Decembernek elején...

Decembernek elején
Húz a cudar delej, én
Pedig kissé rezegek,
S szállnak felém bezzeg!-ek:

„Bezzeg régen hidegebb
Volt és a sok rideg eb
Hót hányt, mert a vizelet
Ívének jég íze lett!”

„Bezzeg a nagy Balaton
Sem csak egy kis falaton
Fagyott be ott Aligán,
Hanem faltól falig ám!”

„Kanyarodó cica tört
Bezzeg el, s ha Ica tőrt
Markolt, keze jegesült,
Mint mirelit gebesült!”

„Ma már nincs, hogy betemet
Nagy hó álló tetemet,
Bezzeg fagytak térdek el
Anno...” ASSZED ÉRDEKEL?!

„Bezzeg régen a költők még igazi költők voltak, akik még tudtak valódi verseket írni, és hófehérek között európaiként az igazat mondták, nem csak a valódit! Olvassa őket, műköltő úr, tanuljon tőlük szorgalmasan! Ha szerencsénk van, addig sem ír!” /Halánték Hubáné Bezzeg Butélia, a Keményfedelű Kacagány című szépirodalmi nosztalgialap kevés olvasóinak egyike/

„Na, gyerekek, a mai órán elemzendő műben a költő a sosemvolt múltat fetisizáló bezzegelés ellen veszi fel a harcot. A vers eleje egyben december eleje is, ám ez mégsem jelenti azt, mintha a vers és a december egylényegű, azaz homo-uzion lenne, de még csak homo-iuzion sem, hiszen még csak nem is hasonlítanak egymásra. A december ugyanis hosszú ugyan, de nyomtalanul elillan, míg ez a poézis bár rövidke, de örökre bennfelejti kéz- és lábnyomát lelkünk halhatatlanokat őrző panteonjának gyorsan kötő cementfalába. Na, ki tudná megmondani, hogy mit gondolt a költő? Hornyák?” /Lelkes Lajosné Cizella Cecília, a Homályfalva Alsói Lovag Szittya Ajtony Gimnázium (HALSZAG) magyar-történelem szakos tanára és hólapátoló idénymunkás/

„Asszed érdekel?!” /Hornyák Hunor, a gimnázium focicsapatának centere és többszörös ifjúsági orvhorgász bajnok/

„Hogy merészelsz így beszélni a tanárnővel?! Ülj le, te… Zsivány! Egyes!” /Dárdai Védőr, a pont abban a pillanatban belépő osztályfőnök és a Halálcsillag Étterem idényszakácsa/

„Rogue One! The New Star Wars Story! Buy your ticket now!” /Coming Soon, amerikai filmproducer/

„Kikérem magamnak a ’bezzeg régen hidegebb volt’ állítást, mintha életemben valaha is 36 Celsius, azaz 96,8 Fahrenheit alá ment volna a hőmérsékletem! Csak a filmvásznon voltam hidegvérű, meg amióta meghaltam! Különben is tiltakozom, hogy fonetikusan és kisbetűvel írják a nevemet, mint a nemecsek ernőét! Az általam vezetett Amerikai Egyesült Államok mégsem egy gittegylet!” /néhai Ronald Reagan, amerikai ex-elnök/

„Gittegyletnek ugyan gittegylet, de mivel én a puszta létemmel mindenkitől megvédem, így szuperhatalomnak tűnik. Nagy mázlijuk, hogy halhatatlan vagyok!” /Chuck Norris/

„Chuck Norrisért már többször is elmentem, de mindig eltörte valamimet!” /a Halál/

„Költő úr, én vizuális alkatú pszichológusként a mellékelt illusztrációhoz szólnék hozzá érdemben. A nagy hidegben kanyarodva ridegen törő macska és a levegőben rúddá fagyott vizelete által megemelt eb ötlete egy alsó tagozatos általános iskolás szintjét idézi, míg a rajz kivitelezése egy középső csoportos óvodásét. Ezek szerint ön szellemileg vagy visszamaradt sok évtizednyit, vagy előreszaladt és már az időskori demencia idült jeleit mutatja. Az ön szabadlábon történő alkotói tevékenysége a magyar elmegyógyintézeti férőhelyek eléggé el nem ítélhető drasztikus csökkentésének a bűne. Sürgősen kezeltesse magát! Várom a szakrendelésemen! Addig is inkább igyon, mint alkosson, mert magának már úgyis mindegy, de nekünk nagyon nem!” /Dr. Borissza Petúrné Bánki Pupilla, a Gyogyósok Országos Gyógyító Intézete (GYOGYI) pszichotraumatológusa/

„Ennek a nem tudom minek a szakszerű kritizálása elől inkább a nekem is alanyi jogon járó évi rendes szabadságomba menekülök. Elemezze ezt a szutykos téli latyaklítát az, akinek két anyja van! Nekem szerencsére csak egy, de anyám szerint ez inkább balszerencse, mert nekem már a kezdetektől akkora arcom volt, hogy ketten talán könnyebben megszültek volna. Most mérges rám, mert szombat este megnéztem az Istenek a fejükre estek ismétlését és ő emiatt nem láthatta az X-Faktort! Na, az a műsor egy krigli csavarlazító kortyolgatása közben nézve majdnem olyan káros az agyra, mint Frady Endre! De csak majdnem!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Tisztelt Költő úr!
bravo!
bekanyarodtunk a célegyenesbe?
ez már nem egy balladácska Arany-szín zsineggel
Petri Gy-bá készíti Önnek a stokit maga mellett
meglássa Költő úr, ott lesz igazán globális a felmelegedés!
ASSZED ÉRDEKEL –ben már-már korunk és létünk gigantikus szummázata csapódik tűhegyes jégkristályként a pofánkba !!!!!!
bravo, bravo bravo !!!
emelem kalapom XX2-k század költészete előtt
ti – ti –ti – ti … „
/B. Tibor, a költő ex-mérnökkollégája/

Idegen a házamban

Kopogtattak. A töksüket Cinóber anyó kinyitotta az ajtót. Mivel a régi szovjet hallókészülékének benzinmotorjához évek óta nem kapott pótalkatrészt, ezért folyton ott üldögélt a bejáratnál és percenként kinyitotta, hátha épp akkor jön valaki. Most szerencséje volt, mert egy alacsony zöld lény toporgott a lábtörlőn.
- Jó estét! Kihez van szerencsém? – kérdezte örömmel a társaságkedvelő Cinóber anyó.
- Swxprglmny! – válaszolta az idegen.

- Nagyszerű! Jöjjön be kedveském! Biztosan átfázott odakint. Nagyon becsapós ám ez a július! Manapság hűvösek tudnak lenni a nyári esték! Bezzeg régen, amikor a boldogult Gyulám még csak udvarolt nekem és naplementekor kint sétáltunk a parton, sose fáztunk meg! Illetve egyszer igen, de akkor tél volt, és az én szórakozott vőlegényem – az Isten nyugosztalja! – elfelejtett cipőt húzni a lábára. Hej, azok a régi szép idők! Tudja, mi még szent dolognak tartottuk a házasságot és az esküvő előtt még meg sem csókoltuk egymást, nemhogy ágyba bújtunk volna, ha érti, mire gondolok. Bezzeg ezek a mai fiatalok még a másik nevét sem tudják, de már lefekszenek egymással! Micsoda fertő! Már a tévéből is csak a szex ömlik, úgyhogy nem is nézek mást, mint a Lottó sorsolást és az Önök Kértéket. Jaj, a múltkor is mutatták a Latabárt, meg a Kiss Manyit! Ilyenkor mindig megkönnyezem az adást, mert annak idején még szegény megboldogult Gyulámmal néztük meg őket az Operett Színházban. Na, de nem untatom magát ezekkel a régi történetekkel, hiszen nyilván nem ezért látogatott meg, hogy egy bolondos öregasszony fecsegését hallgassa! Inkább főzök magának egy jó forró teát, mert látom, hogy szinte zöldre fagyott odakint! Sajnos csak akciós magyar teám van, mert a nyugdíjból másra nem telik. Bezzeg régen, amikor még az én megboldogult uram főosztályvezető volt a Magyar Állami Fűmag és Teagyárban, mindig volt itthon az idelátogató külföldi teaipari vendégektől ajándékba kapott Lipton, Earl Gray és Зелёный Таракан típusú tea. Hej, szegény uram napokig röhögött, amikor a teafiltert korábban nem ismerő szovjet delegáció tagjai a mi Pusztai Erős márkanevű filtereinket a szájukba vették és egyenest oda akarták önteni a szamovárból a forró vizet! Képzelheti, amint meglett férfiak üldögélnek és a szájukból kilóg a teafilter márkajelzése! Hahahaha! Bocsásson meg, de még ma is nevetnem kell, ha rágondolok! Manapság sajnos alig van valami, amin nevetni lehetne. Szegény Fifimet is el kellett altatni, mert már olyan öreg volt, hogy enni sem bírt… Látja, most meg sírok! Pedig olyan drága a papírzsebkendő is! Minden olyan drága! Legyen olyan drága és ízesítse be magának a saját ízlése szerint! Van itt kristálycukor, tej és egy kis citromlé is. Citromot már nem veszek, mert csak spanyolt lehet kapni, de az aranyárban van. Apropó arany! Szegény megboldogult uram imádta az Aranycsapatot! Én sosem értettem, mi jó van abban, hogy huszonkét fiatalember kerget egy labdát hatvanezer meg üvöltve nézi, de az én drága jó Gyulámnak rajtam kívül a foci volt a második szerelme. Heeej, de régen is volt… Jaj, nem untatom? Már megy is? Ilyen hamar? Remélem, hogy máskor is eljön! Viszontlátásra kedveském!
- Wxrstbgdzy! – mondta a kis zöld lény és egy csészealjba szállva kirepült a világűrbe.
- Szimpatikus volt ez az idegen! Olyan ritka manapság az olyan ember, akivel igazán jól el lehet beszélgetni!