A gólya és a bödön

Gólyamadár röpül
Keresztül a ködön,
Hóna alatt köpül-
-t vajjal teli bödön.

Szárnyával, ha fel és
Alá verdes ködön
Át, hónaljban kelés
Marad csak s nem bödön.

Ha meg leszorított
Szárnnyal húz át ködön,
Sikoly hallik itt-ott,
Zuhan ő s a bödön.

Míg töpreng a gólya
Fenn szállván át ködön,
Vadászútját rója
Lenn Puskássy Ödön.

Égre mered puska,
Célt kutat az Ödön,
S hull a nagy butuska
Fejére egy bödön.

Vajnemfalós gólya
Menekül a ködön,
S mint ős-falós Trója,
Hősihal a bödön.

Falu végén...

Falu végén kurta kútya
Szomját oltja falu kútja.
Éjjel ástuk ki azt ketten,
Nem is értek minket tetten.

Ketten voltunk: fiú, apa,
Volt is nálunk ásó, kapa,
Meg egy csákány, szikrát vetett,
Lábujjamra ráüthetett.

Megsajdult a nagylábujjam,
Ráhajoltam, hogy megfújjam,
Megbillentem, kútba estem,
Iszapos lett, hínnye!, testem.

Úgy röhögött idesapám,
Rámejtette ásóm, kapám,
Vérpatakban főtt a fejem,
Mit fog ehhez szólni nejem?

Víz tört elő talpam alól,
Bugyborogva, mint ki dalól,
Ha bele nem fúltam vónna,
Írtam vónna nípdalt rólla.

Gömbmegvalósítás

mottó:
Nem szikár az alakom,
Inkább gömb, de belakom

* * *

Életcélom: sokat eszek,
Akkor nagyon kövér leszek,
S kajámnak, mit számba vödör
Tölt be, leszek szép zsír-gödör.

Kerek leszek, mint a Földgömb,
Egészséges színű zöld tömb,
Irigyelnek cérna-hölgyek,
S satnyán hajladozó tölgyek.

Fogyjak, mint a manökenek?
Inkább zsíros bucit kenek,
S csúszik hozzá sertéstoka,
Diétának sosincs oka!

Dombpocimon lesz sok redő,
Íly ember, ha kardba bedő',
Kardhegy sose ér el szívet,
Zsírtér görbít pengeívet.

Sör a hasam, cuppan karom,
Csak azért mert így akarom.
Vélem falnak szumó-s fiúk,
S új divatként, akik hiúk.

Utcán gurul gömbalakom,
Kör az ajtó, ahol lakom,
Mindebben örömöm lelem,
Aki magyar, hízzon velem!

Szomorszemű szerki

Valék szomorszemű szerki,
S kortárs irodalom súlya
Nyom... Törnék én nemegyszer ki,
Ám lelkemet visszafújja

Poézisnak igájába
Parnasszusról lehelt szellet…
Egy költő sem ír hiába,
S tudni vágyja, verse kellett?

Hogyha néki kedve támadt
Plántálni, s nő líra-bozót,
Megérdemli kritikámat,
Vidítót, vagy lelombozót…

Sok a mű, mi semmit sem mond,
Rímtelen és sete-suta…
S bár hihetnők, nekem nem gond,
Ütemtelen üt a guta.

Néha múzsacsókolt poét,
Istenem, megfogja lábad!,
S özönvízáztatta Noét
Játszik szemem: könnybe lábad.

Remeg kezem, Save, vagy Delete?
Billentyűn és rajtam nyomás…
Ki bírja ki ezt a dilit?!
Jelkép vagyok s végállomás…

… Avagy netán újrakezdet,
Kinizsinek Kenyérmező?
Állom az utókor-tesztet,
S mondják majd rám: „Húha, ez Ő!”?

Az fáj csak, ha szidnak engem
Virsi-verselgető népek…
Sajdulok, de nincs mit tennem,
Jellemnövök s továbblépek…

Nem tudom nem írni dalom,
Belülről egy szent tűz éget…
Érted élek, Irodalom,
S vállalom a szerkiséget!

A B A B

(a rímképlő és kortársai)


KORSZERŰ KILABIRINTUSOLÁS

Thészeuszt ő ma is megment,
De már nincsen vele fonál,
Más jellemzi már a jelent:
Ariadné telefonál.


GYOMORTÖFF

Babevésen jár az esze,
S babgőzzel van szele teli,
Rendszeresen rezgő nesze
Jó levegőt szeleteli.


HÁBORÚS ÉGBEVÁGY

Laposkúszó partizánok
Mindig földközelben lőnek,
Én ilyenkor égbe vágyok
Toronydarukezelőnek.


"Felhívnám a figyelmet Frady Endrének a már-már a nagy Csobánkay Lepnyőt idéző ABAB rímképletű négysorosaira, ha sokkal korábbi elhúnytom ebben nem akadályozna meg." /William Shakespeare s.k./

"Nana Willikém, nana!" /a nagy Csobánkay Lepnyő/

"Hogy tud írni, hogy tud írni!?" /Anna Lfabeta barguzini halaskofa szavait lejegyezte(m): Alekszandr Petrovics/

"Amit Frady Endre tud, azt rajta kívül egyikünk sem tudja! Szerencsénkre..." /Esterházy Péter/

"Forgunk a sírunkban!" /MTK - Magyartanárok Túlvilági Köre/

"A nemzetnek nem elég egy Frady Endre! Javaslom, négyeljük fel!" /Bandim, neked csak Pista bátyám!/

"Karthágót le kell rombolni!" /Cato/

"Frady Endrét nem ismerem, a Cato talán egy együttes? Nem tudom, nem jártam a Nagyszínpad környékén." /mai tinédzser/

"Endre, élvezd a méltatásokat! Mert megérdemled!" /Ló Reál/

Ni!

Szólt a hetyke legény:
Én vagyok a Jani!
S ledöfte egy lovag,
Aki azt mondja: Ni!

Soványka e vers így,
Nem jár érte money!
Mi lenne, ha most még
Nem halna meg Jani?

Jó! Akkor a lovag,
Aki azt mondja: Ni!,
Túl rövidet döfött,
S elszaladt a Jani.

Szalad árkon-bokron
Sikoltozva Jani,
Mígnem magas fáról
Rárímel egy Dani.

Ó, lúdtalpas versláb,
Muszáj rám ugrani?!
Hörgi vérben fekve,
Tört lábakkal Jani.

Odaér a lovag,
Aki azt mondja: Ni!
He shakes speare és mondja:
Ni, most murdelsz, Jani!

Őr- és kisangyala
Janinak, az Ani,
Jön, lát, üt, s a lovag
Többet nem mondja: Ni!

Daninak is kioszt
Párszáz pofont Ani,
Pont, ahogy a nagykönyv
Szokta tanítani.

Izmos már a versem,
Már-már szuperman-i!
Csúcs, hogy megoldottam,
Jár érte a money!

Költészeti téren
Én vagyok a Jani!
Anim legyint s elhagy,
Van új lovagja, ni!

Az ember teremtése

Port és hamut megkeverem,
Íme hamutartó ládám,
Összegyúrom kisemberem,
S neve legyen… mondjuk… Ádám!

Magányt veszek észre szemén,
Tekintete szinte éget,
Hopp! bordáját kiveszem én,
S gyártok neki feleséget.

Megkapja az Éva nevet,
S rendezek e névnapra bált…
Ádám vajon mért nem nevet?
Nejjel tiltott gyümit zabált!?!?!?

Lángpallossal kerub pajtás
Tekintsd őket űzött vadnak!
Most jön több ezer év hajtás,
S végül páran feltámadnak…

ui.:

Kik ők? Ez nem zsákbamacska,
Bibliámban aki kutat,
Megleli, ha nem tök csacska,
Énhozzám a visszautat!