Idegen a házamban

Kopogtattak. A töksüket Cinóber anyó kinyitotta az ajtót. Mivel a régi szovjet hallókészülékének benzinmotorjához évek óta nem kapott pótalkatrészt, ezért folyton ott üldögélt a bejáratnál és percenként kinyitotta, hátha épp akkor jön valaki. Most szerencséje volt, mert egy alacsony zöld lény toporgott a lábtörlőn.
- Jó estét! Kihez van szerencsém? – kérdezte örömmel a társaságkedvelő Cinóber anyó.
- Swxprglmny! – válaszolta az idegen.

- Nagyszerű! Jöjjön be kedveském! Biztosan átfázott odakint. Nagyon becsapós ám ez a július! Manapság hűvösek tudnak lenni a nyári esték! Bezzeg régen, amikor a boldogult Gyulám még csak udvarolt nekem és naplementekor kint sétáltunk a parton, sose fáztunk meg! Illetve egyszer igen, de akkor tél volt, és az én szórakozott vőlegényem – az Isten nyugosztalja! – elfelejtett cipőt húzni a lábára. Hej, azok a régi szép idők! Tudja, mi még szent dolognak tartottuk a házasságot és az esküvő előtt még meg sem csókoltuk egymást, nemhogy ágyba bújtunk volna, ha érti, mire gondolok. Bezzeg ezek a mai fiatalok még a másik nevét sem tudják, de már lefekszenek egymással! Micsoda fertő! Már a tévéből is csak a szex ömlik, úgyhogy nem is nézek mást, mint a Lottó sorsolást és az Önök Kértéket. Jaj, a múltkor is mutatták a Latabárt, meg a Kiss Manyit! Ilyenkor mindig megkönnyezem az adást, mert annak idején még szegény megboldogult Gyulámmal néztük meg őket az Operett Színházban. Na, de nem untatom magát ezekkel a régi történetekkel, hiszen nyilván nem ezért látogatott meg, hogy egy bolondos öregasszony fecsegését hallgassa! Inkább főzök magának egy jó forró teát, mert látom, hogy szinte zöldre fagyott odakint! Sajnos csak akciós magyar teám van, mert a nyugdíjból másra nem telik. Bezzeg régen, amikor még az én megboldogult uram főosztályvezető volt a Magyar Állami Fűmag és Teagyárban, mindig volt itthon az idelátogató külföldi teaipari vendégektől ajándékba kapott Lipton, Earl Gray és Зелёный Таракан típusú tea. Hej, szegény uram napokig röhögött, amikor a teafiltert korábban nem ismerő szovjet delegáció tagjai a mi Pusztai Erős márkanevű filtereinket a szájukba vették és egyenest oda akarták önteni a szamovárból a forró vizet! Képzelheti, amint meglett férfiak üldögélnek és a szájukból kilóg a teafilter márkajelzése! Hahahaha! Bocsásson meg, de még ma is nevetnem kell, ha rágondolok! Manapság sajnos alig van valami, amin nevetni lehetne. Szegény Fifimet is el kellett altatni, mert már olyan öreg volt, hogy enni sem bírt… Látja, most meg sírok! Pedig olyan drága a papírzsebkendő is! Minden olyan drága! Legyen olyan drága és ízesítse be magának a saját ízlése szerint! Van itt kristálycukor, tej és egy kis citromlé is. Citromot már nem veszek, mert csak spanyolt lehet kapni, de az aranyárban van. Apropó arany! Szegény megboldogult uram imádta az Aranycsapatot! Én sosem értettem, mi jó van abban, hogy huszonkét fiatalember kerget egy labdát hatvanezer meg üvöltve nézi, de az én drága jó Gyulámnak rajtam kívül a foci volt a második szerelme. Heeej, de régen is volt… Jaj, nem untatom? Már megy is? Ilyen hamar? Remélem, hogy máskor is eljön! Viszontlátásra kedveském!
- Wxrstbgdzy! – mondta a kis zöld lény és egy csészealjba szállva kirepült a világűrbe.
- Szimpatikus volt ez az idegen! Olyan ritka manapság az olyan ember, akivel igazán jól el lehet beszélgetni!