Hetek

Telnek hetek, múlnak hetek…
Tétlenül csak nem ülhetek!?
Habár mért ne lennék rest én,
Mint más, kinek háj reng testén?

Hetek jönnek, hetek mennek…
Mi értelme van mindennek?!
Édes lenne, mint a málna,
Ha az idő meg-megállna.

Tétlenség bár sötét verem,
S benne tán csak penész terem,
Jó e hűvös gödör alján
Sziesztázni, mint egy talján.

Mért gyászmiséz fönt egy apát,
S mért szór talajt rám pár lapát?
Csigás a föld (nyálas, étis),
Jól eltelt-múlt ez a hét is!

Iskolás koromban ...

(szabadvers)



Iskolás koromban imádtam távolugrani,
szerettem versenyt szállni a széllel.
Gyors voltam, ruganyos, és a tornaórán
mindig megvertem az osztály atlétáit.
Egyszer a tornatanár (akit sosem láttam,
hogy távolugrott volna) elmagyarázta,
hogy nagyon rosszul csinálom.
Rosszul futok neki, hibásan dobbantok
és szörnyen kezdetleges, amit a levegőben
művelek. Ő majd megmondja, mit és hogyan
kell csinálnom. Megfogadtam a tanácsait
és rögtön mit és hogyan kezdtem csinálni.
Onnantól kezdve nem tudtam nagyot ugrani többé,
onnantól kezdve nem szálltam versenyt a széllel,
onnantól kezdve nem szerettem távolugrani.
Két tornatanártalan évtizednek kellett eltelnie
ahhoz, hogy ismét kedvem legyen hozzá.
Ismét versenyt akartam szállni a széllel, de
nagyon megvert. Ő még mindig olyan gyors,
mint régen.
A szélnek szerencséjére nincsen tornatanára.

Péntek 13

(sors babona nihil aliud)


Meglúdul a talpprotézis,
Elgurul a kontaktlencse,
S keserül az akácméz is...
E nap csupa balszerencse!

Nem vár meg a váróterem,
Megharap a zabos kásám,
S dinnyebokron pacal terem...
Juszt sem vagyok babonás ám!

Kerge vers

Kerge versemben sor sort űz,
S balsors után jőnek mázlik:
Mögöttem fal, szemben sortűz,
S vakolatban van bár száz lik,

Tök-ép testem mégsem szita,
S nem ereget véres levet,
Hálát adok s nagy puszit a
Zőrangyalnak, aki nevet

Eme füllentgetős viccen...

Helyettem egy dikta-mancs ír,
S míg a lelkem égbe ficcen,
Vagyok, ami vagyok: trancsír...

Sörtűz-fogsor bennem hersen,
Ezt értem én kerge versen...

Vadkanleves

Vadkanlevest ízlelek én,
Jobb kezemben jár a kanál.
Jé, csak lé van s túlsó felén
Asztalomnak bús vadkan áll!

„Uram, kegyelemért sírok!
Teste nélkülem is degesz
S érfalain kúsznak zsírok,
Önmagának árt, ha megesz.”

Lelkem védőgátja suvad,
Szemem könnyes, remeg hangom:
„Szabad vagy, te kedves dúvad!”
Bólint s lépte döng a gangon…

Üres levest kanalazok,
Vadkan eltűnt illa-berek,
S vígan néznek énrám azok
A kis kedves zöld emberek…

Egy gondolat bánt engemet

Egy gondolat bánt engemet,
Saját hátam vakarni meg.
Nincs kezem, ez így rémálom,
E verset is csak diktálom.

Kádban bálnák közt viszketek,
Csiklandoznak lomha cetek.
Kinek ér el ide karja,
Hátamat vajh’ ki vakarja?

Harcmezőn fújó paripa,
Vagy az ángyom félvak ipa?
Barna kislány, van-e fakard
Nálad, hogy a hátam vakard?

Hátam a fakardba tolat,
Nem bánt már az egy gondolat,
S özvegyi fátyolos fejfa
Alatt nyugszom én, a fafej.

A profi

- Híresek az alacsonyak.
Napóleon pölö konyak,
Mozart pedig csokigolyó,
S Mrs. Ippi ismert folyó.

- Álljál le, te rímes hippi!
Ki a szösz a Mrs. Ippi?!
- Mr. Ippi apacs törzsi
Fő neje, a Szögi Örzsi!

- Winnetouné, aki apacs
Törzsfő neje, s nem is alacs-
-ony az Örzsi, Napóleon!
- Rájöttél? Profi vagy, Leon!