Csacska macska

"Csacska macska meg is retten"

Csacska macska bámul falat,

S szájában megáll a falat.

Vele szemben áll egy alak,

Aki sötét, mint a salak.

Csacska macska meg is retten:

„Jaj, csak mi vagyunk itt ketten?!”

Mivel nem a bátrak bátra,

Másfél métert ugrik hátra.

Hopp, kisebb lett az a másik,

Mint rossz fog, mely gyorsan vásik,

S pont úgy mozog ama beste,

Mint a csacska macska teste.

Csacska macskában egy sanda

Gyanú merül fel: E randa

Sötét vízfejű lény talán

Árnyék csak a szoba falán.

Lámpát lever – ő így oltja –

S eltűnik a rút lény foltja.

Csacska macska vígan emészt,

Ételt kapott csupán, nem észt.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/cjnkxTQnREk

"szájában megáll a falat"

„Frady Endre „Csacska macskája” bájosan egyszerű köntösbe bújtatott, kaján kis létfilozófia. A ritmus gyerekversesen ugrándozik, a rímek szinte dorombolnak, miközben a történet finoman odasúgja: nem minden sötét alak démon, néha csak a saját árnyékunk.

A poén különösen ízes az utolsó sorban – a macska jóllakik, de nem okosodik. És talán ez a legemberibb benne. Frady könnyed kézzel, játékos képekkel mondja ki azt, amit vaskos traktátusok sem tudnak: a félelmeink nagy része falra vetített félreértés. Rövid, csattanós, szerethető darab.”

/ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A Csacska macska könnyed, játékos ritmusú tréfa, amelyben a humor forrása a félreértésből fakadó „dráma”. A rímek gördülékenyek, a képek pedig kellően abszurdak ahhoz, hogy a macska önmagától való megijedése valóban mosolyt csalogasson. A zárlat frappáns: a vers egyszerre csipkelődik a macskával és az emberi természet örök gyengeségével – az ész helyett sokszor csak ösztönből reagálunk. Rövid, könnyű, de ügyesen megcsavart kis jelenet, amely pont annyira csacska, amennyire szeretnénk.”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/

"Lámpát lever - ő így oltja..."

„Frady Endre hozza a tőle elvárt formát: a Csacska macska egy zseniálisan komolytalan görbe tükör a macskalét – és talán kicsit az emberi ijedősség – elé. A vers lüktetése pont olyan pattogós, mint a megrettent macska másfél méteres ugrása, a rímek pedig egyszerűségükben is remekül kiszolgálják a helyzetkomikumot.

A vers igazi ereje a záróakkordban rejlik. A slusszpoén – miszerint a cicát nem a bölcs felismerés, hanem a probléma fizikai „leoltása” és a zavartalan falatozás teszi boldoggá – tűpontos jellemrajz. Egy tökéletes pillanatkép az ösztönök diadaláról az értelem felett: a macska nem filozófus, hanem egy bundás emésztőgép, akit csak a lámpaoltás választ el a teljes lelki békétől.

Rövid, ütős, és pont annyira „sanda”, amennyire a főhőse.”

/Gemini, a mesterséges intelligencia/