Nem szeretnék...

Nem szeretnék lenni pad,
Merthogy ülnek rája,
Vágynék inkább lenni vad
Elektromos rája.

Vagy félvad és méregzöld,
Tán középvad s okker,
Mily fogú egy Kelenföld-
-ön átszálló rocker.

Hogyha búvár ülne rám,
Bőgne bosszú-trillám,
S lepörkölné alfélhám-
-sejtjeit egy villám.

Vagy lennék még szép Nap is,
Felszínnel, mi forró,
S ha rám iZélne, kapis-
-gálná hőmet Zorró!

Hogyha lennék fogyó Hold,
Cé alakú éj-test,
Nem taposna szét az Old
Shatterhand, mint rétest.

Hej, ha volnék körvasút,
Lennék nagy és bősz én,
Elütnék sok sörhasút,
S tápom lenne kőszén!

(…)

Népet hozzám kényszer hajt,
Dolgok, amik nagyok,
S bűzös lelkem jaj!-t sóhajt…
Mért árnyékszék vagyok?!

Ijesztő találkozás

Skizofrén nagyembe-
-r jött velem ma szembe!
Tudata hasadó
(Dúdolt is: la-la-dó)…
Reméltem, meg nem öl!
S egyszerre kétfelől
(Jól meg is rettentem!)
Elhaladt mellettem…

ALIEN

Vendetta

Nagyvad-ász ül Béla-lesben,
Alant fagy a méla Pó,
Béla nem jön, ámde rebben
Célkeresztbe Célapó.

„Dio Mio!” - szól a digó,
Jeges szíve megrian,
Szája kékül mint indigó,
S csókot nyom rá Meg Ryan.

„Képzelődöm én most, asszem!”
- Néz a talján józanul.
Ismét távcsőz azúr sasszem,
S szívhő újra nullra hull.

Télapó most tovarénel,
S színre balról Béla mász.
„Eltalállak, bizony én el!
Nincs zavarón héja-nász.”

Felnéz Béla, s bőgve retten:
„Héja, héja, héja, hóóó!”
S elsüllyednek mind a ketten,
Hiszen télen mély a hó.

Béla suta balesete
Címlaphír lesz. Jó neki?
Hörgi végső lehelete:
„Nyomozz Piedone ki!”

Budin kapja hírt a Spencer,
Szőrpufink nem önfeledt,
Hívták ma már kilencvenszer,
S levizelt a csempe lett.

Tetthelyre gurul ki Budunk,
S komótosan pofon-oszt.
Sztoriról még annyit tudunk:
Talppal ken szét főgonoszt.

Tavasszal majd szerves trágya
Szerep vár két tetemet,
S Pó folyónak mederágya
Minden nyomot betemet…

Nyomot hagyni

Bambulok a gépem előtt,
Mint akit egy stuka lelőtt.
Le is lőtt és le is estem,
S össze-vissza vertem testem.

Össze-vissza vertem testem,
Erdőt nullás vérrel festem
Rh-ilag pozitíve,
S függvényt rajzol belem íve.

Midőn függvényt rajzol belem,
S lapos vagyok, mint egy elem,
Emelget egy vakond-horda,
S recseg bennem minden borda.

Minden borda recseg bennem.
Túlélem e csontzajt? Nem-nem!
Végzetes volt ez a stuka,
S pilótája, Kő Pistuka*.

Kő Pistuka top-pilóta.
S különösen amióta
Még engem is levadászott,
Égi celeb. Adu ász ott.

Fenn az égen ő az adu,
Bátrabb, mint egy vak kakadu,
S gyorsabb, mint egy szöcskebölény!
Csoda-e e légi fölény?

Csoda-e e légi fölény? -
- Kérdeném én, hullabő lény,
Ha nem lennék szét és szana.
- Dögkeselyű, hess el! Nana!

(...)

*Stefan Stein Sturmwetterführer
Által (bár tilos!) a fűre r-
-ókázott az égi attak
Sokakat, kik nyomot hagytak...

Zákeus

(Lukács 19:1-10)

Vagyonilag rájuk verek,
S utálnak a jóemberek.
Homlokukon haragredő
Jelzi, jő a fővámszedő,

Azaz én, a szipoly-állat,
S körbevesz a közutálat.
Híján bármi kegyes tettnek,
Jerikóban nem szeretnek…

Sok hát állja el most utam,
„Fel vadfügefára!”-futam
Indul, mivel kistermetű
Vagyok (s többek szerint tetű…).

Mozgalmas kép, amit látok,
Öklöt ráznak felém: „Átok!!!”
Jő egy ember s véle tömeg,
Körbezsongják egyre, ő meg

Épp mielőtt tovahaladt
Volna, megáll fácskám alatt.
Úgy mosolyog rám, mint aki
Régről ismer, s felszól: „Zaki!

Szállj le! Szállnék meg én máma
Szállásodon. Jó?” „Jó!” Ám a
Tömeg szitokszókat hörög
(Többség héber s van pár görög):

„Itten- s puszta léte ma pech!
Mester, ő a helyi APEH!”
Hirtelen mint megtért tetem,
Magam lába elé vetem,

S tovább rontván rossz renomén,
Bűneimet bevallom én…
S mint jótékony ős-Bankomat,
Szétosztom a vagyonomat!

Szóla Istenemberalak:
„Rád leltem, most megváltalak!”
S víg szívvel, mi nem épp Ványa
Bácsis, vagyok tanítványa!

Tetszés

Élményem volt, közel halál!
(Elmondom, csak ne ily dőre
Szemmel nézz, ez szíven talál!)
Meghaltam egy kis időre!

Minap történt eme eset,
Hűdött egyet szívem széle,
S petyhüdt testem hanyatt esett,
S kérdezgették rólam: Él-e?

Vizitált egy orvos sasszem,
Majd’holtvoltom néki tetszett,
S így szólt: Szerencsénk van, asszem,
Halottból most látunk tetszet!

Én most kendet installálom.
- Mondta, s szívem újradobbant!
Alagútvég-fényi álom
Eltűnt, s nyögtem Soha jobban…-t.

Így történt hát vélem csoda,
Feltámadtam, miként Lázár,
S élek bár, de vágyom oda,
Égbe szökni, mint a gázár!



RÉMHÍR

Elterjedt, hogy szívem megállt!
E rémhírtől áll meg eszem!
Cáfolattal szerzek egált,
Ezennel hát közzéteszem:

Üzemorvos (rendes évi)
Gyorsabb volt, míg megvizsgála,
Mint ahogy múlt Éden Évi
Által tartott alma-gála.

Egészségem, mint a mókus
Fenn a fán, mi makkot terem.
Nem vár Kútvölgyi, se Rókus,
S lakóhelyem nem kórterem.

Vég-híremmel le ne égess!
Legyek gyászfekete korom?!
Testem-lelkem egészséges,
Messze még a holti torom!!!

(asszem…)