élek bár, de vágyom oda,
Égbe szökni, mint a gázár!
RÉMHÍR
Elterjedt, hogy szívem megállt!
E rémhírtől áll meg eszem!
Cáfolattal szerzek egált,
Ezennel hát közzéteszem:
Üzemorvos (rendes évi)
Gyorsabb volt, míg megvizsgála,
Mint ahogy múlt Éden Évi
Által tartott alma-gála.
Egészségem, mint a mókus
Fenn a fán, mi makkot terem.
Nem vár Kútvölgyi, se Rókus,
S lakóhelyem nem kórterem.
Vég-híremmel le ne égess!
Legyek gyászfekete korom?!
Testem-lelkem egészséges,
Messze még a holti torom!!!
(asszem…)
2009. augusztus 31., hétfő
Egybekelne...
Egybekelne juh és bálna,
Viszont tiltakozik Juh Párt:
Sok száz bálna hova állna?
Letipornák az ifjú párt!
Behabzik az ürömapós,
(E cet savanyú és hiú):
Sebaj, bálnalánykám kapós,
S más is kérte! Rozmárfiú!
Jő lagzira sok bő rozmár,
Nászajándék cserzett juh-héj,
Cetséf birkát trancsíroz már,
S bőszen bőg a bosszú-juhéj!
Belsőhangverseny
Mélabúg a világfáj-dal
S interferál ízirájddal.
Depresszóban életöröm?
Hasadt agyam ezen töröm.
Örömpörkölt? Melankóla?
Vessen véget már a Stohl a
„Hogy is vagyok?” szavazásnak!
Emelnek, vagy mélyre ásnak?
Fájó agyam két félteke,
Nyom és feszül. Vajh féltek-e,
Agyvizem, hogy rátok zúdul,
Én meg gágogok csak lúdul?
Legyek ó-rosszkedvű Kolja,
Aki magát öngyilkolja,
Avagy inkább Kacaj Kázmér,
Ki travol tán s diszkólázmér?
Ki dönt, hogy a lelkem mélye
Szurokszutykos sötét éj-e,
Vagy fényesre kukorékolt,
Nagy kékválasztékú égbolt?
Két irányból hívnak partok,
Magam döntök, attól tartok.
Jobb, avagy bal partitúra
Szerint leend parti túra?
Kívül-belül hang-ár zajlik,
Egyre tágul bennem zaj-lik,
S hangár-szerű koncertterem
Vagyok már, ki csendet terem.
Csendőrök mind hazamennek,
Csend a lelke a Mindennek.
Hopp, most csend el, Frady Endre,
Mire vágysz, a Happy Csend-re!
2009. augusztus 27., csütörtök
Lat a'la lat
Itt látszik sok nyom a latban,
kinyomolvasom, hogy hat ban-
-tu törzsfőnöknő a tettes,
lábméretük harminckettes,
s elloptak hat totemállat.
Inkognitóban mint ál lat,
míg nyomukat latolgatom,
agyamban nő, mint az atom-
-bombagombafelhő, felis-
-merés, hogy itt van más jel is:
Vagyok hat pár lábú nőci
harminckettes bantu kőci-
-bőbe bújva s tucat karom
(végén hatvan lakkos karom)
totemállszakállszőrfedte…
Vajon a törzs észrevette?
Hátbabámul néhány manus
s bőgve kerget, ez már gyanús.
Szöknék, mint szögtelen lator,
Ám felbuktat lógó lat orr…
Miért ál lat elé áll lat?!
Ó, én három elll-es álllat!
2009. augusztus 26., szerda
Ingó inggyári ingatlan
(avagy vagyon az agyon)
Inggyárunk az ingatlan-e,
Vagy csak néha ingtelen?
Üzlettársam így szól: Na ne
Inogj meg most hirtelen!
Nem én ingok, ing a óra,
Akkor is, ha föld se reng.
Legyint s nem is méltat szóra,
Ám előttem földereng
Földrengés, hol ingahalom
Módján gyárban ing sok ing,
S máris hallom saját dalom,
Mint egy up-date singshow-king:
Pöngessed George, püföld Ringo,
Üvöltsétek John és Paul:
Inggyár ingatlanunk ingó,
Hű, yeah-yeah-yeah lettem! Góóóól!!!
A röpködő róka és az öntömő lúd
Száll a róka fáról-fára,
úgy, mint kit egy mókus ellett,
s libát lát ő kétpofára
tápot falni patak mellett.
Vakmerőn, mint ős-finnugor,
Kiben kalandozás-tudat
Forr, őmellé célbaugor,
Meggágogtatván a ludat.
„Mért vagy, mondd hát, ilyen falánk?
Asszed, ettől nő a kondi?!
Belehalsz, mint Drégelypalánk
Védelmébe szegény Szondi!”
„Ne szondiztass, róka-smasszer,
te, ki falombozón loholt,
testem nagyrészt zsíros wasser,
s nem lelsz bennem véralkoholt!”
„Vadbaromfi! Ennek ára
lesz, tebenned zsír a bővér!
Monca', mért falsz kétpofára?”
„Ha már lúd, hát legyek kövér!!!”
2009. augusztus 25., kedd
A gólya és a bödön
Gólyamadár röpül
Keresztül a ködön,
Hóna alatt köpül-
-t vajjal teli bödön.
Szárnyával, ha fel és
Alá verdes ködön
Át, hónaljban kelés
Marad csak s nem bödön.
Ha meg leszorított
Szárnnyal húz át ködön,
Sikoly hallik itt-ott,
Zuhan ő s a bödön.
Míg töpreng a gólya
Fenn szállván át ködön,
Vadászútját rója
Lenn Puskássy Ödön.
Égre mered puska,
Célt kutat az Ödön,
S hull a nagy butuska
Fejére egy bödön.
Vajnemfalós gólya
Menekül a ködön,
S mint ős-falós Trója,
Hősihal a bödön.
Falu végén...
Falu végén kurta kútya
Szomját oltja falu kútja.
Éjjel ástuk ki azt ketten,
Nem is értek minket tetten.
Ketten voltunk: fiú, apa,
Volt is nálunk ásó, kapa,
Meg egy csákány, szikrát vetett,
Lábujjamra ráüthetett.
Megsajdult a nagylábujjam,
Ráhajoltam, hogy megfújjam,
Megbillentem, kútba estem,
Iszapos lett, hínnye!, testem.
Úgy röhögött idesapám,
Rámejtette ásóm, kapám,
Vérpatakban főtt a fejem,
Mit fog ehhez szólni nejem?
Víz tört elő talpam alól,
Bugyborogva, mint ki dalól,
Ha bele nem fúltam vónna,
Írtam vónna nípdalt rólla.
Gömbmegvalósítás
mottó:
Nem szikár az alakom,
Inkább gömb, de belakom
* * *
Életcélom: sokat eszek,
Akkor nagyon kövér leszek,
S kajámnak, mit számba vödör
Tölt be, leszek szép zsír-gödör.
Kerek leszek, mint a Földgömb,
Egészséges színű zöld tömb,
Irigyelnek cérna-hölgyek,
S satnyán hajladozó tölgyek.
Fogyjak, mint a manökenek?
Inkább zsíros bucit kenek,
S csúszik hozzá sertéstoka,
Diétának sosincs oka!
Dombpocimon lesz sok redő,
Íly ember, ha kardba bedő',
Kardhegy sose ér el szívet,
Zsírtér görbít pengeívet.
Sör a hasam, cuppan karom,
Csak azért mert így akarom.
Vélem falnak szumó-s fiúk,
S új divatként, akik hiúk.
Utcán gurul gömbalakom,
Kör az ajtó, ahol lakom,
Mindebben örömöm lelem,
Aki magyar, hízzon velem!
2009. augusztus 24., hétfő
Szomorszemű szerki
Valék szomorszemű szerki,
S kortárs irodalom súlya
Nyom... Törnék én nemegyszer ki,
Ám lelkemet visszafújja
Poézisnak igájába
Parnasszusról lehelt szellet…
Egy költő sem ír hiába,
S tudni vágyja, verse kellett?
Hogyha néki kedve támadt
Plántálni, s nő líra-bozót,
Megérdemli kritikámat,
Vidítót, vagy lelombozót…
Sok a mű, mi semmit sem mond,
Rímtelen és sete-suta…
S bár hihetnők, nekem nem gond,
Ütemtelen üt a guta.
Néha múzsacsókolt poét,
Istenem, megfogja lábad!,
S özönvízáztatta Noét
Játszik szemem: könnybe lábad.
Remeg kezem, Save, vagy Delete?
Billentyűn és rajtam nyomás…
Ki bírja ki ezt a dilit?!
Jelkép vagyok s végállomás…
… Avagy netán újrakezdet,
Kinizsinek Kenyérmező?
Állom az utókor-tesztet,
S mondják majd rám: „Húha, ez Ő!”?
Az fáj csak, ha szidnak engem
Virsi-verselgető népek…
Sajdulok, de nincs mit tennem,
Jellemnövök s továbblépek…
Nem tudom nem írni dalom,
Belülről egy szent tűz éget…
Érted élek, Irodalom,
S vállalom a szerkiséget!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)