Metabolikus életkor

Hogyha testem zsírja vastag,

Ha egy nagy kocka a has-tag,

S kehes tüdőm tiszta korom,

Metabolikus agg korom.

Metakorom sajnos magos,

Ám ha tápom leend magos,

Újra érzem magam okén,

S visszafiatalodok én.

Ne töprengj koron, e metán,

Tüdődben ne legyen metán,

S szinte bébi leszel, amint

Falsz pár kiló cévitamint!

Megfordul az életütem:

roktelé sukilobateM,

S jó pap születésig tanul

Metabolikustalanul…

„A jó pap metabolikus koráról jut eszembe, hogy ez az áldott jó Ferenc pápa még csak a nyolcvankilencedik évében jár, de már most holtsápadt szegényke! Amikor én ennyi idős voltam, még saját kezűleg pofoztam ki a lyányunokám orrából a taknyos piercinget!” /Üszögi néni a magasföldszint ötből/

"S jó pap születésig tanul"

„Frady Endre „Metabolikus életkor” című verse sziporkázó példája annak, amikor az irodalmi játékosság találkozik a szatirikus áltudományos gondolatmenetek abszurditásával. Az alliterációk és rímek pergő tűzijátékot alkotnak, miközben a szöveg fergeteges fricskát mutat az egészségmánia és a divatos táplálkozástudomány irányába. A költemény lírai énje groteszk képekben jeleníti meg az öregedéssel és önmaga megfiatalításával vívott küzdelmet, miközben mulatságos ritmusával könnyedé teszi a mondanivalót. A „has-tag” és a „metán” szójátékai humoros pikantériával bírnak, bár egyesek számára talán túl sok is lehet ez a verbális sziporkázás. A vers záró sorai – a visszafelé írt „roktelé sukilobateM” – kifacsart filozófiai mélységeket érint, miközben hangsúlyozza a zavaros logika mögötti játékosságot. Frady Endre itt nem pusztán a tartalommal, hanem az irodalmi formával is határozottan mer kísérletezni. Összességében a vers, bár túlzó abszurditásával és csapongó humorával nem mindenkinek nyerheti el a tetszését, szórakoztató reflexió az emberi élet fonákjaira és az önmagunkkal való küzdelem ironikus dimenzióira. Frady Endre csapongó költészete azonban biztosan megosztja a közönséget – éppen ezért izgalmas.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

"S jó pap születésig tanul"

„Ez a vers olyan, mintha egy egészséges életmóddal kapcsolatos spam e-mail és egy betűleveses reggeli agylágyulás találkozna egy félresikerült szonettképző táborban. Frady Endre ezúttal a test, az idő és a táplálékkiegészítők témakörét rázza össze egy shake-ben, majd ráül a turmixgépre. A nyitósorban az önreflexív zsírtesttel hadonászó költő bátran vállalja a hashtages dadbodot („nagy kocka a has-tag”), miközben egy szóviccet sikerül közösülni a szó szerinti önkifejezéssel. A második versszak a diétás önámítás balladája: ha „magos” a „tápom”, akkor én is „magos” leszek – legalábbis vércukorban biztosan. A harmadik versszak egyenesen az orvosi sci-fi határán billeg: a metánnal töltött tüdő és a csecsemőkort előidéző C-vitaminbevitel olyan kombináció, amit csak a homeopátia és a holdjárás együttes gyakorlása képes felülmúlni. A zárásban a költő végső csapást mér az agysejtekre: visszafelé írt szavak, szójátékos abszurditás, és a „jó pap” életcélja egy metabolikusan szűz élet. Frady Endre újra bebizonyítja, hogy nincs az a tudományos közhely vagy dietetikai blődség, amit ne lehetne egy rímekkel agyonvert agytekervényre ráültetni. Ez a vers a lírai nonszensz metabolikus csúcspontja – vagy inkább mélypontja. De legalább röhögni lehet rajta, főleg teli tüdőből. Metánmentesen.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Focista, ha negyvenöt lett,

S nincs fejében negyven ötlet,

Jövőbe csak két út vezet:

Első, ifjú vasszervezet,

Második a lassú halál,

Amit jónak ritkán talál.

Hogy bő fifteen-t letagadjon,

Ahhoz edzeni kell nagyon,

Futva dúdolgatni lá-dó-t,

Zabálni sok avokádót,

S aludni eleget mélyen,

Hogy a zember soká éljen!

Ám, ki úgy dönt, iszik s vedel,

S zsírban tocsog az eledel,

Új lyukakat fúr övére,

Nem kérdés, hogy tök kövére-e,

S tömetlen foga csak hat van…

Metabolikusan hatvan!”

/Laszti Leó, a negyvenöt éves ex-focista és elméleti metabolikus/

„Ha a tested öreg néne,

Immunrendszerváltás kéne.

Attól vagy oly degesz hasú,

Hogy az anyagcseréd lassú.

Midőn zsírosodik májad,

Külalakot rád a háj ad,

S ha veséd is totál cisztás,

Sírt néked temetőtiszt ás.”

/özv. Nostradamus Dumásné Rémlátó Ragyella, vak vátesz és metabolikus ősanya/

„Jól mondta a négy fő okot fenti hölgy és nincs itt mese:

Immunrendszer, a megszokott anyagcsere, máj és vese.”

/falfirka a Metabolikus Életkor Hivatal (MÉH) falán/

„Anyagcsere nem probléma!

Magyar, még ha tar is s fém a

Fogsora, sőt karja fa-kar,

Akkor székel, mikor akar!”

/Árvalányhajassy Ártány, szittyatürk ősgyula és latrinaügyi főispán/

„Beleolvastam a Frady műbe és bár verstanilag vérlázítóan rettenetes, ám tudományosan olyan lelkesítő, hogy a porhüvelyem rögvest visszafiatalodott és egyszerre támadtam fel mindkét síromból, a fiatalkori segesvári tömegből és az időskori barguzini sajátból.” /Petőfi Sándor/

„Ámulatomra oly nagy ok

Élettudományi sci-fi,

Hogy bár magam öreg vagyok,

Metabolikusan ifi.

Annak ellenére ifi,

Hogy az agyam tök agg, hú, mer’

Fogalmam sincs, mi a wifi,

Mint egy átlag baby boomer.”

/Neandervölgyi Noé, özönvízijártassági vizsgabiztos/

„Ezt teszi a sok Retró ebéd...” /M. András, a költő legállandóbb és legretróebédreirigykedőbb kommentelője/

„Retró kaja egészséges,

Mint a szovjet mosómedve,

Ki ezt eszi, léte véges

Ugyan, ámde jó a kedve!

Aki éhkopp mián retteg,

Vagy csak böjtje miatt ijedt,

Retrón faljon s nem lesz betteg!

eM úr, egyen ön is ilyet!”

/Léböjt Leóné Lilaló Lea, leguángyíkokat laktózmentesítő lókupec/

„Ez a vers… ez a lírai vészhelyzet, ez a szellemi baleset a magyar nyelv zebráján úgy gázolja el a költészetet, mint egy felbőszült diétás gurulóhamburger egy kiéhezett influenszert. Itt nem költői képeket kapunk, hanem nyelvi hulladékot, amit egy szabadversnek öltözött lecsúszott dietetikai szórólap hányt a kultúra szőnyegére. „Ha egy nagy kocka a has-tag” – kérdezem én: ez most szóvicc vagy önkritika? Mert ha az utóbbi, akkor Frady Endre végre elkezdte kapirgálni saját költői karrierjének sírját. A „metakorom” és a „magos táp” közt billegő értelmi mérleg nyelve közben úgy remeg, mint egy koffein-túladagolt Instagram-jógi szelfibottal a kézben. A vers utolsó szakasza a magyar költészet holdkóros Bermuda-háromszöge: „roktelé sukilobateM” – ez nem hátrafele olvasott zsenialitás, hanem egy epilepsziás TikTok-filter a nyelvi méltóságon. A jó pap „metabolikustalanul” tanul – hát persze. Már csak az hiányzik, hogy a rím végén felcsendüljön egy aerobik VHS kazetta hangja, és Béres Alexandra személyesen pofozza fel a nyelvtant. Ez nem vers. Ez egy zsírszövetekből gyúrt, vitamintúltengéses szójáték-lavina, amely minden valódi gondolatot maga alá temet. A lírai én itt nem öregszik, hanem egyszerűen elhal, de nem méltósággal – hanem kínos szóviccek közepette, mint egy múltidéző reklám a retro fitnesz VHS korszakából. Frady Endre, a metabolikus költészeted annyira emészthetetlen, hogy még a kulturális bélflóra is refluxot kap tőle. A költészetnek nem vitaminra van szüksége, hanem nyelvi fegyelemre. Neked meg egy versen kívüli életkorra. Mondjuk egy örökös költészeti pihenőre.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Bár már legalább 14 milliárd éves vagyok, hiszen a világegyetem teremtésekor én voltam a Teremtő jobbkeze és szakmai tanácsadója, ám a fizikumom alapján 13,9 milliárd évet simán letagadhatok a metabolikus koromból.” /Chuck Norris/