2017. január 24., kedd

Tükörkép - pékröküT

Tükörképem síkba fejtett
Bal-jobb cserés s mégse fejtet-
-őre fordult önmagamra
Hasonlító sötétkamra,
Ha épp semmi lámpa nem ég.

Homályban folytassam-e még,
Vagy netalán fejezzem be?! -
- Mutassatok utat, embe-
-rek és fényárt kapcsoljatok,
Hadd látsszon bensőmön a tok!

Bár ez csupán külcsín, a maszk,
Nem ez pálfordul a damaszk-
-uszi úton, hanem a szív,
Ha igazságra nem passzív,
S temetné, mi volt bent selejt…

Ám az internet nem felejt!

„Nehéz szöveg - teszi hozzá gondolatban a költő és tényleg az. Foglalkoztat a gondolat: van ennek a műnek valami Frady Endrés szemléletű, látószögű nézeten keresztül bármi köze a tükörképhez??? Ez ma a 20 milliós kérdés, aki tudja az előtt megemelem tükörképemen a kalapom. Egy biztos, ezer vers közül is kiszúrnám mi F. Endre elkövető műve, mert ezeken a megtört szavakba gyötört rímeken úgy esem át, hogy az már nyolc napon túl sem gyógyul. Igazi unicum a maga nemében.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jó-jó, elismerem, hogy annyira nehéz a szöveg, hogy én magam sem értem, de legalább mélyenszántó! Egy Tükörkép c. verspályázatra írtam, ám mivel erről a témáról nincs mit mondanom, ezért kénytelen voltam megszabadulni a begyöpösödött kliséktől és lerázni magamról a valóság béklyóit, elvégre ez nem hírműsor, hanem költészet! Vagy annak tükörképe?” /erdnE ydarF, az elkövető költőgigász tükörképe/

„Kedves Irodalombarátok! Elnézést kérünk a meggondolatlan címválasztásunkért, ami lehetőséget adott Frady Endrének a közrend megzavarására és akut szellemi visszafejlődésre is alkalmas betűhalmazának a szabadon engedésére! Ígérjük, hogy a jövőben jobban oda fogunk figyelni arra, hogy amúgy nyilvános pályázatainkat gondosan eltitkoljuk Frady Endre elől!” /Ártatlan Áron, a Jóvátehető Jövő című irodalmi portál bűnbakja/

„Mit is ír a Hogyishívják?! rovatunk különkiadásban foglalkozik a válsághelyzettel. Frady Endre meglátta énjeit a tükörjégben és olvasóit faképnél hagyva visszabújt elefántcsonttornyába. Odabenn aztán a foncsorra fintorogva próbál patetikusan csempült cserepekből szelfit szkrebülni. A megismerés reménytelenségéhez nagyvonalúan hozzácsapott humán hiábavalóság egzisztencialista arche- és dagerrotípiájában költőnk elárulja, hogy idelent nem látunk színről színre, csak olyan tisztán, mint Stevland Hardaway Morris egy békanyálas pocsolyában az újhold túlsó oldalát. Mindeközben Schrödinger macskája egyszerre fog kint és bent egeret. Ezvan.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Én rendszeresen kétszeres, sőt időnként négyszeres tükörképet látok a fejfájós reggeli borotválkozásom közben, amely képtelenségnek tűnő csoda nem is csoda, hiszen Jézus világosan megmondta, hogy minden lehetséges annak, aki isz'!” /Rizling atya, a badacsonyi szürkebarátok hordófelelőse/

„Még jó, hogy az internet nem felejt, így mindenki láthatja, hogy az anyám szerint is messze elkerülendő Frady Endre a kisegítő iskolában négy évtizeddel ezelőtt írt
    Sivatagban Rezső baktat,
    Kezében egy nehéz aktat-
    -áska

két és félsorosa idején volt a csúcson, ahol abbahagyhatta volna, ám ő nem ezt tette, hanem elkezdett egyre meredekebb zuhanással visszafejlődni. Ahogy sportnyelven mondják: gyenge kezdés után erősen visszaesett. Egy szurkolói szlogen jut eszembe: Földet reá! Földet reá!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Azok az emberek, akiknek valamiért megkegyelmezek és csak egy kis nyolcvan napon túl gyógyuló ütést mérek a halántékukra a szempillámmal, na, azok szoktak az intenzív osztályról kijőve ilyen verseket írni.” /Chuck Norris/

12 megjegyzés:

  1. Megértelek. Az egyik rossz érzésünk a bűntudat. Elég, ha csak arra gondolok, te jó ég, hogy lehettem ilyen hülye, hogy megengedtem magamnak, tetteimet érzéseim irányítsák. Idővel aztán beigazolódik, nem is volt az akkora marhaság, mert az is én voltam, csak egy kicsit más.
    Ráadásul te szerencsésebb helyzetben vagy, mert egyszerre állíthatsz tükröt önmagadnak és nekünk is. Ez a dolgod, mert költő is vagy. Költsd ránk a tehetséged, s mi nevetéssel hálájuk meg, és sok-sok köszönömmel. :)))

    F.Péter kollégád ma is brill volt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádkozz szegény F. Péterért, mert a következő pár napban költözik - egy feleséggel és három gyerekkel! Már a gondolattól is rosszul vagyok, mert eszembe jut a mi 2014 májusi költözésünk és lúdbőrzik a lelkem! Soha többé nem akarok költözni!!!
      A megírt bűntudatot egyébként majd' 23 évvel ezelőtt éltem át, de szerencsére fel tudom idézni egy aktuállíra erejéig... :)

      Törlés
  2. Műfajt teremtettél. Mától a te nevedhez kapcsolható a bűntudatlíra örökké felidézhető érzelmi és gondolati mélysége. :))

    Mindkettőtöket megértelek, mert többszörösen átéltem a költözés borzalmait. Mire elkészült a házunk, nyolc év alatt négyszer cuccoltunk. Egy csomó dobozt, amit már ki sem nyitottunk. :D

    Hajrá F.Péteréknek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bűntudatlíra!!! :DDD
      Éljenek és virágozzanak a soha ki nem nyitott dobozok! :)

      Törlés
  3. Azért volt szép oldala is a költözéses dobozolásnak, mert akkor még kicsik voltak a gyerekek, s óriási öröm volt látni őket, ahogy izzadtra játszották magukat a nagyobb dobozokkal. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hááát... mondjuk, az kétségtelen, hogy a mieink is jól szórakoztak... :)))
      Ettől függetlenül, bár már bő 2,7 év telt el az utolsó költözésünk óta, még könnyen fel tudom idézni a vele járó gyomorstresszt... :)

      Törlés
  4. Tényleg, ti hogy cuccoltatok a kilencedikre, van teherlift? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyrészt megbíztunk egy korrekt költöztetőcéget az átpakolással. Amúgy két lift van, az egyik teher.
      A mi nagy melónk egyrészt a bezsákolás és bedobozolás, majd a kizsákolás és kidobozolás volt; másrészt a szekrényeink lapra szerelése, majd újra összeszerelése volt.
      Annyi cuccunk volt, hogy a régi lakás már teljesen tele volt dobozokkal és zsákokkal, de még egy csomó minden volt a szekrényekben, úgyhogy a költözés előtti napokon én már kocsival hordtam át sok mindent (pl. a könyveket hajléktalan szatyrokban), majd a költözés utáni napon kellett még nekünk magunknak átfuvaroznunk a konyha tartalmát (rengeteg edényt), mert azt nem bírtuk határidőre összepakolni...
      Szóval a "hivatalos" költöztetős költözés egy nap volt, míg a valóságban négy.
      Van bennem egy "soha többet" érzése... :)))

      Törlés
  5. Egyszer, amikor otthon voltam "szabin," arra lettünk figyelmesek Ikremmel, hogy irtó nagy kiabálás van az utcán. Naná, hogy füleltünk, kukkoltunk. Valaki a szomszéd lépcsőházból költözött, és a szállító cég fönöke tolta le az egyik munkását, mert a kanapé szállítása közben lógott a cigi a szájában. Nagyon csúnyákat mondott neki. Tudom, hogy igaza volt, de úgy sajnáltam a szerencsétlen pacákot, mert rossz volt látni egy felnőtt embert kiszolgáltatottan, lapos kúszásban, a főnöke előtt meghunyászkodva látni.
    A költözködésetek számomra nem ismeretlen...
    Tudod még mitől készültem ki? Amikor még autóval jártunk haza a két gyerekkel. Na, az volt még a numeró! Mindenki ragaszkodott a saját szükségleteihez, senki nem akart lemondani a fölösleges holmikról. Mire elkészültünk, úgy leült az autó hátsója, hogy be kellett állítani a fényszórókat, mert fölfelé világítottak.
    Aztán otthon kipakolni, kirándulásokra újból bepakolni, hazafelé ugyancsak nyári ruha, téli ruha, cipők, horgászcsizmák, horgászbotok, felszerelések doszt. Legvégén minden cuccot egy helyen összeraktam, és az esetek többségében "némi" vita kerekedett, honnan ez a sok cucc? :D Azt hiszem, ma már képtelen lennék megbirkózni a feladattal.

    Abszolút jogos a "soha többet" érzésed. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha lettél volna katona, akkor te is tapasztaltad volna, milyen az, amikor valaki kiszolgáltatottan hallgatja valami felettes drasztikus leszúrását. Sajnos ezt sportolóként is megtapasztalja a zember...
      Ezek szerint a költöztető cégeknél is vannak ilyen baráti elvtársak...

      Törlés
  6. Nem voltam katona, és nem is leszek... Ez már egészen biztos! :D
    Milyen igazságtalan, hogy van, aki kiabálhat, a megalázott pedig nem üvölthet vissza. Ez a fegyelem? Háááát... :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebből adódik, hogy van olyan alkat, aki csak nyel, csak nyel, csak nyel, oszt' vagy felfordul, vagy bedühödik és bosszút áll...
      Ha ezt egyszerre sokan csinálják, azt nevezik forradalomnak.

      Törlés