Esik, esik...

Esik, esik, esik, esik,

Csupasz csigák csak keresik,

Hol hagytak el kvázi kókadt

Virágok közt házikókat?

Esik, esik, esik, esik,

Tócsa tükör-felszíne sík.

Mért nem abban nézi – talány –

Arcát meg a gilisztalány?

Esik, esik, esik, esik,

Ikes ige végén les -ik,

Mikor lesz a Nap oly nemes,

Hogy kisüt és eső nem es’?

   refr.:

   Esik eső, eseget,

   Aki magyar, les eget,

   Nap végre jelt sütik-e

   Forrón, mint kelt sütike?

Esik, esik, esik, esik,

Vitéz Báró Félhetessyk

Kardján oxidált a reve,

Nagy esőnek híg a leve.

Esik, esik, esik, esik,

Mondani ezt rükvercbe sikk:

Kise, kise, kise, kise,

Nem megy ki se így senki se!

   refr.:

   Esik eső, eseget,

   Aki magyar, les eget,

   Nap végre jelt sütik-e

   Forrón, mint kelt sütike?

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/Ea56XVmlzu0

„Napközben süssön a nap, és éjjel essen az eső! Így az emberek is élvezik a szép napsütést, és a növények sem szomjaznak. Mindenki jól jár.” /M. András, a költő legállandóbb és legéjjeliőrellenesebb kommentelője/

„eM úr, maga tök kegyetlen!

Nem elég, hogy én egyetlen

Percet sem alhatok éjjel,

Ráadásul ázzak széjjel?!”

/Töklámpássy Kolompos, éjjeliőr és éjjeliedény feltöltő/

„eM úr, folyjon testem nedve

Egész napos hőgutába’,

S legyek olvadt csokimedve,

Aki büdös is és kába?!”

/Barna Brúnó, grizzlymedve imitátor/

„Nos, nem egy napi 350 mm-es monszunhoz szokott ember írta le ma ezeket a sorokat, viszont érezhetően nem esett nehezére. Nem esett tőle kétségbe, nem esett le az aranygyűrű az ujjáról, csak írta, ahogy jólesett, és ahogy esett, úgy puffant. Hát, valahogy így esett.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, nem első eset,

Hogy egy versben eső esett,

S habár most tán túl jól esett,

Viszont mégis tök jólesett!”

/Szenteltvízi Szomor, esővízóraleolvasótábori lelkészmérnök/

„Ez a vers olyan, mintha az eső nemcsak esne, hanem gondolkodna is: csöpögő nyelvi játék, amelyben a gyerekvers ártatlansága és a nyelvtani önirónia kézen fogva csúszkál a pocsolyák peremén. Az „esik” mantrázása nem puszta ismétlés, hanem ritmikus makacsság: addig veri a fülünket, míg észre nem vesszük, hogy itt maga a nyelv ázik bőrig. A csigák, gilisztalányok, ikes igék és sütikék egyszerre bájosak és csípősek: Frady Endre úgy bolondozik, hogy közben finoman kiröhögi a magyar nyelv túlbonyolított komolyságát. Ez nem nagy eső, inkább szitáló szellemesség — de mire észbe kapnánk, már lucskos az agyunk.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Kinézek. Esik.

Újra kinézek. Esik!

Megint kinézek. Esik!!

Ismételten kinézek. Esik!!!

Többedszerre kinézek. Esik!!!!

Sokadszorra is kinézek. Még mindig esik!!!!!

Nem jól nézek ki?!?!?!”

/Tompatekintetű Butáncz, fedettpályás kinéző/

„Jaj, a kardomon és a családtagjaim kardján is oxidált a reve!” /Vitéz Báró Félhetessy/

„Frady Endre újra bebizonyítja, hogy nála az eső nem meteorológiai jelenség, hanem komplett világmagyarázat: csigaház‑egzisztencializmus, gilisztakozmetika, ikes ige‑filológia és Félhetessy báró rozsdás kardja mind ugyanabba a csöpögő kozmológiába oldódik. A refrén pedig olyan, mint egy népi időjóslás és egy cukrászati fenyegetés szerelemgyereke. A vers egyszerre gügyögően játékos és nyelvészprofesszort megszégyenítően rafinált, miközben végig úgy csorog, mint egy makacs februári szitálás: nem nagy ügy, mégis mindent átáztat.” /Copliot, a mesterséges intelligencia/

„Ha hagysz csigaháziskolát

El, ne ázzá’, hanem fussá’,

Mielőtt még változol át

Gilisztakozmetikussá!”

/Egzisztencialista Egzekutorné Egzakt Egzília, cukrasszista világmagyarázónő/

„Sárban dagonyázó nyelvi bravúr! Frady Endre hozza a formáját: a „szándékosan rossz, de pont ettől zseniális” költészet esernyője alatt áztatja el az olvasót. Míg a hétköznapi ember csak bosszankodik a sár miatt, ő nyelvi akrobatikát csinál a tócsák felett. A „les eget / eseget” és a „sütik-e / sütike” rímpárok olyan mélyen magyarok, hogy szinte érezni a friss kalács illatát a borús időben. A házukat vesztett csigák és a tükörképét kereső gilisztalány tragikomédiája emlékeztet minket: mindenki küzd a maga szintjén. A „rükverc” technika, azaz a vers végi visszafelé mondóka (kise, kise...) a gyermeki énünket szólítja meg, miközben finom fricskát mutat a sötét szobába kényszerült ember tehetetlenségének. Ez a vers olyan, mint egy jó gumicsizma: kicsit idétlenül néz ki, de szárazon tartja a lelket, miközben kint minden elázik. Frady bebizonyítja, hogy az ikes igék és az oxidált reve között is van élet, még ha „híg is a leve”.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a rímszaftos gányeső, ez az álintellektuális sárfröccs?! Ki ez az esőemberi roncspartiállat?! Frady Endre mentális özönvizét csak Noé birkája élheti túl, mert ő nem tud olvasni! Ha nem tudnék bemenekülni szegény anyámtól örökölt jugoszláv ürgebőr esernyőm alá, akkor már én is alulról szagolnám a fölém temetett Ibolya néni vízben gyorsan bomló tetemét! Mert amikor

     Kossuth Lajos azt üzente,

     Tenkest játssza el a Zenthe,

     Esik eső karikára,

     Migrációs turbánjára,

     Annyi eső esik rája,

     Rázza elektromos rája,

     Habsburgtól a nemzet van ki,

     Türk és magyar dva bratanki,

     Ha még egyszer azt üzeni,

     Buddhapesti, aki zeni,

     Mindnyájunknak el kell menni,

     Mert különben pofon ken, ni!,

     S regimentje el-el fogyik,

     Kár, hogy bezártak a Gyogyik!

Jaj, jézusmárjaszentjózsef, beáztam, léket kapott a koponyám! Frady Endre túlcsordulása miatt kiöntött az agyvizem! Kétoldali agyhúgykőgörgetegem van!!! Főnővérkeeeee, hol a nyugiszuríííííí?!?!?!” /Puzsér Róbert, kritikus halmazállapotú kritikus/

„Nyugi, Robi, nem kell szuri. Tüdőből átfújom a felhőket a Föld túloldalára és akkor ott nevezik át a frissiben szottyá ázó országot Új-Zuhélandra. A savas eső kimossa az ottani ásványokat és Donald Trump egy héten belül benyújtja rá az igényét és szétlövéssel fenyegeti, ha nem kapja meg a Nobel békedíjat. Tudod, Robi, az előző özönvíznél, a Nagyfőnök kérésére nem csak épelméjű géneket engedtem fel a Bárkára.” /Chuck Norris/