Meghívó a műsoros eredményhirdetésre
Most vasárnap (
2012 március 18.) délután
17:00-kor az APACUKA Kávéházban (Bp. VI. ker., Nagymező u. 54-56.) lesz a Borsodi Söralátétvers pályázat díjkiosztója, ahol én is érintett vagyok. A helyezettek felolvassák az őket odakvalifikáló versüket, és a felolvasások között Kálloy Molnár Péter zenél. Akinek van kedve jönni, az szeretettel meg van invitálva. A belépés díjtalan.
Özönöljetek! Szuper lesz!
(A képen a költő izgul, hogy hogy ilyen sisakkal beengedik-e a kávéházba? Úgy dönt, hogy nem, ezért inkább gyorsan megeszi.)
Az esemény Facebook oldala:
https://www.facebook.com/events/308905322507110/
ui.: Egy kis szórakoztató kedvcsináló. Ezt írta a zsűri az Irodalmi Lépegető jeligével beküldött 6 db versikémről:
„A szerző mindegyik szösszenete a sörivó szerepében szólal meg. Verseiből kitűnik, hogy jól bánik a formával. Humorának legerősebb eszköze a szélsőséges, játékos rímek használata, szinte az összes szövegét erre építi. A legértékesebbek azok a darabjai, ahol ezen túllépve mutatja meg, mennyire jó érzéke van a nyelv csűréséhez-csavarásához. Hat lépegetés, több jó geg, tud írni, gyakorolja is, no meg pár olyan rossz rím, hogy az már jó! Legalábbis jól forgatja.”
Ja, és maguk a versek:
1.,
Sokat ittam, korsóm remeg…
Ne röhögjél ezen te meg!
Vissza-vissza húz az asztal,
Mennék már, de itt marasztal.
Nyelvem akad, duplán látok,
S nem csak fittyet hányok rátok.
Kár, hogy hullámzik a padló,
Mert, mint gyomron rúgott vadló,
Ügetnék az ajtó felé…
Nagyon furán hat rám e lé!
2.,
Jóembert, ki vígan vedel,
Söröskrigli nem enged el,
Amíg ki nem látszik alja,
Kortyolgatni marasztalja:
„Hinnye, nem mehet most kend el!”
A kend bólint s újat rendel.
Nem száraz (mint tavalyi szik)
Az ő torka, hiszen iszik.
Újabb korsó, szép az élet!
Meg ne fordítsd lenül vélet!
3.,
Kriglim alatt söralátét.
Vajon sörivási kátét
Olvashatok-e most rajta,
Vagy csupán egy vicces fajta
Négyzetesre erőltetett
Kínrímmel telt versezetet?
Van még négy sor… már csak három,
Utolsót már nagyon várom!
Szárad a szám… már csak kettő…
Hej, de szomjas lettem ettő’!
4.,
Mit tegyek a sör alá hét-
-végén, ami olvasható?
Öntsek betűtésztás kávét,
S legyen sötétforró a tó?
Idézzek esetleg Mátét:
Hegyibeszéd, Mindenható?
Á, túl mély lenne és má’ tét
Nélkül el nem fogyasztható!
Legyen verses söralátét,
S dőljön irodalmi jatt, ó!
5.,
Páranedvből eredendő
Szabályosnak látszó körfolt
Látszik itt, ám törlőkendő
Felitatja azt, mi sör volt.
Feltörli, és felszárítja,
Volt-nincs, olyan, mint az élet…
Hullik könny és szuttyog szittya
Szomor: Jaj-jaj, nincs kímélet!
Az az enyém, amit iszok,
El ne vedd a söröm, piszok!
6.,
Pivo diem! – Sörj a mának!
Ha netalán túlinnának,
Még egy kriglit rendelj, haver!
Rossz a sörellenfél, ha ver.
Önmagadon vegyél erőt,
S gyertyafényben nézd meg e rőt
Csillogású habos italt:
Senki sincs, ki ettől kihalt!
Jó lét harap habos agyar,
Csak sört igyon, aki magyar!
