2012. március 26., hétfő

A költő ebédel


Forró bolondgombapörkölt
Fújás közben költőnk sört tölt
Rá a szaftra s habot bámul,
S mélán dalol ó-arámul.

Nem értem, hogy mit, mert arám
Tolmácsom nem csörgött ma rám,
S nem tudhatja, merre várom.
Költőnk közbe szinte má’ rom,

Hisz’ a gomba ártott néki,
Fülén ömlik sörhablé ki,
S tetszhal. Jó, hogy arám, Eszti
Műtősnő, s ő feléleszti!

4 megjegyzés:

  1. Ha kérdezném, hogy a valagomba
    ír ily rém-rímeket, lám bolondgomba
    mindent megmagyaráz, s állok,
    bámulok, jó étvágyat kívánok :)

    VálaszTörlés
  2. אֱלֹהִי אֱלֹהִי לֵמָּה ‏‏שֲׁבַכְתָּנִי
    /Elói, Elói, lammá sabakhtání/?

    Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

    Költőnk netán a legismertebb, a kereszten elhangzott arám nyelvű felkiáltást ismételgeti?
    /ha az első sort nem tudtad vón elolvasni, inkább jobbról balra próbáld!/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Húha, itt fejest készülünk ugrani a teológiai mélyvízbe... Csobb!!!

      Törlés